Nálunk szerencse, náluk tudás

Érdekes sport ez a futball, miután tegnap felálltam a televízió képernyője elől csak az járt a fejemben, hogy egyenrangú felek jó meccsén értünk el csoport elsőséget érő döntetlent. Csak ma tudtam meg, hogy valójában 6-2 is lehetett volna, mákunk volt, és egyébként is igazságtalan sport ez a futball. Manchester drukkerek beszélnek szerencséről- hogy is van ez?Érdekes sport ez a futball, miután tegnap felálltam a televízió képernyője elől csak az járt a fejemben, hogy egyenrangú felek jó meccsén értünk el csoport elsőséget érő döntetlent. Csak ma tudtam meg, hogy valójában 6-2 is lehetett volna, mákunk volt, és egyébként is igazságtalan sport ez a futball. Manchester drukkerek beszélnek szerencséről- hogy is van ez?

Mindenkinek a lelkiismeretére bízom, hogy elképzeli-e, vagy nem, de már a 3. percből adódik a kérdés: te mit csinálnál Benfica játékosként az Old Traffordon a vezetés tudatában? Szilvásbuktát mert azt szeretem!

Igen, én is átadnám a teret az ötletgyenge Unitednek, hogy szervezze csak a maga játékát, esetleg megkontrázzuk, lövünk még egy gólt, vagy 1-1, és megszórjuk otthon a Galati félelemetes erőkből álló gárdáját. Érdekes ezt felróni a Benfica ellen, és azért felmagasztalni a MU-t, mert egy ilyen helyzetben sikerült kilenc lest kiharcolniuk, hiszen valljuk be: Nani volt az egyetlen átütő erő a játékukban. Persze biztosan nehéz lehet úgy játszani, hogy 70 ezer nézőt leszurkol a 2-3000 fős vendégbrigád...

Egyelőre mégsem foglalkoznék az ellenféllel, hiszen a saját játékunkat is sikerült olyan szélsőségekbe hajszolni, hogy jól átgondolva már-már adódik az agyament ötlet megfordítása: miért nem figyeltünk inkább egy kicsit oda, és vertük meg őket 6-2-re?

A középpálya megvolt hozzá, Witsel és Javi Garcia zseniálisan szűrt, Aimar ezeket néha ki is forgatta annak rendje és módja szerint, ám elkövettük azt a hibát, hogy Cardozo helyett Rodrigo kezdett, akinek annyi esélye volt a két égimeszelő közt, mint Kiszel Tündének a MENSA-tagságra.Tegyük hozzá: mindkét gólunknál Rodrigo állt a kapu torkában, és ez okozta a galibát.

Hátul a stabilitással sem volt gond, Emerson volt csak kicsit kevés előre játékban, és néha sikerült megint a szélső védőknek belógnia a belsők aurájába, de ebből komolyabb veszély talán ha egyszer forgott fenn. A lestaktikánk ugyancsak megosztó jelenség volt, sajnos nem is mindig tudta mindenki, hogy épp mi történik, ebből ki is kellett hordanunk a meccs alatt egy-két gyors lefolyású infarktust, no meg Berbatov is beköszönt belőle egyszer.

A széleken is lehet kis hiányérzetünk, Bruno César vagy telecsinálta a gatyáját, vagy innen küldjük gratulációnkat Fabionak, Gaitán pedig nem bírt végig kilencven percet úgy, hogy attól félt, hogy rábillen a pálya. Elfáradt, kigyötörték a világból, de így is lecseréléséig ő volt a legnagyobb veszély a csapatban. Pozitívum azonban, hogy sikerült így Nolitot pihentetni a lisszaboni derbire.

A hajrában mégis öngyilkossági merényletnek tűnt Matics és Amorim beállítása. Főleg szegény Matics úgy kóválygott, mint egy elrontott madárijesztő. Célfutball, meg minden, de azért azt tudni kell, hogy egy rendes csapat legalább egyet biztosan bebrusztolna kettejük hiányosságait kihasználva.

Összességében persze elmondhatjuk, hogy Artur fogott két pontot nekünk, de attól nagyon messze volt ez a meccs, hogy nekünk kelljen szégyenkeznünk. Úgy játszottunk számunkra kedvező eredményt az Old Traffordon, hogy közben talán csak a második félidő legelején érezhettük az 5 sör után a ringlispilen fílinget. Az UEFA Match Center szerint ugyan a nagy gólszerzési lehetőségeket tekintve 5-3-ra kikaptunk (ebből kellett volna 6-2-re hengerelni a MU-nak), de jó észrevenni a kísérteties hasonlóságot a Porto elleni, és ez a döntetlen közt. Végre képesek vagyunk olyan eredményre játszani látszólag alárendelt helyzetben, amivel bőven elégedettek vagyunk!

Szervezettségben semmiképp nem maradtunk el a MU-tól (pedig fél órát játszottunk a csapat gerince, Luisao nélkül), és test-test ellen, fejpárbajokban is felvettük a versenyt egy angol csapattal. Beszédes: a meccs embere Axel Witsel lett.

Mégis biztosan van az az elvakult United drukker, aki szerint győzelmet érdemelt volna a csapata. Egy fejtörővel őt is megajándékozzuk: érdemel-e az a csapat győzelmet, amelyik saját pályáján kettő gólt kap, védői pedig a védőharmadban úgy forognak össze-vissza, mint a szerencsekerék?

szólj hozzá: MAN