Nincs kérdés, innen tovább kell jutni!

Nem indult jól, de megszívhattuk volna sokkal jobban is. Itt van nekünk a Barcelona, a Szpartak Moszkva és a Celtic. Több szempontból örülök, mert ez a csoport minden kétséget kizáróan megválaszolja majd, hogy hol tartunk.Nem indult jól, de megszívhattuk volna sokkal jobban is. Itt van nekünk a Barcelona, a Szpartak Moszkva és a Celtic. Több szempontból örülök, mert ez a csoport minden kétséget kizáróan megválaszolja majd, hogy hol tartunk.

Azon tűnődtem, micsoda különbséggel várhatnak egy csoportkör sorsolást adott klubok háza táján. Biztos vagyok benne, hogy az egész első kalap a Real Madrid és a Barcelona amellett, hogy tucatnyi udvarias nyilatkozatot tesz: - minden meccs nehéz, ez a Bajnokok Ligája, senkit nem becsülünk le, mert nem véletlenül vannak itt és hasonlók.
Eközben azt gondolja: - le kell játszani egy halom meccset mindenféle lelkes ügyetlen horda ellen, pedig nekünk elég lenne beszállni az egyenes kieséses szakaszban, addig kattintsunk a simulate-re, mintha a Fifában lennénk. (Habár lehet, hogy Madridban most nem egészen így vélekednek, de ez nem tartozik ide.)

Másfelől itt vannak a kis csapatok, egyszeri résztvevők, akiknek eszükbe sem jut a továbbjutás, csupán azon szurkolnak, hogy minél nagyobb neveket húzzanak az első három sapiból, mert akkor a három telt házas jegybevételből megvan a következő két év költségvetése. (Zágrábban és Kolozsváron sem felhőtlen az öröm ezáltal, de ez sem tartozik ide.)

És van egy masszív középréteg, akik továbbjutásról, de minimum továbbjutási sanszról beszélnek. Na, ebben a társaságban esnek a legtöbben pofára, és valahol eme társaság dobogóján foglalunk helyet az idei szezon előtt. Ugyanígy gondoltam 6 óra előtt, és ugyanígy gondolom 7 óra után is, az ellenfelek ismeretében.

A kép értéke 220 millió Euro, labda nélkül. Az olyan 1473 Ft.

Valahogy egész nap úgy éreztem, a Barcelona idén elkerülhetetlen lesz. Szándékosan nem vagyok kiakadva, ha úgy tetszik, készültem rájuk, Witseléknek pedig még van erre idejük. A Barca jelenleg a világ egyik legjobb csapata, a passzorgia újkori feltalálója, amire nem igazán van ellenszer. A meccseik az esetek 96,4 %-ban totál unalmasak és nézhetetlenek emiatt a semleges szurkolók számára. Én sem vagyok kivétel, ha jó meccset akarok nézni, megnézek egy olyat, ahol játszik két jó csapat, akik ki tudnak bontakozni, ahol mindkét oldalon vannak azért hibák is. Ha a katalánok játszanak, ott nem igazán van hiba, bárki ellen képesek 70, akár 80 %-ban is labdát birtokolni.

Most, hogy ezt így végigfuttattam, adódik a kérdés, hogy miért nincs ki a faszom nem bánkódom? Azért, mert a Benfica a tavalyi szezonban elkezdett játékban hajazni a Barcelonára. Gyors, sokpasszos futball jellemez minket is, és nem vagyok rest kijelenteni, hogy a legközelebb a mi játékunk áll az ő űrfocijukhoz. Csak ameddig ők ezt legendás szinten űzik, addig mi valahol a profi és a világklasszis fokozat között tartunk. Többet nem Fifázom, megígérem. És borzasztóan kíváncsi vagyok, hogy sikerül-e bármit megvalósítani ebből a prototípus ellen. A jelenlegi keretet nem tartom képesnek Chelsea-féle végletekig fegyelmezett bunkerfutballra, más kérdés, hogy Jesus addig megpróbál-e elmenni ebbe az irányba, vagy pedig sor kerül majd két közönségszórakoztató sokgólos futballünnepre. Utóbbi esetében nehéz lenne jól kijönni a dologból.

Lehet esélyünk a csoportelsőségre? Nem. Két csapat ellen írtam volna le ezt ilyen bátran, az egyiket megnyertük. Ha megtanulunk egy visszaállásra alapuló türelemjátékot, otthon talán meglephetjük őket, a Camp Nou-ban nem gondolnám. Mi a pozitívum? Továbbjutás esetén legközelebb a negyeddöntőben találkozhatunk velük. Van egy olyan érzésem, hogy ez a következő sorsolásnál okoz majd egy kisebb megkönnyebbülést, ha nem is nagyot. Utálom a közhelyeket, de nekünk nem őket kell megvernünk.

Hanem mindenekelőtt a Szpartak Moszkvát. Azért a harmadik kalapból sem egy álomellenfél érkezett. Második helyen zárták az elmúlt szezont a Zenit mögött, van brazil, holland, ír és természetesen orosz válogatottjuk is, akiket egy rendkívül tehetséges spanyol mester, Unai Emery kordinál. Várható volt, hogy az ő irányításával is versenyképesek lesznek, jelenleg egy pont a lemaradásuk a címvédő mögött, és a playoff-körben a nevek alapján talán kissé esélyesebbnek gondolt Fenerbahcét búcsúztatták. Amellett, hogy nem egy rossz csapat, semmiképp sem elhanyagolható a műfüves pályájuk, és a menetrendtől függően játszhatunk ott akár mínusz 113° C-ban is (okt. 23. a moszkvai meccs dátuma, talán mégsem...), ami még Xaviéknak is fájhat. Kizárt, hogy beérnék a harmadik hellyel, de az is, hogy esélyük legyen ennél többre, ha azt futballozzuk ellenük amit tudunk. Moszkvából a mostoha körülmények ellenére is el tudunk hozni egy pontot legalább, otthon pedig a Zenitet is lefutballoztuk nem olyan rég, nálam pedig egyértelműen a szentpétervári a legerősebb orosz egylet.

Végül és utolsósorban itt van nekünk a Celtic. Inkább elsősorban, hiszen Skóciában kezdjük a sorozatot. Lehetett volna Dinamo Zagreb vagy Kolozsvár, egyrészt ők tutibb hat pontnak tűnnének, másrészt talán még élőben is lett volna lehetőség megnézni Witsel háréját vagy Aimar zsenialitását. De a skótok jutottak, akik ugyan egyértelműen a kvartett leggyengébbik alakulata, de ettől függetlenül nem fogják olcsón adni egyszer sem a három pontot, nekünk viszont mind a hat pontra szükségünk van a kitűzött cél eléréséhez, ami nem is lehet más, mint bejutni a nyolcaddöntőbe.

A program nem túl szerencsés, Skóciában muszáj győzelemmel nyitni, hiszen utána a Barca érkezik a Luzba, közvetlenül a Szpartak oda-vissza meccs előtt, moszkvai kezdéssel. Egyetlen egyértelmű meccsként következik a Celtic-verés Lisszabonban, majd a Camp Nouban zárjuk a csoportkört egy tét nélküli meccsen. Tét nélkül, mert addigra szerzünk 10 pontot és biztos továbbjutók leszünk. Nem könnyű ez a négyes, de ha annyira jók vagyunk, mint gondoljuk, és képesek vagyunk úgy játszani, ahogy tavaly párszor megmutattuk, nem lesz probléma.

Szeptember 19. szerda, kezdés.