Kiárusítás

Ahogy az lenni szokott, egy röpke hónapig a figyelmünk ismét a válogatottra terelődött, de nem kell pánikolni, nem feledkeztünk meg a Benficáról, és most, hogy a Vb-nek már vége, belevetjük magunkat ismét az új szezonba. Persze attól, hogy mi Brazíliát kukkoltuk, történtek dolgok bőven a klub háza táján és sajnos azt is ki kell jelentenünk, hogy nem túl örömteliek.Ahogy az lenni szokott, egy röpke hónapig a figyelmünk ismét a válogatottra terelődött, de nem kell pánikolni, nem feledkeztünk meg a Benficáról, és most, hogy a Vb-nek már vége, belevetjük magunkat ismét az új szezonba. Persze attól, hogy mi Brazíliát kukkoltuk, történtek dolgok bőven a klub háza táján és sajnos azt is ki kell jelentenünk, hogy nem túl örömteliek.

Hunyjuk be a szemünket és mély empátiával képzeljük el a következőt:

Egy napközis kissrác ül a homokozóban és boldogan építget egy homokvárat magának. Nincsenek túl drága eszközei, javarészt csak kézzel formázza az árkot és a várfalakat, mégis szemet gyönyörködtető a végeredmény. Már csak annyi hiányzik, hogy a kissrác feltegye a torony tetejére a zászlót, de ebben a pillanatban jönnek a nagyfiúk, vetnek egy lenéző pillantást a megszeppent fiúcskára, majd vezérük rátapos a bakancsával a csodálatos homokvárra.

- Kezd újra, vakarcs! - mondja nevetve, majd pedig elégedetten távoznak.

Szerintem nem volt nehéz értelmezni a hasonlatot, viszonylag könnyen rá lehet jönni, hogy a kisfiú a Benfica, a nagysrácok pedig mind egy-egy olyan klubot képviselnek, akiknek a pénz nem akadály és így gyakorlatilag bármit megtehetnek... és ez így megy minden évben. A kisfiú nem nő fel, a vár pedig soha nem lesz kész.

Idén nyáron viszont különösen nagy pusztítást végeztek a nagyfiúk, hiszen nem elég, hogy a homokvárat szétzúzták, de most még a homokot is eltalicskázták, ami azt jelenti, hogy baromira nehéz lesz elkezdeni az építkezést.

Azt már megszoktuk, hogy évente távozik egy-két kulcsember, de ami most történik, arra nehéz szavakat találni. Így áll a helyzet:

Rodrigót és André Gomest még télen adtuk el csomagban egy ügynökségnek, tehát onnantól már nem a mi játékosaink voltak. A szezont még nálunk játszották végig, de tudni lehetett, hogy a nyáron távoznak majd. Így is lett, hiszen André Gomes leigazolását nemrég jelentette be a Valencia, Rodrigo bejelentése pedig csak pillanatok kérdése - szintúgy a Valenciánál. A két játékosért kb. 45 millió eurót kaptunk.

Ezequiel Garay távozásával is lehetett számolni, de ahelyett, hogy a Vörös Ördögökhöz ment volna, még a Vb előtt megtudtuk, hogy megvásárolta a Zenit, azon viszont még jobban meglepődtünk, hogy játékjogának csupán a felét birtokoltuk, így csak 6 millió ütötte a markunkat. Csalódottak vagyunk, hiszen Garay, aki az argentin válogatott stabil kezdőhátvédjeként végigtolta a vébét, egyet hátralépett a karrierjében ahelyett, hogy ugyanezt a lépést előre tette volna meg. Csakúgy, mint Witsel.

Jan Oblak eladására már nem voltunk felkészülve. Azt hittük, hogy őrá tudunk majd építeni kapusposzton, ráadásul szinte biztosak voltunk abban is, hogy még nem szúrták ki maguknak a nagyobbak, hisz csak a szezon felétől számított rá Jesus - igaz, már ebben a rövid időszakban bebizonyította, hogy mekkora tehetség. Oblak már 4 éve a miénk, de rendre kölcsönadtuk őt és mire rájöttünk, hogy mekkora kincsünk van, jött a kapushiánnyal küszködő Atlético Madrid és kiperkált érte 16 milliót. Ekkora összeget ritkán fizetnek kapusért, minket viszont ez valahogy most mégsem tud vigasztalni.

Aztán itt van még Lazar Markovic is. Az ő leigazolását nemrég jelentette be a Liverpool. Kb. 20 milliót kaptunk érte, de vele kapcsolatban megint csak pipák vagyunk, hiszen ha marad még egy szezont, akkor bőven lehetett volna ez még 40 milla is, arról nem is beszélve, hogy a játékával is a segítségünkre lett volna.

Rajtuk kívül elment még Mitrovic is, aki a múlt szezon felét a Valladolidnál töltötte és egész jól muzsikált, de még mielőtt elképzeltük volna őt Garay helyén, megvette a Freiburg és Siqueira sem maradt nálunk a kölcsönjátéka után, hiszen valami érdekes módon nem tartottuk őt leigazolásra érdemesnek, az Atlético Madrid viszont igen, tehát jövőre náluk folytatja.

Össze-vissza kerestünk 90 milliót eddig. Azért írom, hogy eddig, mert az átigazolási időszaknak még koránt sincs vége. Rebesgetik Gaitán és Enzo távozását is, tehát semmiképpen sem dőlhetünk még hátra. Ellenben joggal kérdezhetnétek, hogy kik érkeztek a csapathoz, hiszen ha sikerült ekkora bevételre szert tenni, akkor bizonyára igazoltunk néhány nagy nevet is. Hát nem.

Jött egy Loris Benito a Zürichtől, akiről semmit sem tudunk, csak annyit, hogy egy 22 éves hátvéd és svájci klubjában stabil kezdő volt. Jött Djavan az Académicából, egy 19 éves Dawidowicz nevű középpályás a Gdanskból, egy Talisca nevű 20 éves támadó középpályás a Bahiából és... és ennyi. Egyelőre ennyit tudunk felmutatni.

Sokat köszönhetünk Luis Filipe Vieirának, de ki kell mondani, hogy ő elsősorban üzletember és csak másodsorban benfiquista. A csapat egy fergeteges szezont zárt, hiszen az Európa-ligán kívül mindent megnyert, így valószínűleg Vieira úgy gondolta, eljött az ideje annak, hogy jól megtömje a zsebét, aztán újraindítsa a rendszert a már jól megszokott módszer szerint: ismeretlen játékosok olcsón Dél-Amerikából meg egy-két esetben Európából, akik vagy bejönnek, vagy nem.

Nos, még mielőtt belenyugodnánk ebbe a módszerbe, le kell szögezni, hogy ez talán jól működhet addig, amíg van a csapatnak egy biztos alapja. Itt most Maxira, Luisaóra, Cardozóra és Gaitánra gondolok, akik már több mint 5 éve nyomják nálunk és mindig lehetett rájuk számítani. Ők azonban lassan kiöregednek és kevés az esély arra, hogy az ő távozásuk után lesznek ilyen játékosaink. Márpedig ha nincs egy biztos alap, akkor nincs miről beszélni. Nem lehet zsákbamacskákból felállítani egy egész csapatot - vagyis lehet, csak akkor ne csodálkozzunk, ha sötét idők következnek majd.

Mindenesetre várjuk ki a végét, hiszen mint mondtam, az átigazolási időszak még nem ért véget, ráadásul Jesus is velünk maradt ahelyett, hogy egy nagyobb csapathoz távozott volna. Lehet, hogy tud valamit?