Jöhet a Porto!

Nem aláztunk, nem fölényeskedtünk, csak megmutattuk, hogy mitől igazán szerethető a Benfica: miközben a Coimbra folyamatos provokációval próbálta elérni, hogy valakinél elszakadjon a cérna, addig mi játszottuk azt a gyorspasszos focit, ami különlegessé tehet minket Európában. A Porto pár perccel korábban a Feirense otthonában nem bírta a kedd-vasárnap ritmust, így pontegyenlőséggel megyünk a derbire.Nem aláztunk, nem fölényeskedtünk, csak megmutattuk, hogy mitől igazán szerethető a Benfica: miközben a Coimbra folyamatos provokációval próbálta elérni, hogy valakinél elszakadjon a cérna, addig mi játszottuk azt a gyorspasszos focit, ami különlegessé tehet minket Európában. A Porto pár perccel korábban a Feirense otthonában nem bírta a kedd-vasárnap ritmust, így pontegyenlőséggel megyünk a derbire.

Érezhetően kevesebbeket hozott lázba az Academica Coimbra vendégjátéka, mint a múlt heti MU meccs, pedig már a kezdősípszó előtt tudtuk, hogy mivel a "ligát kinövő" Porto nem tudta megverni az újonc Feirense együttesét, ezért egy nagyarányú győzelemmel átvehetjük az első helyet, ráadásul remek híreket kaptunk vidékről atekintetben is, hogy a Porto aktuális gólzsákjának tartott James esetében is hibádzik a mentális felkészítés, így a meccsenkénti egy gólos átlaga mellé most egy piros lapot is begyűjtött, amivel elérte, hogy a VIP páholyból nézhesse a nagyok játékát a pálya helyett.

Ezek után nekünk már csak a papírformát kellett volna hozni, ami a jó erőkből álló kezdőnket elnézve nem is volt vitás, hogy meglesz: a védelem megegyezett a Manchester elleni négyessel, középpályán kisebb változtatásokat eszközölve ugyan, de Matics-csal és Witsellel középen egy jó emberevő páros szerezte a labdákat Bruno Césarnak és Nolitonak, elöl pedig az erősen Torres-szindrómás Saviola futkosott Cardozo mellett, aki szociális érzékenységének tetőpontját is elérte tegnap, amikor a begörcsölő Academica játékos lábát saját kezével segített kihúzni. Bevallom, jó ilyet látni, miután Óscar annyi támadásnak volt kitéve mentalitását illetően.

A meccset természetesen már a kezdetektől domináltuk, és ugyan a támadózónánkban rendre hiba csúszott a megoldásokba, érezhető volt, hogy akár már az első félidőben lerendezhetjük a meccs végkimenetelével kapcsolatos aggályokat. Ugyan Saviola tűnt erre a legalkalmasabbnak, csak nem tudta átpasszírozni a kapus mellett a labdákat, így a terhet Bruno César vette magára, és a 26. percben meg is szerezte az első gólt egy szép akció végén.Aki figyelemmel követi a Benficát, és nem csak a nagy meccsekre kapcsolja be a készüléket, az persze pontosan tudja, hogy ilyenkor nyugodhatunk meg a legkevésbé, az elkényelmesedett játéktól a buta hibákig bármi előkerülhet a palettáról, és így is történt: még a félidő hajrájában egyenlített Danilo(ezzel kispesti névrokonával együtt mesterhármast szerezve a hétvégi összetettbe), és talán mondanom sem kell, hogy még a Magyar Szabó Szövettség is közleményben tudatta, hogy ekkora lyukat még ők sem láttak, mint ami a védelem közepén nyílt.

Ekkor jött kis kedvencem, a kilences mez büszke tulajdonosa, aki nagyon felbosszanthatta magát, ugyanis egy percen belül megtörte egyéni kis gólcsendjét, mutatva, hogy egy-egy sérülés nem zökkentheti őt ki a gólgyártásból, és ha balról jobbra cselez, akkor készíthetjük is az ízületeinket egy fergeteges gólörömre. Talán ennél is sokkal fontosabb, hogy Bruno César, Gaitán, és Nolito remeklésével remek ütőkártya van Jorge Jesus kezében a Porto elleni meccs előtt, és Enzo Pérezről még nem is beszéltünk...

A gyorsan eljövő félidő aztán megnyugtatta csapatot, vagy ha nem is a félidő, Jorge Jesus biztosan: a második félidőben egy még higgadtabb csapat futott ki a pályára, és miután a 71. percben a féket levéve a csapatról Aimar érkezett Saviola helyett, illetve Gaitán is beszállt kicsit Bruno César helyére, már kétségünk sem lehetett afelől, hogy nem pusztán a lehengerlő játék öröme, de a győzelem is meglesz. Tegyük hozzá, jó tíz perccel korábban egy humanitáriusabb bíró nyugodtan tizenegyest ítélhetett volna a Coimbra javára...

Végül mégis igazunk lett: előbb Aimar fejelt(!) gólt egy Nolito beadásból, majd már-már örömfocira emlékeztető kereteket vett fel a játék, amikor a biztos győzelem tudatában Jorge Jesus újoncot avatott: a tavaly Boltonban, idén az U20-as Vébén tündöklő Rodrigo váltotta Cardozot a 84. percben.

Sajnos ekkor már nem nagyon erőltettünk semmit, ami előre irányult volna, és mivel egy alkalommal Aimar nyugodtan adhatta volna a ziccerpasszt, nem merte, míg egy másik alkalommal lesen állította meg Rodrigot a játékvezető, így nem láthattunk semmi érdemlegeset a jómozgású spanyoltól.

Annál inkább honfitársától: a hajrában még egy remek alkalma nyílt Nolitonak a gólszerzésre, és akár középre is guríthatta volna Rodrigonak, de egyedül fejezte be az akciót-természetesen góllal. Ezzel kialakult a 4-1-es végeredmény, ami még igen hízelgő is volt a néhol alattomosan játszó Coimbrára nézve, hiszen a meccs során legalább 3-4 alkalommal akadályozott meg a játékvezető les címén Benfica ziccert.

Hála Istennek azonban már nem kell ezzel foglalkoznunk, így is győztünk, és fél szemünkkel már a pudvás fogú rémet megtestesítő Portora figyelhetünk. A másik szemünkkel természetesen a tabellára, hiszen olyan jó látni, hogy most matematikailag, és emberanyagot tekintve is igazi esélyese vagyunk a ligának...

Összefoglaló ide kattintva érhető el.