Capdevila in dá háusz!

Már majdnem elfelejtettük, de ő a győztes sereg élére állva dicsfényben úszva tért vissza. Igen, Capdevila visszatért, nem is akárhogyan!Már majdnem elfelejtettük, de ő a győztes sereg élére állva dicsfényben úszva tért vissza. Igen, Capdevila visszatért, nem is akárhogyan!

Lehet, hogy az én tapasztalatlanságom, de ilyet még nem láttam: az előzetes tizenkilences keretben sem volt benne, mégis hét perc után már a pályán kellett díszelegnie veterán világbajnokunknak.

Előbb Emerson helyére kellett behívni valakit, brazilunk lázas megbetegedése miatt(ez alternatíva híján Juan Capdevila lett), majd ha már lúd, legyen kövér alapon a kezdés után kicsivel Luís Martins is intett: húzódás miatt csere lesz.

Mindig a fiatalok pártján állok, most mégis örömmel töltött el, ahogy Capdevila leveszi a melegítőfölsőt, és játékra jelentkezik. Vájkáltam már mellőzésének hátterében, néha FIFA-ban is berakosgatom szerencsétlent, ugyanis én már tényleg sajnálom Juant, ahogy üldögél a VIP-ben, ahogy stíröli a csajokat. Nem ezért jött, higgyétek el!

Nem érdemes azt mondani, hogy fordulatot hozott a meccsbe, hiszen jó hét perc alatt általában semmi nem szokott történni, de az biztos, hogy egy ilyen veterán, minden hájjal megkent fickóra mindig szükségünk lenne. Pláne, hogy balbekkben a gyakran szintén rém pontatlan Emerson a vetélytársa.

Ha 4-5-1-ben nem is használható Capdevila megkopott(vagy talán sosem létező) gyorsasága miatt, ez a 4-4-2 -ahol Bruno César is rendre visszazárt-tökéletesen feküdt neki. Néha egy-egy felfutás(Maxira azért nem volt veszélyes), az első meccsen rendkívül pimasz Ludovic semlegesítése, és két gól: ennyi bőven elég kell, hogy legyen egy balbunkótólhátvédtől.

Capdevila: ott a hatodik, kicsi! Nolito: azért te is löktél kettőt!

Hat gólba persze bőven belefér, hogy egy védő is beduplázzon(Emerson mondjuk a Soccerway statisztikái szerint még életében nem rezgette meg a hálót), azt azért ismerjük el, hogy egy hollywoodi filmben popcornnal dobálnánk a vásznat, ha ilyen képtelen hülyeséget próbálnának belegyömöszölni az agyunkba az amerikai álom jegyében.

Kicsit erre az amerikai álomra persze rájátszott Rui Costa is, amikor a sajtótájékoztatóra Capdevilát jelölte a játékosok közül, de ha ez kell az újságoknak, akkor ez kell:

Capdevila egy rossz szót sem szólt a klubról, lehet, hogy Pál-fordulást láthattunk?!

Nem szabad persze elfelejteni a szintén duplázó Cardozot(aki ezzel már bőven vezeti a góllövőlistát), és az egy-egy találatot jegyző Aimart, és Nolitot. Nem tudnék tegnapról tíznél több helyzetet összeszámolni, így hat gólt bevermelni csak úgy lehetett, hogy mindenki maximálisan odatette magát, és nem szórakoztuk el a lehetőségeinket.

Most már nem is szórakozhatjuk, hiszen Portugáliában a Porto, a nemzetközi porondon pedig a Zenit feni ránk a fogát, úgyhogy fel kell venni a kesztyűt!

Remélem sokan kapták fel a fejüket már a cím olvasásakor, így őket megnyugtatom: nem, nem őrültem meg, és továbbra is minőségi bejegyzésekkel készülünk, ám hiába növeltük 2012-re duplájára a Benfica blog szerkesztőségét, sem toszi21, sem jómagam nem tudtuk megnézni ezt a meccset különböző okokból, így ez egy időzített poszt volt, amit tegnap írtam meg. Aki végigolvasta rezzenéstelen arccal, és épp linkelni akarta Capdevila-rajongó cimborájának üzenőfalára, attól elnézést kérünk, és megjegyezzük: több Benfica meccset kell néznie!