BL: rockkoncerttel pihente ki a döntőt Tomasz Listkiewicz

Sok minden téma szombat óta az isztambuli Bajnokok Ligája-döntő kapcsán, szerencsére a játékvezetők ténykedése egyáltalán nem. Sem a játékosok, sem a vezetőedzők, sem a szurkolók nem kérnek számon ítéleteket. Különösen öröm ez azért, mert több magyar kötődése is van a Manchester City–Internazionale (1–0) mérkőzés játékvezetői csapatának. A negyedik játékvezető a nagykárolyi Kovács István volt, és talán már az is közismert, hogy a Szymon Marciniak játékvezetőt az egyik oldalvonal mentén segítő Tomasz Listkiewicznek is van némi magyar kapcsolata. Mindenekelőtt az édesapja, Michal Listkiewicz révén, aki maga is volt partjelző világbajnoki döntőben (1990), Budapesten járt egyetemre, egy időben a Népsport varsói tudósítójaként dolgozott, volt a Lengyel Labdarúgó-szövetség elnöke is 1999 és 2008 között, most, 70 évesen a szövetség tiszteletbeli elnöke.

„Hosszabban még sajnos nem tudtam beszélni a fiammal  – mondta lapunk megkeresésére a magyarul máig kitűnően beszélő büszke édesapa, Michal Listkiewicz. – Nem hazajött Isztambulból, hanem rögtön Svájcba utazott Bruce Springsteen-koncertre, mert óriási zenerajongó, folyton zenét hallgat a meccsek előtt és után. Azt tudom, hogy nagyon sok pozitív visszajelzést kaptak a fiúk a döntő után mindenfelől, és gratulált a kiváló munkához Roberto Rosetti, az Európai Labdarúgó-szövetség és Pierluigi Collina, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség játékvezetői bizottságának első embere is. Ugyanolyan magas szakmai színvonalon sikerült levezetniük a Bajnokok Ligája-döntőt, mint decemberben az argentin–francia világbajnoki döntőt Katarban. Szerintem a vébédöntő játékvezetői szempontból sokkal nehezebb meccs volt, Isztambulban kevés vitatható szituáció adódott.”

Michal Listkiewicz nem utazott a török nagyvárosba szorítani a fiáért és a többi honfitársáért, mert a lengyel állami televízióban a döntő közvetítése során ő volt az egyik szakértő a stúdióban, korábbi lengyel válogatott labdarúgók mellett.

„Én persze elsősorban a játékvezetők munkáját értékeltem    – mondta. – Nagyszerű napja volt a lengyel kollégáknak, még a VAR segítségét sem kellett igénybe venniük. Szinte az egész játékvezetői csapatot lengyelek alkották, még a VAR-szobában is, teljes volt az összhang. Egyedül a negyedik játékvezető volt nem lengyel, de a magyar Kovács István is igazi társ volt a munkájukban. Senki sem panaszkodott a mérkőzés után, leszámítva néhány olasz újságírót, akik hiányoltak két-három sárga lapot, amit szerintük a Manchester City játékosainak kellett volna kiosztani. De ugyanez volt a világbajnoki döntő után is, amikor ugyanezt mondták a francia újságírók. Ezzel nem kell foglalkozni, látszik, hogy csak nem tudnak másba belekötni, a fontos az, hogy Rosetti és Collina maximálisan elégedett volt a teljesítménnyel. Várom már, hogy újra találkozzak Tomasszal, és részletesebben is megbeszéljük a döntő tapasztalatait, és megünnepeljük a sikeres szereplést. Erre pénteken lesz lehetőségünk, amikor mindketten díszvendégei leszünk a Lengyelország–Németország mérkőzésnek a Varsói Nemzeti Stadionban.”