Mi legyen Nélson Oliveirával?

A döntést nem mi hozzuk meg, de a tegnapi sima győzelem alkalmat ad, hogy filózzunk egy kicsit. Tudom, kényes téma, és egy portugál oldalon talán fel is koncolnának, de itt az ideje kibeszélni kicsit Nélsont. Csúcsra járatva: Benfica-Beira Mar 3-1!A döntést nem mi hozzuk meg, de a tegnapi sima győzelem alkalmat ad, hogy filózzunk egy kicsit. Tudom, kényes téma, és egy portugál oldalon talán fel is koncolnának, de itt az ideje kibeszélni kicsit Nélsont. Csúcsra járatva: Benfica-Beira Mar 3-1!

Nem túlzok, ha azt mondom, hogy szörnyen unalmas meccs volt, hiszen azon kívül, hogy Witsel valami jobbekk-szerű amorf poszton játszott, és lőttünk három szép gólt, nagyon kevés említésre méltó történés volt. A spori nem igazán tudta kézben tartani a mérkőzést(ennek művészileg is zseniális következményei lettek-klikk!), a Beira Mar kiscsapathoz méltóan bunkerezett, és csúszkált méterekről, mi pedig újra olyan meggyőzőek vagyunk, mint a szezon első felében.

A 3-1-es különbség ellenére bátran mondhatjuk, hogy 4-5 gól volt a két csapat között. Adja magát a kérdés: miért nem jött ez ki?

Nálam egyszerű az ok: Nélson Oliveira. Nem klasszis csatár még, viszont nem is kellően alázatos, hogy a "nagyok" alá dolgozzon. Csak egy-egy villanása van, befejező csatárként viszont még kevés ahhoz, hogy a másodperc törtrésze alatt hozzon jó döntést.

Félreértés ne essék, Nélson Oliveira látatlanban is az egyik kedvenc játékosom volt, és most is nagyon szorítok neki. Mégis látni kell, hogy ha meg is kapja az esélyt, akkor sem mindig él vele, és ez nagy meccseken különösen rosszul jöhet. A Zenit ellen például katarzisba lőtt minket, előtte viszont volt pár olyan buta megoldása, hogy kiesés esetén nálam ő lett volna talán az egyik bűnbak.

Tegnap ismét megmutatta, hogy mit tud: először teljesen felcseszte az agyunkat, elegánsan beleszart minden akciónkba, majd Cardozo második gólja előtt adott sarokkal egy olyan gólpasszt, ami minden bajnokságban elismerést érdemelne.

Ez aztán laszti volt, kicsi!

Nélson Oliveira egy tehetséges, és sokoldalú játékos. Gyors, jól koordinált mozgása van, és kellően csibészes ahhoz, hogy bármilyen helyzetben megkockáztasson egy zseniális ötletet. Az értéke egyre növekszik, jelenleg a transfermarkt.de szerint 3 millió eurót ér, ám ezen sokat dobhat, ha be tudja verekedni magát a portugál EB-keretbe.

Idén nyolc tétmeccsen( Ligakupa) húzta magára a Benfica mezét, és ezen egy gólt lőtt-igaz, azt pont a Zenitnek. Ez eddig még a sokszor kinevetett Alan Kardecnél is rosszabb statisztika, és ahogyan a brazilról örökre a Marseille ellen lőtt gólja fog eszünkbe jutni, úgy félő, hogy ez a sors vár Nélson Oliveirára is, ha nem kezdi meg a termelést.

Adja magát a kérdés, hogy hogy kell egy ilyen játékos karrierjét felépíteni? Adni kell neki rengeteg esélyt, hogy ne összeszorított farizmokkal játsszon, és kényelmesen érezze magát, miközben mögötte padozik Rodrigo, és Saviola? Esetleg mehet kölcsönbe egy stabil középcsapathoz, ahol degeszre szedheti magát tapasztalattal, és talán eljut arra a szintre, hogy egy nagycsapatnál lehet kezdőjátékos? Nélsonnak el kell fogadnia, hogy a Benfica egy nagycsapat nagy elvárásokkal, így ide egy erős lelki alkat kell. Ebbe vagy belerázódik, vagy nem...

A körülmények neki kedveznek: a portugál közvélemény szomjazza egy új csillag tündöklését, Nélson Oliveira egy-egy jelentéktelenebb mozdulata, vagy egy rosszabb meccse is csak alátámasztja szemükben a messianisztikus elképzeléseket vele kapcsolatban. Tegnap például ő volt az egyetlen portugál a kezdőnkben, és egyre ritkább, hogy más portugál is az alapcsapat közelébe jutna.

Jorge Jesus mindenkinek megadja az esélyt, ám nem arról híres, hogy érdekelné a közvélekedés. Számomra akaratlanul is adja magát a párhuzam Javier Portilloval. Nyilván a korona mögül több emléket elő tudnánk csalogatni róla, ám arra pontosan emlékszem, hogy hogy tört be a galaktikusok közé, és mennyire várta tőle mindenki az új Raúl megtestesítését.

Első szezonjában még meg is felelt a várakozásoknak, hiszen egy kezdő egy-egy villanása minden bizonytalanságát elhomályosítja. Hosszú távon azonban intő példa lehet a karrierje Nélson Oliveirának: nem lehet megélni a fiatal tehetség imidzsből, minden trükköt el kell lesni Cardozotól, Saviolától, motivációt kell meríteni a többiek munkájából, és illik serényen járni Rui Costa papához tanácsokért.

Ez a higgadtság például nem tudom, hogy tanulható-e, de kifejezetten jól jöhet néha

Én nagyon szeretném, ha Nélson Oliveira egy napon megszerezné a 21-es mezt, és Nuno Gomes méltó örököseként vinné a boltot. Ehhez le kell higgadnia, és vezéregyéniséggé kell válnia, ahogy az U20-as Világbajnokságon tette. A karizmája megvan hozzá, hogy igazán nagy játékos legyen, így egyelőre hagyjuk, hadd lépje át azt a lélektani határt, amit Jara, vagy Kardec nem tudott!

Egy portugál csatárnak az egész világon legfeljebb 6-8 csapat van, ami előrelépés lehet, így kívánom Nélson Oliveirának, hogy ne kelljen soha hátralépnie. Túl közel van a csúcshoz, hogy ne ő legyen az új Nuno Gomes!

Megj.: Soha életemben nem értettem egyet ezekkel az "új Pelé", "új Maradona", "új Illés Béla" találgatásokkal, de át kellett értékelnem a nézőpontomat. Egy csapatnak/a futballnak szüksége van bizonyos karakterekre, és ha ezt egyszer egy játékos tökéletesen megtestesíti, akkor igenis várni kell, és hozzá kell hasonlítani a következő tehetségeket.