Nagyot fordult a világ. Miközben a Real Madrid az Atlético Madrid ellen a jubileumi 500. BL-fellépésére készül, érdemes kicsit felidézni, mennyit változott a sorozat az első, 1955–1956-os kiírás óta. Akkor összesen 16 csapattal startolt a BEK, méghozzá egyből egyenes kieséses párharcokkal, míg most a 36 csapatot felvonultató alapszakasz, majd egy rájátszáskör után jutottunk el a legjobb tizenhatig – ahol egyébként mindössze két olyan együttes van, amelyik 1955-ben is ott volt a mezőnyben, a Real Madrid és a PSV.
Persze nemcsak a BL, a futball is rengeteget változott azóta, és bár mindkettő hatalmas üzlet lett, a lényeg mégiscsak ugyanaz. A végén Európa legjobbja megnyeri a sorozatot, a szurkolók pedig évről évre izgatottan várják a tavaszt, amikor már tényleg az igazán izgalmas összecsapások következnek. Nincs ez másképp most sem. Sokszor elmondtam már, hogy nekem tetszik az új lebonyolítás, az alapszakasz szerintem izgalmasabbá tette a BL-t, mostantól viszont az is örülhet, aki még idegenkedik az átalakítástól. Innentől minden visszatér a régi kerékvágásba. Jönnek a kétmeccses nyolcaddöntők, a negyeddöntők, majd az elődöntők és a döntő. Persze biztos sokan egyetértenek Lothar Matthäusszal, miszerint hiba volt engedni, hogy már a nyolcaddöntőben összekerülhessenek az azonos nemzetbéli csapatok. Én viszont inkább Diego Simeonéval értek egyet. A spanyolok és a németek is örülhetnek, mert biztosan lesz egy képviselőjük a negyeddöntőben. Azt pedig már én tenném hozzá, hogy így a spanyol vagy német házi döntőre is kevesebb az esély. Márpedig amondó vagyok, hogy inkább a legjobb tizenhat között találkozzon mondjuk a Real Madrid és az Atlético, mint a fináléban.
De ami számunkra mégis a legfontosabb, hogy hosszú évtizedek után végre reális esély van, hogy magyar férfi futballista megnyerje a legrangosabb európai kupasorozatot. Az utóbbi években Jakabfi Zsanett és Marozsán Dzsenifer többször is felért a csúcsra a nőknél, Lőw Zsolt 2021-ben a Chelsea segédedzőjeként nyert Bajnokok Ligáját, de Szoboszlai Dominik aranyérme a Liverpoollal olyan siker lenne, amire Puskás Ferenc 1966-os győzelme óta nem volt példa. Persze a PSG elleni csata sem ígérkezik könnyűnek, ám ha valamikor, akkor most bizony lehet reménykedni!
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!