Most nekünk kell erőn felül teljesíteni

"Folytatni fogjuk az eddigi átigazolási stratégiánkat: drágán eladott játékosok, és olcsó, tehetséges fiatalok felnevelése. Csökkentenünk kell a fizetéseket-még akkor is, ha ez az eredményesség feláldozásával jár."-Luís Filipe Vieira. Na most erre mi szalonképeset lehet mondani?"Folytatni fogjuk az eddigi átigazolási stratégiánkat: drágán eladott játékosok, és olcsó, tehetséges fiatalok felnevelése. Csökkentenünk kell a fizetéseket-még akkor is, ha ez az eredményesség feláldozásával jár."-Luís Filipe Vieira. Na most erre mi szalonképeset lehet mondani?

Egy ideális világban a Benfica elnöke sosem nyilatkozhatna olyat, hogy bármi érdekében is hajlandó feláldozni az eredményességet. Sőt, a Pacos Ferreira, vagy a Boavista elnöke sem nyilatkozhatna ilyet. Senki.

Luís Filipe Vieira mégis megtette. Megtette, pedig tudja, hogy hamarosan elnökválasztás közeleg. Vakmerő, vagy egyszerűen tényleg erre van szüksége a szurkolóknak? Jobban tetszene nekünk az önsanyargató szimpatikus vesztes szerepe, mint az örök győztesé? Meglepne: a Benfica-családot a korszakos győzelmek formálták azzá, ami mára lett, és elkeserítő lenne, ha ezzel a "merjünk kicsik lenni" mentalitással az a 250.000 fizető klubtag is azonosulna, akiknek a meghosszabbított keze Vieira.

Hogy mégis mi köze ennek az Académica elleni meccshez? A mentalitás: minden játékosunknak tiszta erejéből kellene akarnia a bajnoki trófeát, ahelyett, hogy ilyen buta nyilatkozatokkal levesszük róluk a felelősséget, és szinte tálcán kínáljuk a kifogásokat. Elment Javi García, és Witsel? A 4-2-3-1-ünkből kivették a kettőt, és 4-3-1 maradt? Leszarom: Szeptember 3-a óta most már lassan három hetünk volt, hogy túllépjünk ezen, és kieszeljünk valami olyan megoldást, amivel továbbra is teljesíteni tud a csapat.

Merthogy az igazi probléma az, hogy elvárások vannak: elvárás, hogy ne egy Académica, vagy Marítimo teljesítsen csak erőn felül, amikor megver egy Benficát, hanem mi, a Nagy Benfica legyünk az a csapat, aki egy 60 milliós elvándorlás után is versenyben marad, és erőn felül teljesítve is megelőzi a Portót. Nagy különbség: egy Marítimoban játszani csak kaland, ám a Benficában játszani felelősség.

Megérett az idő, amikor ki kell mondani: elvárjuk, hogy a csapat a legjobbjai nélkül is úgy tudjon teljesíteni, mint korábban velük együtt. Elvárjuk, hogy legyünk ott a bajnoki címért folyó versenyben, és elvárjuk, hogy a Bajnokok Ligájában is képesek legyünk megelőzni a Szpartak Moszkvát és a Celticet. Mert szurkolók vagyunk: megérdemeljük, hogy ne csak sírnunk kelljen együtt a csapattal, hanem örülnünk is. Megérdemeljünk, hogy a Celtic elleni elképzelés nélkül fejjel a falnak taktika után kapjunk valamit.

Na húzzunk, tesó! Kép: ABola.pt

Megragadva az alkalom fennköltségét, hivatalosan is benyújtom igényemet a három pontra. Sőt, kérek fejenként egy-egy gólt a három brilliáns csatárunktól, és egyet rúgjon végre a csereként beálló Gaitán is, ha már itt maradt a nyakunkon. Szolgáljon ki minket a csapat! Lássuk, hogy mindig a jó győz, és a károgók felsülnek: tanuljon meg Matics passzolni, Melgarejo legalább 50%-os hibaaránnyal találja meg bedobásnál az emberét, és nem ártana a támadó harmadban is beiktatni egy korábban működő fogalmat: passzjátékot.

Követelem, hogy a játékosok nőjenek fel a Benfica-mezhez, és hagyják abba a nyomorult önsajnálatukat. Legalább három hónapot le kell húzniuk ilyen keretösszetétellel, így elvárom, hogy azok a játékosok, akik egyébként egyénileg az európai elit követelményeinek is meg fognak felelni a következő években, most csapatként is teljesítsenek úgy, hogy büszkén cserélhessenek mezt a meccs végén, tudva, hogy egy értékes darabot adnak az Académica játékosainak.

Megjegyzem, a Benfica esetében ezek az elvárások nem csipás szemű csicskagyerekek kritériumai, hanem több, mint száz éves normák. Divatos lett pénzmagnak használni a Benfica-mezt, és amikor valaki távozik, akkor hangoztatni, hogy ez mennyire visszaveti a csapat fejlődését. Ajánlom a pitschogók figyelmébe, hogy az Ola John-Salvio duóért fizetett összeg önmagában több volt, mint az Académica keretének transfermarkt szerinti értéke(ami még mindig annyi, mint a Diósgyőr, az Újpest, és a Honvéd teljes kerete együtt). Ha két hét múlva a lehetőségek közti különbségekkel fogunk takarózni a Barcelona ellen, akkor most úgy illendő, ha úgy megyünk Coimbrába, hogy kiütjük őket. Ne feledjük, ez az a Coimbra, ahol nemrég még egy bizonyos Gyánó Szabolcs is stabil kezdőcsatár volt:

fotó: kepfeltoltes.hu

Az Académica azóta sem lett a portugál bajnokság domináns tényezője, bár tavaly pont nyertek egy kupát, aminek hála az El-csoportkörben vannak, mi viszont a 2000-es évek szégyenletes szereplései után újra ott tartunk, hogy több fronton is komolyabbak az elvárásaink a csapattól. Olyan játékosok közül válogathat Jorge Jesus, hogy minden fordulóban ülnek végig a padon meccset olyan nevek, akiket még a Sportingnál is félistenként tisztelnének. Ez nagy felelősség, és nagy potenciál. Most arra számítok, hogy Ola John lassan elkezdi osztogatni a névjegyét az őt megkérdőjelezőknek, így sérülése után ő, és Carlos Martins is visszatérhet. Kezd kirajzolódni, hogy Jorge Jesus nem tágít a 4-2-3-1-től sem (bár most remélem nem azt játszunk), így Matics az új Javi, Enzo pedig az új Witsel lehet, hacsak Martinst nem ide szánja a Mester. Mindenesetre én most, kerethirdetés előtt egy ilyen csapatot várok kifutni:

Legszívesebben legalábbis ezek a játékosok közül válogatnék menedzserként (mondjuk már nem is kell sokat várni a FIFA13-ra!), bár Jorge Jesus már-már fétisként ragaszkodik Salvióhoz, Gaitán pedig érezhetően nagy kedvence, így még akkor is játszani fog valamelyikük, ha a Celtic ellen elfáradtak, és bizonyították, hogy képesek még Nolitónál is önzőbben játszani.

Ne feledjétek: ma este Porto-Beira Mar, holnap Académica-Benfica, ráadásul mindkettő élőben a DigiSporton!