A PSG-t nem lehetett megállítani a BL-döntőben, a párizsiak az Inter kiütésével értek fel a csúcsra!

BAJNOKOK LIGÁJA
DÖNTŐ
PARIS SAINT-GERMAIN (francia)–INTERNAZIONALE (olasz) 5–0 (2–0)
München, Allianz Aréna, 64 327 néző. Vezette: Kovács István (romániai)
PSG: G. Donnarumma – Hakimi, Marquinhos, Pacho, Nuno Mendes (Lucas Hernandez, 78.) – Joao Neves (Zaire-Emery, 84.), Vitinha, Fabián Ruiz (Mayulu, 84.) – D. Doué (Barcola, 67.), O. Dembélé, Kvarachelia (G. Ramos, 84.). Vezetőedző: Luis Enrique
INTER: Sommer – Pavard (Bisseck, 54.; Darmian, 62.), Acerbi, Bastoni – Dumfries, Barella, Calhanoglu (Asllani, 70.), Mhitarjan (Carlos Augusto, 62.), Dimarco (Zalewski, 54.) – Lautaro Martínez, M. Thuram. Vezetőedző: Simone Inzaghi
Gólszerző: Hakimi (12.), D. Doué (20., 63.), Kvarachelia (73.), Mayulu (87.)

ONLINE KÖZVETÍTÉS, STATISZTIKAI ÉRDEKESSÉGEK ITT!

Szinte semmi sem sugallta az Internazionale győzelmét szombaton a PSG elleni Bajnokok Ligája-döntő előtt. A szakértők többsége az erőviszonyok alapján a franciákat tartotta esélyesebbnek, és az előző négy müncheni BEK-/BL-döntőben mindig új bajnokot avattak: 1979-ben a Nottingham Forest, 1993-ban az Olympique Marseille, 1997-ben a Borussia Dortmund, 2012-ben a Chelsea ünnepelhette ott a sikerét. Az összecsapás nagy kérdése volt, hogy csatlakozik-e hozzájuk a Paris Saint-Germain, vagy az Inter negyedszer is elhódítja a trófeát. Ugyancsak a franciák esélyét erősítette, hogy Luis Enrique edzőként klubszinten még sohasem veszített el egymérkőzéses döntőt, eddig tízből tíz győzelem volt a mérlege, köztük a 2015-ös BL-diadal a Barcelonával.

A milánói fekete-kékeket már többször leírták ebben az idényben, ennek ellenére előbb a Bayern Münchent, majd a toronymagas esélyesnek kikiáltott Barcelonát búcsúztatták. És bizonyára az is motiválta a játékosokat, hogy győzelemmel emlékezzenek a klub korábbi elnökére, az éppen szombaton elhunyt Ernesto Pellegrinire. Az olaszok kezdőcsapatában egyébként hét olyan futballista is helyet kapott, aki a két évvel ezelőtti, Manchester City ellen 1–0-ra elveszített döntőben is kezdő volt – Francesco Acerbi, Denzel Dumfries vagy éppen Lautaro Martínez sem szerette volna még egyszer átélni, milyen elbukni a klubfutball talán legfontosabb mérkőzését.

Sokkal jobban kezdtek a franciák, az első tíz percben a térfelükről is alig jöttek ki az olaszok, majd negyedóra sem telt el, és máris vezetést szerzett a PSG. Vitinha passzolta be a labdát kiváló ütemben Désiré Douénak, aki középre lőtte Asraf Hakiminek, ő pedig az üres kapuba továbbított. A marokkói játékos sportszerűen nem ünnepelt korábbi csapata ellen. Sakk-mattra kijátszott akció volt, érthető, ha a milánóiakat irányító Simone Inzaghi ingerülten vágta földhöz a vizesflakonját. A 20. percben pedig már 2–0 volt az állás: villámgyors ellentámadás végén Ousmane Dembélé tette át a labdát a jobb szélre Douénak, akinek jobblábas lövése nyomán a labda megpattant Federico Dimarco lábán, és a kapu bal oldalába vágódott.

Az első Inter-helyzetre csaknem negyven percet kellett várni, szöglet után Marcus Thuram fejelt a kapu jobb oldala mellé. Látványos volt a két csapat közötti sebességbeli különbség, olyannyira, hogy a játékrész végén majdnem megszerezték a harmadik gólt is a franciák. Így egy félidő alapján nem lehetett kijelenteni, hogy eldőlt a mérkőzés, de nehéz volt elképzelni, hogy innen talpra tudnak állni az olaszok, akiknek jószerével minden energiájukat a védekezés emésztette fel.

A második játékrészt valamivel jobban kezdte az Inter, mint az elsőt, de igazán veszélyes lehetőséget nem tudott kialakítani, a párizsiak játékában pedig benne volt, hogy villámgyors kontrával lezárják a döntőt. Egy óra elteltével aztán két újabb csapás érte a milánóiakat. Előbb a félidő elején becserélt Yann Bissecket kellett sérülés miatt leváltani, majd Doué duplázott, eldöntve a döntőt. A június 3-án a 20. életévét betöltő csatár két gólt és egy gólpasszt könyvelhetett el, ismét bizonyítva, miért tartják őt az egyik legnagyobb ígéretnek a posztján.

És nem állt le a PSG, Hvicsa Kvarachelia bevágott egy gólt, a hajrában a 19 éves Senny Mayulu még egyet, kiütés lett a vége, óriási különbség volt a két csapat között, teljesen megérdemelten győztek 5–0-ra a franciák. Megszületett a legfölényesebb döntőbeli diadal – a BL-ben és a BEK-ben sem történt még ilyen (négy gól volt a legnagyobb különbség).

A párizsi klub hosszas várakozás után hódította el a BL-serleget, és folytatva a sormintát, a klubtörténelem első diadalát ünnepelhette Münchenben. Méghozzá teljesen megérdemelten, a kieséses szakaszban végig magabiztosan és jól futballoztak a párizsiak. Luis Enrique pedig Josep Guardiola (Barcelona, Manchester City) után a második edző lett, aki két különböző csapattal (Barcelona, PSG) is triplázni tudott egy idényen belül.

Meglehet, jövőre a Puskás Arénában rendezendő BL-döntőben is láthatjuk majd ezt a bombaerős francia együttest. 5–0

ONLINE KÖZVETÍTÉS, STATISZTIKAI ÉRDEKESSÉGEK ITT!