Videószoba videó nélkül

Ugyan képekben szerettük volna elmondani, hogy mi történt tegnap, a technika ördöge, és a számítástechnikai kreativitás hiánya arra kényszerített, hogy megint olvasnia kelljen a kedves olvasónak. Mert van miről írni: három büntető tíz perc alatt, győzelem, zsenialitás, és egy eltévedt bárány visszatért a nyájba.Ugyan képekben szerettük volna elmondani, hogy mi történt tegnap, a technika ördöge, és a számítástechnikai kreativitás hiánya arra kényszerített, hogy megint olvasnia kelljen a kedves olvasónak. Mert van miről írni: három büntető tíz perc alatt, győzelem, zsenialitás, és egy eltévedt bárány visszatért a nyájba.

Természetesen az eltévedt bárány jogcím alatt Óscar Cardozoról lesz szó, hiszen már hét közben eldőlt, hogy róla fog szólni a videóelemzés. Miután oktatott kicsit Paraguay színeiben a válogatott szünetben, visszatért, és a Luzban is megmutatta, hogy oda mer állni három büntető mögé tíz perc alatt.

Múlt héten Panama ismerhette meg a félelmetes balost, és büntetőjével járult hozzá a paraguayi győzelemhez, hogy aztán hétközben Hondurasnak lőjjön két gólt. Érdemes hozzátenni, hogy csupán fél órára állt be:

A mérkőzésre ezek után is kezdőbe nevezte őt Jorge Jesus, szemléltetve, hogy Óscar nem ismer sem fáradtságot, sem az ábécét, és jól tette: a három megítélt büntetőből kettőt bevágott, egyet pedig beáldozott csontnak-reméljük edzésen felhasználhatja majd. Egyébként is jól mozgott paraguayi tankunk, és hozzáállásával, illetve a meccseken mutatott kommunikációjával semmi bajunk sem lehet, úgy tűnik visszatalált a benfiquista útra.

Mielőtt azonban Óscar, és a csapat tömjénezésébe kezdenénk, érdemes megemlíteni, hogy egy adag orális szolgálattal tartozunk a játékvezetőnek, és most pár hétre befoghatjuk a kicsi szánkat, ami a bírózást illeti, hiszen a tegnapi büntetőkből portói szemmel nézve három, Benfica szemmel nézve 2,5 igen véleményes volt, és ezen még az a tény sem változtat, hogy előtte két jogos büntetőt nem kaptunk meg. Fordított esetben azt hiszem, hogy (joggal) elgurulna a gyógyszerünk, és a kisgyerekektől elkobzott Hulk bábuinkat szurkálgatnánk kötőtűvel. Szomorú, de néha megesik, hogy egy meccsen a játékvezetői dilettantizmus, a véletlenek különös játéka, és a hazai pálya lehetővé teszik, hogy tíz perc alatt egy mezőnyből sem kirívó lökés, egy hasbarúgott, és egy fejberúgott Guimaraes játékos látványa is úgy megzavarja a játékvezetőt, hogy a tizenegyes pontra mutasson.

Persze kétség sem férhet hozzá, hogy vissza fogjuk mi még ezt kapni...

A lényeg azonban így is az, hogy miképp a felvezetőben is írtam, a győzelem az egyetlen elfogadható eredmény, ha éppencsak valakiről bepattan a labda, az is elég. Ennek eleget is tettünk. Az pedig, hogy e mellé még kaptunk egy kis showt, egy zseniális Gaitánt, és Artur kapus megmutatta, hogy ő sem véd ki mindent, ami védhető, az már csak a hab a tortán.

Végre van torta!