Már csak kétnaponta ébredünk verejtékezve Ivanovics góljára (mert felváltott kétnaponta Kelvinére ébredünk), lassan elfelejtjük, hogy milyen érzés Pablo Aimart a csapatba követelni, és a Digisport előfizetésünket is lemondtuk. Végérvényesen elmúlt a tavalyi szezon, és bár a srácok belealudtak a kezdésbe, mától hivatalosan is megkezdődik az új éra. Toszi még mindig nem láthatott minden új igazolást a csapatból, viszont végre eljöhet az, amire mindig is vágyott, csak nem tudott róla: láthatja Djuricicet angyali szózatok trochaikus ütemében passzolni!Már csak kétnaponta ébredünk verejtékezve Ivanovics góljára (mert felváltott kétnaponta Kelvinére ébredünk), lassan elfelejtjük, hogy milyen érzés Pablo Aimart a csapatba követelni, és a Digisport előfizetésünket is lemondtuk. Végérvényesen elmúlt a tavalyi szezon, és bár a srácok belealudtak a kezdésbe, mától hivatalosan is megkezdődik az új éra. Toszi még mindig nem láthatott minden új igazolást a csapatból, viszont végre eljöhet az, amire mindig is vágyott, csak nem tudott róla: láthatja Djuricicet angyali szózatok trochaikus ütemében passzolni!
Jorge Jesus még nem tudja, amit én igen: Filip Djuricic egy isteni labdarúgó, akit este szerepeltetni fog az Anderlecht ellen. Az, hogy Gyurika nem jutott szóhoz egy ilyen harmatgyenge Pacos Ferreira ellen, az Jorge Jesus bűne. Feloldozást csak egy esti kezdőbe jelöléssel nyerhet a Mester, és ezt ő is tudja. Gyurikának amúgy is feküdni fog a hollandhoz hasonló belga foci, meg hogy az Anderlechtben még nála is fiatalabb gyerekek futkosnak a pályán.
Anélkül, hogy belemennék az Anderlecht keretének elemzésébe (esélyem sem lenne, utoljára a FIFA09-ben láttam őket játszani), kiemelném Alekszandar Mitrovicsot, aki talán Európa egyetlen szerb válogatott játékosa, aki nem a Benficában játszik. Mitrovics igazi befejező csatár több, mint ötven szerb bajnokival a lábában, és egy évjárat Lazar Markovics-csal. Ő is a nyáron hagyta el a Partizant, ami azt jelenti, hogy a belgrádiak csak az 1994-es korosztályon beszedtek 14 millió eurót a két játékos eladásából. Ez Magyarországon három (papíron) akadémiára épülő csapat teljes kerete összeadva (Felcsút, Kispest, MTK) a transfermarkt szerint...
Kicsit délebbre az esti meccs a két jugó csodagyerek csatájáról fog szólni, én viszont előrebocsátom, hogy a szombati alibizés után Markovicsot a keretbe sem jelölném. Jorge Jesus azonban nem ilyen szigorú, mint én, és nem tud ellenállni a kedvenceinek. Markovics esetében is ez történik, JJ a mérkőzés utáni sajtótájékoztatón a válogatott meccsek miatti fáradtsággal magyarázta Markovics - és még pár társa- flegmaságát. Persze én sem haragszom Markovicsra, csak meg kellene tanulni nemet mondani: ha ő fáradt, akkor játszhat a helyén Ola John, Djuricic, vagy éppen Rodrigo, attól függően, hogy JJ éppen melyik posztot álmodja meg az amúgy elég univerzális Lazarnak.
Aki ismer, tudja hogy a végletek embere vagyok a csapat játékerejének megítélésében. A Barcának szövetkeznie kellene a Bayernnel, hogy 10-ből egyszer megverjenek minket, viszont ha nem klappol minden, akkor az Anderlecht simán ránkzúz egy kontra 0-3-at. A fogadóirodák a saját pénzüket kockáztatják, így ők reálisabbak kicsit: 1,50-ért adják a mi győzelmünket, 4,50-ért a döntetlent és 7,50-ért a vendég győzelmet. Az oddszok alapján talán teljesen érthető, hogy miért nem lesz telt ház a Luzban, sajnos az ilyen meccsek nem hozzák lázba az elkényeztetett szurkolóinkat. Számomra ez egyébként egy megbocsáthatatlan és felfoghatatlan mentalitás, bár tény, hogy egy munkanélküli portugál halász nem feltétlenül hagyhat ott 7-10 ezer forintot a holnapi meccsért, még akkor sem, ha a három csoportkörbeli jegy ára csak 55 euró csomagban. Ha emellé odaszámolom a szintén kötelező hazai meccseket, ami még egy 205 és 520 euró közötti tétel, plusz ugye tavasszal jönnek az igazán jó, és drága BL mérkőzések, akkor máris ott vagyok, hogy portugál alteregóm bűnbánóan aláírja a rezsicsökkentést, és megfontolja, hogy melyik meccsekre megy ki.
A csapatot azonban ez a fajta érdektelenség valahol nyomni fogja: eljön egy Anderlecht, aminek ebből a csoportból egy-egy _meglepcsivel_ reális sansza lehet az Európa-ligánál is nagyobbat álmodni, és mi vagy megverjük őket, vagy nem. Hozzájuk hasonló játékerőt talán csak a Braga szokott ellenünk évente kétszer mutatni, így igazán rutinunk sincs az ilyen csapatok lepofozásában. Valahol elbújt bennem a kisördög mióta kihúzták ezt a csoportot, és folyton azt mondogatja, hogy túl egyszerű ez így, hogy igaz legyen. Játékerőben csak a PSG veszi fel velünk a versenyt (ők sajnos Abu Kábbe Al Fazzhom sejknek hála egyénileg akár jobbak is lehetnek), valójában azonban azt a jelenséget kapjuk az arcunkba, amit máskor mi tudunk az ellenfeleinkbe döfni: riválisaink kiemelkedő helyen vannak hazai bajnokságukban, és eszükbe sem jut megerőltetni magukat. A hétvégén az Anderlecht 5-0-ra verte a Mechelent, míg az Olimpiakosz 4-0-ra a Xanthit.
A pihekönnyű továbbjutásunkhoz egyetlen kulcs van: az este pályára küldött 11 játékosban tudatosulnia kell, hogy a Bajnokok Ligájában nincs már gyenge ellenfél (öhm, üssetek agyon, vagy dobjatok ide egy közhelygenerátort!), és a másnap reggel is sokkal jobban indul egy kis extra fáradtsággal, mint egy pontvesztéssel. Én könnyen beszélek a fotelból sörrel a kezemben, de elvárom, hogy ha már van 5 szerb játékosunk, akkor hajtsuk széjjel a pályát, és legyen minden mérkőzés az év meccse. Nyilván ezt nehéz megértetni a játékosokkal, ráadásul a parádés egyéni képességek és tehetségek mellé sokaknál kvázi nemzetközi tapasztalatlanság párosul, de összeszedett játékkal pont az ilyen mérkőzések segítenek ezt legyőzni.
Az én tippem egy nyögvenyelős 2-0-ás győzelem, ugyanis a védelem most sokkal jobban fog koncentrálni, mint egy portugál középcsapat ellen, elöl pedig van 5-6 olyan játékosunk, akik bármikor be tudják rúgni egy Anderlechtnek. A szívem Rodrigo és Ola John gólokat vár Djuricic gólpasszokból, de szinte biztos vagyok benne, hogy Jorge Jesus ebbe alaposan bele fog rondítani. Egyet azonban nem felejthet el: Djuricicnak játszania kell, vagy nincs feloldozás!