Átok ül rajtunk, az már fix!

Ennyi volt a móka idén a hazai porondon, egy rövidzárlattal újabb bukó, ráadásul ki más ellen, mint az idén nagyon menőmanó Sárkányoktól?! Teli gatya, pechszéria.Ennyi volt a móka idén a hazai porondon, egy rövidzárlattal újabb bukó, ráadásul ki más ellen, mint az idén nagyon menőmanó Sárkányoktól?! Teli gatya, pechszéria.

Hihetetlen, ami történik velünk idén. Egy kontinens emel magasba egy olyan csapatot, akik nem jobbak nálunk. Szerencsések. Rohadtmód. Meg van egy kegyetlen jó edzőjük...

Nekünk nincs. Jorge Jesus kiszámítható csapatot csinált, amit egy Portonak már nem lehet beadni. Mindig ugyanaz a kezdő, mindig ugyanaz a taktika. Ők meg már csak lezárják a széleket, és kicsinálnak minket. Egy évben akár többször is. A szerencse faktor meg már nem érdekel, hiszen megint kaptunk egy lesgólt, meg egy megpattanósat, a múltkor a hosszabbításban Gaitán saját csapattársát lőtte hátba, és a vége mindig ugyanaz. Portofalva apraja nagyja kék-fehér zászlókkal ünnepel.

Már nem szomorkodunk a végén. Már nem bosszankodunk, már nem dörzsöljük a szemünket. Már csak bizakodunk a csodában, az Európa Ligában, mert az Európa Ligával megmenthető a szezon, az Európa Ligával még ledöfhetjük a Portót azzal a tőrrel, amit a legjobban szeretnének. Egy nap alatt bosszút állhatunk minden szerencsétlenségért, ami idén ért minket. Csak az Európa Ligával. Semmi mással.

Senkit nem érdekel a Liga Kupa, senkit nem érdekel a bajnoki ezüst, a kupa elődöntő. Már csak egy olyan diadal érdekel minket, ami egész Európába újra elviszi a dicsőségünket, ami elfeledteti a sors azon kegyetlenségét, ami történt velünk idén. Egy olyan diadal kell, ahol Eusébiótól Robertóig mindenki tiszta szívvel tud örülni, aminek a végén nem mondjuk azt, hogy valaki nagyon gyenge volt.

Küzdelmet akarunk látni, amiben mindenki az utolsó véréig harcol, amiben Cardozo is belerepül a nyújtott lábbal érkező védőkbe, amiben Aimar sem áll le a bíróval trécselni, hanem csúszik mászik, amiben Roberto sem kap újabb fejlövéssel felérő potyát. Olyan meccset akarunk végre látni, aminek a végén lefejeljük a csillárt örömünkben, amikor átjön a szomszéd a hangoskodástól, amikor mi is megizzadunk a végére a nagy szurkolásban.

Trófeákat akarunk, és dicsőséget, mert mi vagyunk Portugália egyetlen csapata. Tradíciók, címek, emblematikus figurák. Ezek vagyunk mi.

Repüljön végre magasra a sas!