A királyunk maradsz, Artur!

Bár te magad is mindent megtettél, hogy ma haragudjunk rád, nem tudunk. Emerson, Proenca, és még tizenegy Porto játékos is a trónodra tört, de te emelt fővel, kellően gyarló módon fogadtad őket. Hibáztál!

Mégsem tudunk rád haragudni. Egy Porto elleni derbi túl nagy érzelmi, és fizikai próbatétel ahhoz, hogy hiba nélkül teljesítse bárki is. Mindenki hibázik, csak az nem mindegy, hogy mekkorát.

Az az igazság, hogy nélküled nem lennénk itt. Ha például Emerson barátodat egy léghajóról ledobnánk a szavannára, ahol átmenne rajta egy elefántcsorda, majd békésen elfogyasztaná egy oroszláncsalád, akkor pusztán az emberi szolidaritás okán lenne okunk őt sajnálni, bármilyen futballszakmai indok nélkül. És sajnálnánk is. Veled ezt nem tehetnénk meg, mert három forduló után azt vennénk észre, hogy egy nulla ponttal állunk.

Kérlek, tegyük most félre ezt a humanista humbugot. Tudod te is pontosan, itt mindenki annyit ér, amennyit letesz az asztalra.

Szóval Emerson, ha ily módon kiiktatódna az egyébként olykor tökéletesen működő 4-2-3-1-ünkből, akkor nem történne semmi. Kevés játékosról tudom ezt elmondani a mostani keretből, hiszen mindenkinek megvan a maga karaktere, és ha nagyon megerőltetném magam, akkor tényleg kevés olyan játékos maradna, akihez nem tudok felsorolni valami emlékezetes jó momentumot. Emerson köztük lenne.

Tudod, olyan kis apróságokon múlik ez, hogy ha én megírom már a meccs előtti posztban, hogy Hulk mindenhonnan lő, akkor tessék szépen kilépni rá az esti meccsen. Mert oké, hogy nem olvastok engem, de azért az minden bizonnyal ha másnak nem is, Jorge Jesusnak mindenképp feltűnt, hogy Hulk enyhe feltűnési viszketegségben szenved. És itt most kérlek arra ne térjünk ki, hogy azt a labdát bizony te is rohadtul elnézted, még akkor is, ha valószínűtlen szögből, 108 km/h-val csapódott a rövid fölsőbe.

Tudod, Artur, nehéz egy ilyen meccsről bármit is írni. Te talán megérted, mert te is valamennyire kívülről látod a játékot. Én úgy ítéltem meg, hogy három periódusa volt ennek a meccsnek: amikor a Porto volt jobb; amikor elkezdtünk játszani; és amikor kurvára összeesküdtek ellenünk az elemek. Talán az első kettő érthető: egy igazi derbin mindig van a játéknak egy ilyen kis változatossága, hiszen valamilyen hihetetlen módon még a legkiegyenlítettebb csatákban is felül tud kerekedni az egyik fél a másikon.

A végén azonban sajnos nem ez történt. A hatvanadik perc környékén 2-1-nél megvolt ugyanis a meccslabdánk. Szerkezetet váltott a Porto, Rolando helyett James Rodriguez jött be, és mi úgy tűnt, hogy magabiztosabbak vagyunk. Biztos látszott ez a kapuból is, ám azt nem tudom, hogy észrevetted-e, hogy ekkor Aimar már nagyon hiányzott. Az az Aimar, aki a világ egyik legjobb irányítója lenne, ha nem versenyezne a szervizkönyve egy BKV villamoséval. Sajnos ma sem bírt végig egy kiélezett csatát, és ez a legrosszabbkor jött. Amikor eldönthettük volna a derbit, akkor Gaitán kicsit pontatlanul tette Witselnek, aki szintén nem tudta átvenni jól(hogy Proenca már itt fújhatott volna egy szabadot, azt hagyjuk), majd ennek a kontrájából már kaptuk is az egyenlítő gólt.

Még azt is hittük, hogy jó lesz minden...

Te biztos tudod, hogy mennyire fontos lett volna, hogy önbizalomra kapjunk három pocsék meccs után. Ez nem lett volna lehetetlen még egy döntetlennel sem, ám Garay kiválása, és Emerson-az istenbarma- kiállítása gyakorlatilag a focipályáról átrakta egy rulettkerékre a derbit, ahol jóval több zsetonja volt a Portónak. Pedig előtte talán zsebben volt már a meccs, ahogy néhány héttel ezelőtt még a bajnoki cím is...

Ilyenkor már benne van, hogy későn érsz egy labdára. Pláne, ha lesről indul az ellenfeled, ezzel fontos tizedmásodperceket nyerve(hogy hogy a picsába jött ide a stúdióban Bánki Dodó nagy orra, azt egyébként továbbra sem értem). Ilyenkor már kár téged hibáztatni, mert te már így is előre megkaptad a szezon legjobb kapusa címet. Tőlem mindenképpen.

Gondolom te sem tudsz aludni, ahogy én sem. Csak önmarcangolva fekszünk az ágyban, és gondolkodunk, hogy mit csináltunk rosszul. Bevallom, az első kapott gól után feltörtem egy kókuszt, és amíg azt ettem, sikerült is fordítanunk. Talán ha a szünetben felfüggesztem az evést, és marad egy kicsi a hajrára is, vagy ha valahonnan szerzek még egy kókuszt...

Valójában azonban nem mi hibáztunk igazán nagyokat. Nem is Proenca, aki sokáig jól vezette a meccset, de a végén elvesztette a fonalat. Még csak nem is Emerson, akinek a sárgáival lehetne is vitatkozni, de mégiscsak két hatalmas hülyeséget csinált. Az az igazság, hogy itt Jorge Jesus legalább akkorát hibázott, mint bármelyikünk.

Mert kérdem én: milyen csapat az, aki nem tud lecserélni egy balbekket, amikor besárgul? Milyen edző az, aki hagyja, hogy annyira ne legyenek a szélső védői játékban, hogy ne is legyen valós alternatíva Maxi vagy Emerson helyén? Nem tudom, hogy biztosan jó edző-e az ilyen. Hűségesek vagyunk, de vajon mindig jót tett, amikor egy játékost látványosan favorizált(pl:Roberto, Emerson), vagy jegelt(legfájóbbak:Nuno Gomes, Capdevila)? Nem korrekt most a kollégádat szidnom, de te is tudod, hogy Roberton tavaly elment egy szezon. Most Emersonon bukhatunk egy bajnoki címet.

Neked hűségesnek kell lenned az edzőhöz, visszataszító is lenne, ha nem lennél az, de mi meddig bízzunk benne?!

Tudod, ilyenkor mindenkire haragszunk. Arra a szerencsétlen bíróra, aki a 4 perc hosszabbításból időhúzott 2,5-el sem törődött, haragszunk Emersonra, amiért ennyire inkompetens a posztján, és valahol kénytelenek vagyunk Jorge Jesusra is haragudni.

Ilyenkor mindig megvannak a célszemélyek. Jellemzően játékvezetők, kapusok, büntetőt hibázó támadók. Mivel nem volt büntető, rád kellene most haragudnunk. Én nem tudok, ebben biztosíthatlak!

Pedig ínséges idők jönnek most: előbújnak pincéikből az eddig tetszhalott Porto drukkerek, akik csendben voltak amikor öt pontra ballagtak mögöttünk, és akik hamar elfelejtették, hogy nyáron még Bajnokok Ligáját akartak nyerni. Nehéz velük mit csinálni, mert a BL kieséskor, amikor is a ciprusi bajnok röhögve lépett előttük tovább, elpártoltak a csapatuktól, most meg hirtelen újra Hulk iránti homoerotikus képzelgéseiket hangoztatják. Tudod, nevetni nehéz rajtuk, sajnálni viszont lehetetlen őket. Mégiscsak megvan mindenük, ami a szegényes lelki világukhoz kell...

Nehéz egyébként egy ilyen vereség után bármit mondani, de mégis büszkének kell lennünk: ilyen játékkal tovább kell jutnunk a BL-ben, és ha visszatér a régi erőnk, akkor egy utolsó rohamot még kell, hogy indítsunk a bajnoki címért!