Szimpik vagytok, de ma kikaptok

Egy kicsit szégyellem magamat, amiért még szeptember elején leírtam a Celticet. Sosem gondoltam volna, hogy november közepén ki-ki meccset játszhatunk velük, azt meg pláne nem, hogy ha itt nyerünk, még akkor is nekik állna jobban a szénájuk.Egy kicsit szégyellem magamat, amiért még szeptember elején leírtam a Celticet. Sosem gondoltam volna, hogy november közepén ki-ki meccset játszhatunk velük, azt meg pláne nem, hogy ha itt nyerünk, még akkor is nekik állna jobban a szénájuk.

Persze ezzel nem csak én voltam így az elején, hisz meglehetősen irreálisnak tűnt, hogy a skót bajnokságban egyeduralkodó Celtic az igazi nagyfiúkkal is felvegye a harcot. Szánom-bánom, de úgy gondolkodtam, hogy könnyedén szalad majd át rajtuk a spanyol, orosz és portugál gyorsvonat, hiszen a játékosoknak nincs igazi motivációjuk hazájuk bajnokságában és ez csúnyán vissza kell majd, hogy üssön egy magasabb szinten. Hát ennek épp az ellenkezője következett be. Ezek a fiúk szörnyen odateszik magukat és már-már képességeik felett teljesítenek. Míg famate5 és gomes88 kollégáim elégedetlenkednek az idegenbeli döntetlenünk miatt, én továbbra is tartom a véleményem, miszerint értékes pontot raboltunk Glasgowban. Persze lehet, hogy ez szinte semmit sem fog majd érni a továbbiakban, viszont azt se feledjük, hogy soha nem tudtunk még győzni a félelmetes fészkükben.

Itt jönnek a képbe a szurkolóik. A Celtic nem játszik valami szép futballt, ez tény. Ez általában jó alapot szokott szolgáltatni az embereknek arra (főleg, ha ez a "csúnya focit" játszó alakulat odapörköl a nagyoknak), hogy háborogjanak egy sort, az "elcsalják a focit", meg "beállnak a csapatbusszal a kapu elé" című örökbecsűket kántálva. Ez nekem ment pl. a görögök ellen (akkor ugye a portugálok miatt fájt a szívem), meg ment tavaly a Chelsea ellen is, de a Celticre nem tudok haragudni, ebben pedig oroszlánrészt vállalnak a rendkívül szimpatikus szurkolóik. Még 2006-ban történt, hogy egy csoportba kerültünk velük a BL-ben, és a lisszaboni meccsen Fehér Mikiről (a képen jobbra) emlékezett meg rendkívül szimpatikus módon a skót tábor. Lehet, hogy magyar benfiquistaként ez mélyebben megérintett engem, mint másokat, de ezzel engem megvettek kilóra és különben is példaértékű gesztus volt.

Na, miután alaposan körbeudvaroltam a Celticet, illik egy kicsit szétnézni a saját házunk táján is. Legutóbbi 5 mérkőzésünket kivétel nélkül megnyertük. Ezeken a meccseken összesen 11 gólt lőttünk és 0(!), azaz egy gólt sem kaptunk. Nem is emlékszem, hogy utoljára mikor volt ennyire egyben a hátsó alakzatunk, ráadásul már Luisaót is visszakaptuk. Cardozo és Lima is jó formában vannak momentán, sőt Jesus felélesztette Ola Johnt is, aki azóta valósággal szárnyal a bal oldalon, és Matic is egyre jobban teljesít. Készen állunk tehát erre a meccsre, a meccsre, ahol csak a győzelem elfogadható számunkra, minden más esetben szinte borítékolható a BL-től való búcsúzás.

Georgios Samaras állítólag a Celtic legveszélyesebb játékosa

Szamarasszal szokták kezdeni a sort azok, akik a görög válogatott legveszélyesebb játékosait mutatják be, ez azonban a Celtic. Én nem látom, miért tőle kéne tartanunk elsősorban, az ifjú Wattot és Wanyamát is sokkal jobb játékosnak tartom, de ha ezt szajkózza a média, ám legyen. Különben a görög helyzetkihasználása figyelemreméltó (úgy értem, hogy a BL keretein belül - a skót bajnokságot sajnos nem követem figyelemmel), nagyon kevésszer kerül helyzetbe, de ha már ott van, akkor ki is használja. Mondjuk Luisao és Garay mellett nem fog olyan könnyedén fejelni, mint a Barca törpéi között, ez szinte borítékolható, ahogy az is, hogy a Celtic ellenünk is elsősorban a védekezésre fog koncentrálni.

Nekünk annyi a dolgunk, hogy megakadályozzuk kósza támadásaikat - bízunk benne, hogy a jó formában lévő védelmünk ezt profi módon meg is teszi -, illetve feltörjük betonfalukat és megtaláljuk kapujukon azt a kevés pontot, ahová Forster keze nem ér oda - itt pedig a jó formában lévő csatárduónk képességeire hagyatkozunk. A végére még egy megnyugtató adat: Ahogy mi sem nyertünk még Glasgowban, úgy a Celtic sem volt még képes győzni a Da Luz-ban.

A rövid távú célok tehát: győzni és életben tartani a továbbjutási esélyeinket.