Nem csak a konditeremben erősödtünk

Vége a nyafogásnak, bezárult a kívánságkosár, a keret végleges, a pulzusunk újra egyenletes. Nem jött Hugo Almeida, nem ment Cardozo, viszont úgy erősödtünk, hogy még pénzt is kaptunk érte. Rui Costa minden csapat álma: dupla áron ad el, fele áron vásárol. 20 millió eurós profit!Vége a nyafogásnak, bezárult a kívánságkosár, a keret végleges, a pulzusunk újra egyenletes. Nem jött Hugo Almeida, nem ment Cardozo, viszont úgy erősödtünk, hogy még pénzt is kaptunk érte. Rui Costa minden csapat álma: dupla áron ad el, fele áron vásárol. 20 millió eurós profit!

Nem mondhatjuk, hogy unatkoztunk, miközben olyan játékosok jöttek, mint Nolito, és olyanok mentek, mint Nuno Gomes, néhány megrögzött romantikus még Freddy Adunak akart adatni még egy esélyt, hogy a Benfica-Granada tengelyről, vagy Roberto kapus bravúros értéknövekedéséről már ne is beszéljünk.

Mielőtt belevágnánk szubjektív kis válogatásunkba, megjegyzem, hogy a planetbenfica.co.uk összeállítása alapján olyan játékosokról is kiderült, hogy kölcsönadtuk, akikről korábban csak akkor hallottunk, amikor leszerződtettük... Szintén előrebocsátom, hogy iránymutatóként a fenti adatokat vettem, így könnyen megtörténhet, hogy a ghánai Wikipedia, vagy az eritreai játékos szakszervezet honlapja más forrásból más információkat közöl, a PlanetBenfica szerkesztősége számára az irányadó elsősorban a hivatalos tájékoztatás, illetve a transfermarkt ilyen ügyekben.

És akkor vágjunk bele:

Ahhoz képest, hogy mindössze egy játékos szerepel egyszerre közülük a pályán, nagy volt a jövés-menés kapusposzton: Roberto nagy felháborodások közt visszatért korábbi csapatához a Zaragozához miközben kerestünk rajta kerek 100 ezer €-t, nagy szívfájdalmunkra Moreira a Swansea-hoz igazolt több lehetőség reményében, Julio César pedig több társához hasonlóan Granadába ment kölcsönbe. Érkező oldalon egy fontos láncszem Artur, egy portugál válogatott Eduardo, és egy "jövő reménysége" Mika van a könyvelnivaló közt.

A nyár slágere ennek ellenére Coentrao klubváltása volt, aki Madridba tette át a fél portugál válogatotthoz hasonlóan székhelyét. Sajnálkozásra nem volt okunk, amellett, hogy bankot robbantottunk, kaptunk érte egy Garayt, aki most egy időre megoldhatja a gondjainkat a Luisao melletti középhátvéd poszton. A transzfer farvizén egy hajó kikötött Sidnei-jel a fedélzetén Isztambulban is, aki a Besiktasnak lett kölcsönadva, és Miranda sem lesz a felnőtt csapat oszlopos tagja idén, ő egy évet a Servette-nél kénytelen tölteni. Itt kell megemlékeznünk Wass Daniról, akinek ugyan semmi köze a magyarokhoz, neve miatt gyorsan a szívünkbe zártuk. Hiába, ugyanis miután megjött a Brondby-től máris kölcsönadtuk az Evian-nak. Hozzá hasonlóan Franciaországba került Lionel Carole is, aki így hazájában tölthet egy évet kölcsönben-kivásárlási záradékkal. Wasshoz hasonlóan Léo Kanu is jött, látott, majd kölcsönadtuk, ő a Cruzeiro-Benfica-Belenenses vonalon közlekedett a játékospiacon. Coentrao helyét egyébként a Lille tavalyi balbekkje, Emerson foglalja el, illetve a jelenleg játékra még alkalmatlan spanyol világbajnok, Joan Capdevila.

Középpályán ezek után már nehéz volt újat mutatni, de itt is rajzásra emlékeztető nyüzsgést láthattunk: miközben a Chelsea egy Matics-csal törlesztett David Luizért, addig Nolito ingyen jött a Barcától, Witsel 8 millió €-ért Németh Krisztián majdnem klubjától, a Standard Liégetől, és Bruno César illetve Enzo Pérez személyében két igazi kiegészítő emberre is szert tettünk. Természetesen ez elbocsátásokkal is járt, ám a tavalyi kezdők közül csak Carlos Martinsnak kellett új otthon után néznie, hiszen a Granadába exportáltuk instant méregzsák jogcímen. Az olykor reménykeltő Airtonnak Rui Costa retúr jegyet váltott Brazíliába, ebben a szezonban azonban még biztos nem lesz jelenése Lisszabonban. Sajnos a tavaly közönségkedvenccé váló Toto Salviot nem sikerült megtartani, ő visszatért kölcsönjátéka után az Atlético Madridhoz.

Csatárposzton ehhez képest már cserkésztábor volt az átigazolási időszak, bár Nuno Gomes személyében legendát vesztettünk, és Jara is a granadai kolóniához lett csapva, szinte semmi mozgás nem volt, pedig az ABola-tól a Benfica-fórumokig mindenhol egy Cardozo-Hugo Almeida cserét susmorogtak, és Saviola Queens Parkos szerződése is tényként lett már kezelve. Kinőtt azonban egy igazi csatár ígéret, Nélson Oliveira, akire már most messiásként tekintenek a régi vágású Benfica drukkerek, és visszatért a Boltontól Rodrigo is, aki leginkább Saviola-ra emlékeztet azokból az időkből, amikor a Nyúl még hármasával lépegette át az előtte elfekvő védőket.

Mivel elhiszem, hogy sok volt az információ, ezért egy megmosolyogtató ténnyel zárnék: Freddy Adu és Mantorras is hazatért, és olyan korszakos botlábkirályokkal, mint Weldon vagy Javi Balboa is csak a nyáron fejezték be hivatalosan lisszaboni karrierjüket.

És hogy rajtunk kívül ki a nyár nyertese? Egyértelműen a Granada, aki hat (azaz 6!) játékosunkat szerezte meg a következő évre, létrehozva ezzel a Benfica kihelyezett spanyol tagozatát ezzel a La Ligában.

Tréfás nyár volt, annyi tény...

A blogunkat olvasó, magyarul tudó fiatal benfiquista tehetségeinktől ezúton kérünk elnézést, mint a csapat kevéssé fontos tagjai, és mint rendre ingázó játékosokat nem nagyon vettem számításba, az ínyenceknek ajánlom az alábbi összefoglalót: Vissza a jövőbe!