Mister Guttmann

Bizonyára észrevettétek, hogy nem gyűlnek a posztok mostanában a blogon. Ennek kisebbik oka az időhiány, viszont sokkal inkább a motiválatlanság számára írnám, ami az utóbbi időben eluralkodott rajtam. Folyamatosan nézem a mérkőzéseket, követem a történéseket, de pillanatnyilag nem érzek magamban elég lelkesedést, hogy "tollat ragadjak" és hetente beharangozzam, hogyan fogjuk legyőzni a Pacos de Ferreirát. Itt van viszont szerencsére Zsolt, a Luzitán művek szerkesztője, aki kirángat minket a gödörből, és meglep mindenkit egy kétrészes vendégposzttal Guttmann születésnapja alkalmából. Bizonyára észrevettétek, hogy nem gyűlnek a posztok mostanában a blogon. Ennek kisebbik oka az időhiány, viszont sokkal inkább a motiválatlanság számára írnám, ami az utóbbi időben eluralkodott rajtam. Folyamatosan nézem a mérkőzéseket, követem a történéseket, de pillanatnyilag nem érzek magamban elég lelkesedést, hogy "tollat ragadjak" és hetente beharangozzam, hogyan fogjuk legyőzni a Pacos de Ferreirát. Itt van viszont szerencsére Zsolt, a Luzitán művek szerkesztője, aki kirángat minket a gödörből, és meglep mindenkit egy kétrészes vendégposzttal Guttmann születésnapja alkalmából.

Guttmann Béla születésnapja alkalmából edzői pályafutásának legnagyobb sikereire, a Benfica csapatával elért két egymást követő BEK-győzelemre emlékezünk. Két részben, mérkőzésről mérkőzésre haladva felidézzük, hogyan vezetett az út a berni, majd az amszterdami döntőig.

Forrásként Detlev Claussen, német szociológus és újságíró munkáját használtam, amely előszőr 2006-ban, Németországban jelent meg (Béla Guttmann: Weltgeschichte des Fussballs in einer Person), majd 2014 májusában, Brazíliában, portugál nyelven (Béla Guttmann: uma lenda do futebol do século XX).

A Brazíliában máig komoly megbecsülésnek örvendő edzőre és a könyvre a Nemzeti Sportban (2014. július 9.) Csillag Péter már felhívta a figyelmet. Beszámolója szerint a Guttmannról szóló életrajz „a könyvesboltok dísze” volt a 2014-es labdarúgó-világbajnokság idején, a Livraria Cultura könyvesbolt sportosztályán „ezt a darabot tették ki a megkülönböztetett reklámhelyre”.

Talán egyszer magyar fordítása is megjelenik. Addig is megrendeltem a fenti művet São Paulo-ból, összeszedtem a Benfica meseszerű meneteléséről szóló tudnivalókat.

I. rész

Felütés: FC Porto (1958-59)

Guttmann pályafutása során többször bizonyította, hogy a bajnokságban gyengélkedő csapatokból ütőképes gárdát képes faragni.

Bemutatkozása az FC Portónál nem kecsegtetett sok jóval. Az első találkozón, amelyen ő irányította a „sárkányokat”, a csapat 1-0-ra kikapott. Némi átszervezés következett: a brazil Osvaldo Silvát és az egyik alapembernek számító Pedrotot leültette a kispadra. Egyszerű, a passz – futás - lövés szentháromságára épülő játékot várt el és ragaszkodott hozzá, hogy játékosai lövésekkel próbálkozzanak.

A Portó elképesztő győzelmi sorozat után - az idényből hátralévő 17 mérkőzésen nem kapott ki - beérte a Benficát, majd óriási izgalmak közepette megnyerte a bajnokságot.

A Portó ünnepelt, majd kénytelen volt tudomásul venni, hogy a következő idényben Guttmann a vetélytárs Benficánál folytatja edzői karrierjét.

Bár ezután mindig rendőri kíséretet, védelmet kellett kérnie, amikor lisszaboni klubjával Portóba utazott, lelkiismerete nyugodt volt. Tapasztalt, profi nemzetközi szakértőnek tartotta magát, aki nem kötheti le magát egyetlen klubhoz. Az általa gyakran emlegetett klubfanatizmus különben is távol állt tőle. Az FC Portót nézete szerint rendben hagyta ott, mint az apa, aki nyugodtan hal meg, mert tudja, hogy a gyermekeinek jó körülményeket teremtett. Később, pályafutására visszatekintve azt nyilatkozta, hogy játékosként, majd edzőként is a megfelelő pillanatban váltott klubot.

Benfica / BEK 1960-61

Az 1959-60-as portugál bajnokságban Guttmann - saját korábbi rekordját megdöntve - tíz egymást követő győzelemmel indított. A Benfica szárnyalt, elhódította az aranyérmet.

A Bajnokcsapatok Európa Kupájáért harcba induló klubok mezőnyében ugyanakkor a lisszaboni együttest kiscsapatként tartották számon. (Claussen előszeretettel használja vonatkozásukban az outsiders kifejezést.)

Heart of Midlothian FC

Első ellenfelüket rögtön 3-0-ra, majd 2-1-re verték. Figyelemre méltó siker volt, mivel a skót klubfutball ekkor Európa élmezőnyébe tartozott.

Újpesti Dózsa

A Hearts után egy Guttmann által jól ismert klub, az Újpest következett. 1939-ben, majd 1947-ben a lila-fehérek edzője volt, mindkét alkalommal bajnokságot nyert a csapattal. 1939-ben az Újpest a kor legtekintélyesebb nemzetközi kupasorozatát, a Közép-európai Kupát is elhódította.

Lisszabonban, az első találkozón, a Benfica nem kímélte a magyar bajnokot: 55000 néző előtt a 28. percben már 5-0-ra vezetett, végül 6-2-re diadalmaskodott. A budapesti visszavágóra Guttmann nem mehetett el a csapattal; De Brito, a Benfica elnöke nem engedte. Bár ekkor már osztrák állampolgársággal rendelkezett, a portugálok féltek, hogy edzőjüket nem látják viszont. Az MLSZ nyomására a FIFA pár évvel korábban nemzetközi eltiltással sújtotta Guttmannt. „Bűne” az volt, hogy 1956 őszén, Bécsben, Puskás invitálására, csatlakozott a Honvéd Nyugat-Európában maradt, majd MLSZ-engedély nélkül dél-amerikai turnéra induló gárdájához.

Edzője nélkül a Benfica 2-1-re kikapott ugyan Budapesten, de továbbjutott.

Århus GF

A dán bajnokot otthon 3-1-re, idegenben 4-1-re győzte le a Benfica. A dánok edzője a harmincas évek nagyszerű magyar játékosa, az 1938-as világbajnokságon ezüstérmet szerző válogatott tagja, Toldi Géza volt. Guttmann és Toldi kitűnően megértették egymást, a Benfica még pár nappal többet maradt a Jylland-félszigeten és együtt edzett a dánokkal.

Rapid Wien

Amikor Guttmann még Bécsben játszott, a Hakoah komoly ellenfelének számított a Rapid Wien. Az Estádio da Luz-ban az osztrák csapat kijózanító, 3-0-ás vereséget szenvedett. Nyilvánvalóvá vált, hogy a Benficát nem lehet az outsider-ek közé sorolni. A fiaskó váratlanul érte a Rapid szurkolóit, hiszen néhány évvel korábban, 1953-ban, Ausztria válogatottja könnyedén, 9-1-re gázolta le Bécsben Portugália csapatát az 1954-es labdarúgó-világbajnokság selejtezőmérkőzésén.

Guttmann bizonyára örült, hogy a visszavágóra hazalátogathat fogadott városába, Bécsbe. A Rapid drukkerek fanatizmusát, a kezdőrúgás előtti hírhedt Rapid-negyedórát ismerve sejthette, hogy pokoli hangulat vár majd csapatára a Práterben. A mérkőzés vége előtt negyed órával az eredményjelző 1-1-et mutatott. A portugál együttes lassította a játékot, leginkább azon buzgólkodott, hogy kivágja a labdát és tartsa az eredményt. A Rapid mindent megpróbált, hogy gólt szerezzen, csatárai tizenegyest próbáltak kiharcolni, de a játékvezető nem ítélt büntetőt. Egyre feszültebbé vált a légkör a stadionban. A Rapid játékosai kiprovokáltak egy verekedést, amelybe néhány néző is bekapcsolódott, majd a pályát elözönlötték a szurkolók. A mérkőzés pár perccel a vége előtt megszakadt. A BEK történetében ez volt az első alkalom, hogy egy meccset nem játszottak le végig. A vandál szurkolók feldúlták a stadiont, a Benfica játékosait edzőjükkel együtt az öltözőbe szorították. Éjfél körül szabadultak ki.

A bíró, Reg Leafe csak rendőrségi kísérettel jutott el a pályáról a hotelbe, 5000 dühös bécsi szurkoló közül kellett kimenekíteni. Megközelítőleg ötvenen sérültek meg az összetűzések során. (Nottingham Post, 1961. május 4.)

(Guttmann egyébként korábban, 1925-ben, a Hakoah Wien játékosaként átélt hasonló helyzetet. Egy ugyancsak botrányos, tumultuózus jelenetekkel zárult mérkőzésen maga is verekedésbe keveredett.)

Miután csillapodtak a kedélyek, a Benfica edzője újra elemében volt és kijelentette, hogy ha ő lett volna a bíró, akkor tisztán diplomáciai meggondolásból befújt volna egy büntetőt a hazaiak javára. Ez sok bajtól, bonyodalomtól megóvta volna őket. A Rapid 2-1-es győzelme esetén a közönség elégedetten távozott volna a stadionból, ugyanakkor egyetlen portugál sem reklamált volna, mert ezzel az eredménnyel is ők jutottak volna a döntőbe.

FC Barcelona (döntő), 1961. május 31.

A Barça magyarjai, kulcsfontosságú játékosai természetesen nem voltak ismeretlenek Guttmann számára. Tisztában volt azzal is, melyek lehetnek a katalán csapat gyenge pontjai. Az előző szezonban Kubala és Czibor prémiumot próbáltak kialkudni a vezetőségtől. Úgy tűnt, a sztárok elkényelmesedtek, elbizakodottá váltak.

A Barcelona csak nehezen, három mérkőzést játszva tudta legyőzni az elődöntőben a német HSV-t. A „félprofi” hamburgiakról Guttmann célzatosan úgy nyilatkozott, hogy a legveszélyesebb, legerősebb ellenfél lehet a Benfica számára.

A Barcelona együttese egy luxushotelben szállt meg Bernben és csak harminc órával a döntő előtt érkezett a városba. Guttmann ellenben a Benfica számára egy kis, csendes, eldugott hotelt választott, ahol egy hétig laktak. Ugyanott, ahol 1954-ben Sepp Herberger elszállásolta a német csapatot a magyarok elleni döntő előtt. Micsoda pszichológia! Akkor a németek voltak a kevésbé esélyesek, majd világbajnokok lettek. A feltörekvő Benfica hasonlóképp le tudja tehát győzni a döntő favoritját. Távol a rajongóktól és a sajtó képviselőitől zavartalanabbul lehet a nagy megmérettetésre készülni, koncentrálni. Guttmann Párizsban, az 1924-es olimpián, saját bőrén tapasztalta, mennyire fontos megfelelő szálláskörülményeket biztosítani. Neki nem akasztottak játékosai patkányokat szállodai szobája kilincsére.

Kocsis és Czibor mindent megtett, hogy törölje az emlékezetből az ’54-es vb-döntőt, amit ugyancsak a Wankdorf Stadionban játszottak. Ugyanúgy, mint ’54-ben minden jól indult: Kocsis gólt fejelt. A Benfica azonban Águas révén kiegyenlített, majd egy öngólnak köszönhetően vezetést szerzett. A második félidőben, a 8. perctől törött orral játszó Coluna gólt lőtt, Czibor szépített (3-2). A hátralévő időben a Barcelona számos támadást vezetett, de Costa Pereira mindent megfogott. Guttmann szerint a legjobb kapus volt, akivel valaha dolgozott. Az álomcsapatában is ő volt a hálóőr (in: Jenő Csaknády: Die Béla Guttmann story: hinter den Kulissen des Weltfussballs).

A vereséget a Barça nehezen viselte. Összevesztek a bíróval, a kapussal, végül pedig a sorsot okolták. Kemény Dénes szavaival élve, az eredményjelző sohasem hazudik. Erre Guttmann igyekezett rávilágítani. Elismerte, hogy egy csapatnak egy kis szerencsére is szüksége van a győzelemhez. Hangsúlyozta azonban, hogy a bekapott gól után a Benfica fel tudott állni és egymás után három gólt lőtt. A végeredmény a példás felkészülésnek, az erkölcsi, pszichológiai, taktikai fölénynek köszönhető.

Sérülése miatt Eusébio a döntőben nem játszott, ekkor még nem is szerepelt rendszeresen a csapatban.

A Barcelona vissza akarta állítani megroggyant tekintélyét és visszavágót kért. Guttmann meggyőzte a Benfica elnökét, hogy komoly összegért vállalják el. Majd 110 ezer bosszúra szomjazó katalán nézte, hogy a Camp Nou-n 1-1 lett a végeredmény.

A Benfica bebizonyította, hogy BEK-győzelme nem volt a puszta véletlen műve, afféle szalmaláng.

Zsoltnak ismételten köszönjük a nagyszerű posztot, melynek folytatása kedden lesz megtekinthető.