Giling-galang, szól a szezonbeharang

Boldogságunk határtalan. Vagyis nem egészen, de így folytatódik a dalocska, aminek az elejét elcsórtam és átírtam a címben. Pedig ilyenkor, amikor augusztus átbillen a második felébe, már mind izgatottan várjuk a rajtot, tele gyermekded optimizmussal, ám ez idén valahogy hiányzik belőlem. Optimizmus nincs, csak teljes bizonytalanság. De mielőtt belevágunk abba, hogy mit várunk a csapattól, nézzük át, mi is történt az utóbbi röpke pár hónapban.Boldogságunk határtalan. Vagyis nem egészen, de így folytatódik a dalocska, aminek az elejét elcsórtam és átírtam a címben. Pedig ilyenkor, amikor augusztus átbillen a második felébe, már mind izgatottan várjuk a rajtot, tele gyermekded optimizmussal, ám ez idén valahogy hiányzik belőlem. Optimizmus nincs, csak teljes bizonytalanság. De mielőtt belevágunk abba, hogy mit várunk a csapattól, nézzük át, mi is történt az utóbbi röpke pár hónapban.

Először is bajnokok lettünk. Sorozatban másodszor. Nagy volt az ünneplés meg a csinnadratta Lisszabonban, ahogy ez ilyenkor lenni szokott, de mégsem volt valahogy az igazi. Az E Pluribus Unum bloggerei nevében is mondhatom, hogy egyikünk öröme sem volt felhőtlen, hiszen mindeközben az utóbbi idők egyik legnagyobb lebőgését produkáltuk Európában. Első kalaposként csúnyán alulmaradtunk egy elsőre kiegyenlítettnek tűnő csoportban, ráadásul már az utolsó forduló előtt bizonyossá vált, hogy még csak az Európa-ligáért sem harcolhatunk.

A tavasz aztán már úgy telt, ahogy. Színtelenül, szagtalanul. Vívtuk a szürke csatákat a Rio Ave-val meg az Aroucával és az eredményeket hoztuk is, ami szép és jó, de Európa hiányzott. Nagyon.

Jött aztán a nyár és a szokásos izgalmak. Ki jön? Ki megy? Ki marad? Még mielőtt azonban teljesen ráizgultunk volna az átigazolási időszakra, kaptunk két akkora pofont, hogy háromszor perdültünk meg a levegőben és kettőt pattantunk a betonon, mire aztán stabilan földet értünk. Én mondjuk azóta is magzatpózban fekszem, hüvelykujjammal a számban.

Jó, jó, valamilyen szinten értjük Jézus bácsi kötődését egykori nevelőegyesületéhez, de azért ez ütött. Ennyi év után, amikor már a neve kezdett egybeforrni a Benficával, senki sem számított egy ilyen váratlan fordulatra. Elképesztő.

Na és a sors is mekkora egy köcsög tud lenni, amikor a szezon első tétmeccse éppen a Sporting elleni Szuperkupa. Jesus pedig mit csinál? Tisztelettel beszél a Benficáról, meg hogy milyen nehéz neki egykori csapata ellen fellépni? Neeeeem, kicsit sem.

Sokkal inkább telekürtöli a médiát azzal, hogy ez az új Rui Vitória milyen szánalmas már, hogy az ő régi rendszerét alkalmazza, a meccs végén pedig még elkezd kakaskodni Jonasszal, mint valami vidéki tahó.

Persze ő soha nem volt, és nem is lesz egy olyan ember, aki példát mutat tiszteletből, de azért ez ütött.

Aztán itt van a második pofon, ami nekem személy szerint sokkal jobban fájt az elsőnél. Maxi Pereira a kedvencem volt a tavalyi keretből, ő volt a Benfica egyik zászlósa Luisao oldalán, erre mit csinál? Elmegy a Portóhoz. Mondhat akármit, indokolhatja akármivel, ez kérem szépen egy megcsalás. Mint mikor álmaid nőjével a szerelem épp kicsúcsosodása legerősebb szakaszában van, erre a csaj a szemed láttára smárolja le a legnagyobb ellenségedet. Utána meg odaballag hozzád és azt mondja: Bocs, idegállapotba vótam! Bocsi, de neki több pénze van, ezért most már őt szeretem.

Lehetne még erről oldalakat megtölteni, de fáj, szóval haladjunk. Az idő majd úgyis mindent megold, szokták mondani.

Na, de akkor nézzük át, kiket hoztunk eddig mi, amíg a Porto Casillasszal, Buenóval, Maxival, Osvaldóval és Cissokhóval erősített.

Mehdi Carcela

Belgiumban született, de marokkói nemzetiségű középpályás, akinek 4 éve volt egy jó szezonja a Standard Liege-nél, majd le is igazolta az akkortájt nagyhatalmi álmokat dédelgető Anji. Az ottani élet nem igazán jött be neki, két év haknizás után vissza is tért a Standardhoz, ahol kezdett ismét magához térni, mi meg adtunk érte 2,5 milliót. Egy támadó középpályásról van szó, akit főként a jobb szélen lehet bevetni és lehet, hogy Salvio sérülése miatt meg is kapja majd a lehetőséget, viszont kettőjük között igen nagy a minőségbeli különbség.

Adel Taarabt

A másik marokkói, akinek viszont kifejezetten örülök. Tavaly a szebb időket is látott Milan egyik legjobbja volt és a QPR-beli időszakából is lehetett róla hallani szépeket, jókat. Kíváncsian várom, hogyan illeszkedik majd be. Ha Gaitán végül távozik, fontos szerep hárulhat rá a bal szélen. Valami azt súgja, hogy a szezon igazolása lehet, főleg úgy, hogy ingyen szereztük meg.

Kostas Mitroglou

Egy különc erőcsatárról van szó, aki az Olympiacoszban mázsaszámra termelte a gólokat, a Fulhamben viszont nem igazán kapta meg a lehetőséget. Többször is láttam már játszani, sőt, a Bl-ben ellenünk is pályára lépett már. Leginkább Diego Costához tudnám hasonlítani. Egy olyan csatár, aki terrorizálja a védőket, többnyire sikerrel. Egyelőre kölcsönben lesz nálunk, aztán majd meglátjuk. Nagy kérdés, hogy Vitória hogyan képzeli majd el a támadószekciót, mert egyelőre úgy tűnik, hogy csatártúltengés van minálunk.

Raúl Jiménez

Diego Simeonénak nem volt rá szüksége az Atléticónál, ezért eladta nekünk jó pénzért. Mindenféle záradékokkal együtt 9 millió euróba került a csatár, ami az idei legdrágább érkezőnkké teszi őt. Őszintén szólva fogalmam sincs, milyen játékos, sosem láttam még őt játszani, de a Football Manager legújabb verziójában rákerestem, és egész jók az értékei. Erre ugyan nem alapozhatom az optimizmusomat vele kapcsolatban, de 9 millió az nem kevés pénz, csak tud valamit a gyerek. Eleinte egyébként a mencseszteri csicseri borsót akartuk nagyon, de az nem jött össze. Úgy látszik mindenképpen kellett egy mexikói.

Igen, jól látjátok, nuku védő eddig. Ahová a legjobban kellett volna egy minőségi erősítés, oda természetesen nem jött. Valamennyire jó hír, hogy Vitória végre Lisandro Lópezt favorizálja Jardel helyett, de a kiöregedő és egyre lassabb Luisao pótlása is kezd sürgőssé válni. A védelmünk tehát így egészben egy nagyon érzékeny pont eddig és ha a maradék két hétben érkezik valami érdemi erősítés, akkor lesznek kínos perceink a Bl-ben, arra mérget vehetünk.

Az eddigi felkészülési meccsekből nem sokat tudtunk meg. Az egész amerikai túra egy vicc volt, mindenki össze-vissza szaladgált, elképzelés és megvalósítás teljes hiányát véltük felfedezni mi, akik képesek voltunk éjszakázni azért, hogy ezt a kínlódást végignézzük, szóval most már igazán látni szeretnénk valami biztatót. Most, a bajnokság első meccsén az Estoril ellen!

Kezdés ma este 21:30-kor, streamekért leginkább ide érdemes menni.