Száműzve

Nem egészen úgy sikerült ez a beharang, ahogy terveztem, de hát ilyen a formám. Akár a vígjátékok tipikus főhőse, akinek semmi sem jön össze, legalábbis nem úgy, ahogyan azt szeretné.Nem egészen úgy sikerült ez a beharang, ahogy terveztem, de hát ilyen a formám. Akár a vígjátékok tipikus főhőse, akinek semmi sem jön össze, legalábbis nem úgy, ahogyan azt szeretné.

Kár is lenne tovább titkolnom, meg felesleges is. Van egy időgépem a pincében, ez a nagy helyzet. Igazából fel sem tudom fogni, hogy mekkora dolog ez, de meg sem próbálom. Inkább csak igyekszem úgy kezelni a dolgot, mintha totál hétköznapi lenne. A probléma ott kezdődik, hogy nemigazán tudom kezelni a gépezetet. Eddig azt hittem, hogy értek hozzá, de most már tényleg be kell vallanom, hogy hülye vagyok ehhez.

Szóval úgy volt, hogy előre megyek egy nappal, s mikor a meccsnek vége, akkor én majd mindent szépen megjósolok a beharangozóban - kezdőcsapattól a gólokig, cserékig stb. - nektek meg majd szépen leesik az állatok annak rendje és módja szerint. Nos, egyáltalán nem így történt, ugyanis itt ülök Madeira szigetén, Funchal tengerpartján és egészen pontosan 1922-t írunk.

Már két órája próbálok kétségbeesetten jutni valamire, de nem tudom, hogy hol keressem az időkaput, amin visszajuthatnék - valami olyasmit képzeljetek el, mint a Slidersben -, a helyiek pedig végképp nem beszélnek angolul, szóval még kérdezősködni sem tudok. Na, és itt jön a fordulat. Úgy kb. negyed órája, ahogy sétáltam a tengerparton, felkeltette a figyelmemet egy szembejövő érdekes társaság. Egy nő sétált cseppet sem hétköznapi ruhában, két lurkóval. A gyerekek 9-10 évesek lehettek és kagylót gyűjtöttek. Viszont, hogy miért kellett ehhez hat felfegyverzett katona melléjük, azt egy cseppet sem értettem. Bámultam egy darabig őket, majd hátat fordítottam és indultam a város felé, de akkor valami olyat hallottam, amitől a homokba gyökeredzett a lábam. Az egyik kissrác egy magyar dalocskát kezdett énekelni, közben pedig vidáman futkosott fel-alá a bokáig érő tengerben.

Izgatottan odafutottam a társasághoz és zavarodottan, hadarva faggattam őket, hogy honnan vannak és tudnának-e nekem segíteni, de senki sem értette a szavaim. Az őrök azért biztos, ami biztos az orromba nyomták a puskáikat. Ekkor szólított meg a kissrác:

- Szia. Te ki vagy?

- Ó, szia...izé...én nem akarok ám semmi rosszat, csak hallottam, hogy tudsz magyarul, nekem pedig jól jönne egy kis segítség. - hebegtem. - Ő itt az anyukád? Miért nem beszél magyarul?

- Igen, az anyukám, de tudod ő csak olaszul beszél, meg portugálul. Apu meg tanítja őt németül is. - dicsekedett a rejtélyes kisfiú.

- Szólnál az őröknek légyszi, hogy ne tolják a képembe a puskáikat? Tudod engem csak érdekelne ez az egész. Nem számítottam arra, hogy magyarokkal fogok itt összefutni.

A kissrác szólt az őröknek, azok meg lazára vették a figurát. Az anyuka kezdetben aggódott, de miután látta, hogy jól elbeszélgetek a fiával, megnyugodott. Megtudtam, hogy Ottónak hívják a kis srácot, az apukája pedig beszél magyarul, de beteg. Ottó azt is elmondta, hogy csupán egy hete érkezett, a szüleit viszont már régebb idehozta egy nagy hajó, amivel lőni is lehet. Így fogalmazott.

Azóta kiderítettem, hogy Ottó a HSM Cardiff nevű hajóról beszélt

Sikerült elérnem, hogy beszélgethessek Ottó apukájával, szóval most oda tartok. Funchal városrészében, Quinta do Monté-ben laknak. Gyönyörű hely, csak meredek utak vezetnek oda. Egy darab őr kísér engem, aki egy az egyben úgy néz ki, mint Kossuth Lajos, viszont magyarul nem tud. Épp ezen kuncogom magamban, mikor hirtelen elérjük célunkat, Lajcsi - így neveztem el magamban az őrt - pedig mutatja, hogy fáradjak beljebb.

Ottó apukája az ágyában feküdt és tényleg nem volt élete formájában. Lassan rám nézett, mosolygott, majd erőt vett magán és így szólt:

- Üdvözöllek idegen, bocsáss meg, hogy nem fogadlak kellőképpen, de mint látod, ágyhoz vagyok kötve. A fiam mesélt rólad. Mondd csak, mit keres egy magyar Madeira szigetén? Egyébként Károly a nevem, de nyugodtan szólíts csak IV. Károlynak!

- Izé...tiszteletem kedves IV. Károly, köszönöm, hogy fogadott. Az a helyzet, hogy nem önszántamból vagyok itt és...

- Nem vagy egyedül ezzel.

- És szóval...ahh...tudja mit? Nem beszélek tovább félre. Készüljön fel, ez nagyon furcsa lesz és talán nem hiszi el, de én 2013-ból jöttem, viszont az időgépem elromlott és itt kötöttem ki. Én csak a Nacional-Benfica meccsről akartam beszámolni a magyar benfiquistáknak, de aztán ez lett a vége. Nemhogy a meccset nem tudtam megnézni, de most még várhatok is rá 91 évet.

- Na várj csak fiam, szóval te azt állítod, hogy a helyi Nacional 91 év múlva első osztályt fog játszani és olyan csapatokkal találkozik majd, mint a Benfica?

- Igen. Igazából már a kilencvenes évek közepén feljut, a kétezres évektől pedig már stabilan ott vannak minden évben.

- Acch, scheisse! Én meg a jó múltkor azt mondtam az edzőjüknek, hogy ezek a kétballábasok soha sem fognak az élvonalban játszani. Látnod kellene őket. Halászok ezek mind, némelyik még labdát sem látott, a kapuról meg elhordják a hálót meccs után és azzal pecáznak. Reménytelen.

Valahogy így nézett ki a tag, de ettől azért sokkal jobb színben volt

- Hát mivel úgy néz ki, hogy itt ragadok egy ideig, lehet, hogy még be is állok közéjük, aztán meg kitudja. A végén még viszem is valamire... Bár inkább mégse, hisz ezzel időbűnt követnék el.

- Fura egy alak vagy te fiam. Egyet kérek tőled s cserébe segítek, ha tudok. Ha te valóban a jövőből jöttél, akkor mondd el kérlek! Ottó fiam fogja még őket látni az élvonalban?

- Uram, Ottó még nagyon sok mindent fog látni. Nemcsak az élvonalbeli Nacionalt, hanem a világ egyik legjobb játékosát is, aki épp a Nacionalban nevelkedik majd és Madeira hőse lesz. A rossz hírem viszont az, hogy a Benfica ellen nemigen tudnak majd labdába rúgni. Ma sem lesz ez másként...illetve...teljesen össze vagyok zavarodva már időben és térben. Tényleg jó lenne, ha segítene. Hülye kérdés, de nem tud, vagy nem látott egy időkaput a közelben?

- Hát, ha arra a fura csillogós természetfeletti valamire gondolsz, akkor az még a délelőtt folyamán jelent meg a pincénkben. Mondtam is az egyik cselédnek, hogy csináljon vele valamit, de az meg azt mondta, hogy bekapta a seprűjét. Ez az, amit keresel?

- Ez lesz az, igen. Nos, igazán örültem a szerencsének és köszönöm a segítséget. Most mennem kell. Viszlátot köszönnék, de az abszurd lenne, szóval...ehh...minden jót kívánok!

- Fiam! A gyerekeim szeretik a szigetet de én igazából sosem szerettem. Nem akartam idejönni, vagyis sosem fogom igazán megkedvelni, akármennyire szép hely is. Szóval...a csudába is, adjatok nekik!!!

A meccset élőben közvetíti a DigiSport 1 mégpedig 18:55-től.