Eusébio, akinek már életében szobrot állítottak

Pénteken Benfica-Real Madrid mérkőzést rendeznek a tiszteletére, korábban hasonló okból elvitték Lisszabonba az Inter, a Milan, a Tottenham, és az Arsenal csapatát is, Pelé szerint pedig ő volt minden idők legjobb játékosa. Bizony, nem César Peixotoról beszélünk, hanem Eusébióról. Pénteken Benfica-Real Madrid mérkőzést rendeznek a tiszteletére, korábban hasonló okból elvitték Lisszabonba az Inter, a Milan, a Tottenham, és az Arsenal csapatát is, Pelé szerint pedig ő volt minden idők legjobb játékosa. Bizony, nem César Peixotoról beszélünk, hanem Eusébióról.

A magyar futballnak már van egy korszakos legendája, akit Fekete Párduc becenéven emlegetünk, ám benfiquistaként amikor ezt a titulust meghalljuk, még egy embernek azonnal eszünkbe kell jutnia. Olcsó szöveg, de minden idők legjobb portugál játékosa volt ő, aki most, 70 évesen is majd megbolondul a futballért, a Benficáért, és a portugál válogatottért.

Eusébio 18 éves mozambiki srácként érkezett a Benficába, hogy aztán a csapat szinonimájává nője ki magát, megvédje az érkezése előtti évben nyert BEK-et a csapattal, és az 1966-os Világbajnokságon elvezesse Portugáliát a bronzig, ő maga pedig 9 góllal gólkirály legyen. Emellett nyert egy Aranylabdát, két Aranycipőt, 11 portugál bajnokságot és megszámlálhatatlanul sok gólkirályi címet. 313 Benfica meccsén bevermelt 319 gólt, hogy aztán 15 év szolgálat után haknizzon egy kicsit, majd visszatérjen Portugáliába, ahol immár jó 30 éve nincs más dolga, mint ünnepeltetnie magát.

Imádják Portugáliában, nem csoda, hogy már életében szobrot kapott...

Eusébio egyszerű fickóként lopta be magát a portugálok szívébe, szerénységét jól példázza, hogy sok pályatársával ellentétben ő tudomásom szerint soha nem próbált meg edzősködni. Pontosan elég neki az, ha csak kívülállóként közel maradhat a Benficához. Mint minden legendát, őt is körülöleli számos urban legend, melyek közül a Magyarországon legelterjedtebbet itt, és most szeretném megcáfolni.

A történet szerint Eusébio ugyanis a Sportinghoz érkezett volna 1960-ban próbajátékra, ám a Benfica emberei elrabolták őt, hogy így csábítsák magukhoz a csatárt. Ez az urban legend roppant elterjedt, így sokan tényként szokták közölni, csak éppen ez egyhatalmas hülyeség.

Eusébio ugyanis már gyerekkora óta a Sporting Lourenco Marquesben (mostanra Maputo) üzemeltetett fiókcsapatában játszott, így nem csoda, hogy rajta tartotta a szemét az anyaegyesület. A Sportingnál azonban kisebb potenciált láttak Eusébióban, aki még afrikai szinten is mocskosul gyors volt, így úgy döntöttek, hogy ifijátékosként (fizetés nélkül) áthozzák Európába, és majd meglátják, hogy mit lehet kezdeni vele a felnőttek között.

fotó: MLSZ.hu

A Benficának nagyobb tervei voltak Eusébióval (akit Guttmann Béla a szóbeszédekkel ellentétben valószínűleg sosem látott Mozambikban játszani, csak egy bizonyos José Carlos Bauertől hallott róla, aki korábban a Sao Paulóban Guttmann játékosa volt) , így azonnal profi szerződést ajánlottak neki, és a család számára is egy igen szép éves juttatást sikerült kigazdálkodni. Leszámítva, hogy amúgy is minden portugál gyerek álma a Benficában játszani, a Benfica még fizetni is hajlandó volt érte, így egyértelmű volt, hogy a Guttmann-féle Benficába igazol. Az más kérdés, hogy a transzfer így is kissé botrányosra sikeredett, a Fekete Párduc pár hétig Ruth Malosso fedőnéven volt kénytelen élni, és a Benfica elöljárói komolyan tartottak az esetleges Sporting-bosszútól, és Eusébio elrablásától, így egy algavrei kis halászfaluban volt kénytelen tartózkodni a helyzet tisztázódásáig...

A cáfolat legkomolyabb alapjaként szolgáló Eusébio-interjú egyébként ide kattintva elérhető.

Hogy mi lett volna vele zöld-fehér mezben azt nem tudhatjuk, de minden bizonnyal nem ő lenne a portugál foci megkérdőjelezhetetlenül legnagyobb alakja, hanem egy bizonyos Cristiano Ronaldo dos Santos Aveiro, aki manapság művel olyan embertelen dolgokat a pályán, mint Eusébio 50 évvel ezelőtt...

Eusébio azonban nem csak azért maradt a portugál köztudatban, mert fantasztikus focista volt, hanem mert hatalmas szíve is van, amit sosem leplez. Sajnos mostanában többször is kórházba kellett vonulnia kisebb-nagyobb rosszullétei miatt, így különösen jó őt látni a pályán kívül, amikor valamilyen szerepet vállal, díjat ad át, beszél, vagy csak integet. De a legjobb olyankor látni őt, amikor egy stadionnyi ember ünnepli, és a világ legjobb csapatai csapnak össze a tiszteletére. Rui Costa ennek megfelelően idén is leszállított egy elég komoly csapatot, talán az Eusébio-kupák történetében az eddigi legnagyobbat. Reméljük a Real Madrid a tavalyi Arsenallal ellentétben méltó lesz egy Eusébióról elnevezett mérkőzéshez, és a felkészülési időszak egyik legjobb meccsét láthatjuk pénteken, 20:00-kor.

Eusébio anno valahogy így oldotta meg az ilyen meccseket (mondjuk Puskás sem mozgott rosszul):