Isztambuli BL-buli: futballsztárok a placcon és a stadionban

A TAKSIM TÉREN csaknem tízméteres BL-serleg látható középen, nem is kell részletezni, mire készül Isztambul.

Káosz, szirénától, dudaszótól hangos a török nagyváros, amely egy sima hétköznap is lüktetően zsúfolt, de ez a hétvége maga az őrület: a repülőgépek percenként landolnak, tele City- és Inter-rajongókkal.

Felbolydult az amúgy sem csendes Isztambul, amely 2005-ben már otthont adott a finálénak, és Milánóból akkor is sokan érkeztek az Atatürk Olimpiai Stadionba – igaz, tizennyolc éve az AC Milan játszott ezen a pályán izgalmas döntőt, most az Inter készül rá. Az akkori mérkőzés miatt is reménykednek a helyiek: az volt a BL történetének egyik, ha nem a ­legemlékezetesebb összecsapása, hiszen az olaszok a szünetben már 3–0-ra vezettek, de a Liverpool egyenlített, és tizenegyesekkel nyert.

Eljut-e az Inter a tizenegyesekig?

Itt mindenki sima manchesteri győzelmet vár.

A péntek hajnali, Ferihegyről Isztambulba tartó repülőn Inter-mezben utazót ugyanúgy lehetett látni, mint Manchester City-címert viselő drukkert, vagyis nemcsak Milánóból és az angol iparvárosból, hanem éppenséggel Budapestről is érkeztek a török fővárosba futballrajongók – ahogyan a világ minden tájáról vártak szurkolókat a helyiek.

Bizonyítani akarnak a házigazdák, hiszen a közelmúltban kétszer is megkapták a rendezési jogot, de a 2019–2020-as idény döntőjét, a PSG–Bayern München mérkőzést, valamint a 2020–2021-es évad BL-fináléját, a Manchester City–Chelsea találkozót is elvették a törököktől, a koronavírus-járvány miatt kialakuló helyzetre hivatkozva Portugáliában játszották le őket. Az idén München volt a kiszemelt, de az UEFA igyekezett kárpótolni Isztambult, igaz, néhány hete még az volt a hír, hogy az európai szövetség kilátásba helyezte: ha a meccs előtt két héttel megtartott elnökválasztást zavargások követik, megint elveszik a rendezés jogát. Ez végül nem történt meg, az újraválasztott Recep Tayyip Erdogan „Köszönöm, Isztambul!” feliratú plakátjai várják a járókelőket.

Pénteken a város egyik központi helyén, a Yenikapi negyedben korábbi klasszisok futballoztak, ölelgették egymást az apró lelátós kispályán, amelyen négy csapat találkozott – ezrek állták körül ezt a miniarénát!

Hamit Altintop All Star-csapatában a helyiek csillagai, Volkan Demirel, Nuri Sahin, Arda Turan szerepeltek többek között, Luís Figo „Harcosai” között találtuk Kakát, Christian Karembeu-t, Mikael
Silvestre-t, Alessandro Nesta válogatottjában felbukkant Roberto Carlos, Yaya Touré mint egykori City-klasszis, Michael

Essien, míg Cafu mögött Robert Pires, Vladimír Smicer (gólt szerzett 2005-ben itt, a BL-döntőben) és Patrick Kluivert baktatott. A közönség jelentős része Inter-drukkerekből állt, így amikor a nemrégiben Budapesten is futballozó Esteban Cambiasso, valamint Maicon, Marco Materazzi, Lúcio vagy Diego Milito tűnt fel egyik-másik csapatban, kitörő vastaps volt a reakció.

No igen: ők az Inter máig utolsó, 2010-es BL-győztes csapatának tagjai. Az egyik, számokat kedvelő drukker meg is jegyezte: tizenhárom éve május 22-én, 22-es mezszámmal Diego Milito két góljával eldöntötte a Bayern München elleni, madridi finálét (2–0), szombaton tizedike van, vagyis a tízes mezt viselő argentin, Lautaro Martínez lehet a nyerőember.

Két argentin, Messi-mezes fiatal éppen erről beszélt: Lautaro Martínez vagy Julián Álvarez?

Melyikük a jobb?

A katari vb-n győztes válogatott centere a torna elején az Inter támadója volt, ám nem ment neki a játék, és a City fiatalja váltotta, a fináléban is a horvátok ellen duplázó utóbbi kezdett, a 102. percben éppen Martínez állt be csereként Álvarez helyére. Akkor csapattársak, igaz, posztriválisok voltak, szombaton ellenfelek lesznek.

Hasonló kérdést egymással szembekerülő honfitársakról is fel lehet tenni. Isztambulban éppen ez a téma: Ilkay vagy Hakan? Érdekes téma a városban, hiszen mindkét döntősnél szerepel török származású játékos, a Cityben Ilkay Gündogan, az Interben Hakan Calhanoglu.

Kinek szurkolnak a törökök?

A kérdés viszonylag hamar eldőlt, lapunk messze nem reprezentatív felmérésén Hüseyin, a kebabárus és állandó vevője, Ahmet egyszerre adta meg a választ: e kettő közül inkább a milánóiak játékosa áll hozzájuk közelebb. És az érvelés is logikusnak hangzik: Ilkay Gündogan a német, Hakan Calhanoglu a török válogatott játékosa lett. Pedig lehetett volna fordítva, hiszen a City csapatkapitányának nagyapja Balikesirből érkezett Németországba bányászként, a fedezet 1990-ben Gelsenkirchenben született, és bár kölyökként volt a Schalke játékosa, a Borussia Dortmundban lett igazán ismert, onnan szerződött 2016-ban Manchesterbe.

Hakan Calhanoglu 1994-ben, ­Gelsenkirchentől 250 kilométerre, Mannheimben született, szülei Bayburtból érkeztek Németországba, a középpályás a Karlsruhe, a Hamburg és a Leverkusen játékosa volt, majd az AC Milanban szerepelt négy éven át, 2021-ben vérig sértette a piros-feketéket, amikor a városi rivális Interhez szerződött. Lehettek volna mindketten német és török válogatottak is, és Isztambulban kettejük között ez döntötte el a szimpátia kérdését: válogatott játékosként Ilkay Gündogan szülőhazáját, Hakan Calhanoglu a szülei hazáját választotta.

A politika is szóba került velük kapcsolatban: Gündogan 2018 tavaszán Mesut Özil és Cenk Tosun társaságában találkozott Recep Tayyip Erdogan török elnökkel, az „elnökömmel”, ahogy fogalmazott, e gesztus miatt akkor júniusban élénk füttyszó fogadta a Szaúd-Arábia elleni, leverkuseni felkészülési mérkőzésen saját, vagyis német szurkolóitól. Hakan Calhanoglu 2017-ben videóüzenetben támogatta Erdogant az elnökválasztás előtt, két évvel később sokan bírálták, amikor kiállt országa Szíria elleni katonai offenzívája mellett.

Békésebb vizekre evezve: két belga is szembenézhet egymással, Kevin De Bruyne és Romelu Lukaku. Katarban együtt vallottak kudarcot, most az egyikük csúcsra vezetheti klubcsapatát.

A dudaszó, a tülkölés a meccs idején és az azt követő éjszakán is garantált.

BAJNOKOK LIGÁJA
DÖNTŐ
21.00: Manchester City (angol)–Internazionale (olasz), Isztambul (Tv: M4 Sport) – élőben az NSO-n!