Leipzig: 19; PSG: 18; Fradi: 16; Bayern: 12 – légióshadak a Bajnokok Ligájában

Egyáltalán, van még értelme légiósokról beszélni az európai futballban? Ha a Bajnokok Ligájába nevezhető labdarúgók státuszát tekintjük, akkor nem nagyon, hiszen az UEFA nemzetiségtől függetlenül állította fel három kategóriáját: a legfeljebb 25 tagú A-keretek szabadon feltölthető helyeire nevezhető játékosokét, a saját klubban nevelkedőkét és a saját országban nevelkedőkét (lásd lejjebb).

Ha viszont figyelembe vesszük a futballvilág hagyományos és öröknek ígérkező kétosztatúságát (klubok vs. válogatottak), továbbá a néplélektantól sem tekintünk el, akkor gyanúnk szerint a „légiós” fogalma egyhamar aligha kopik ki a köznyelvből – azaz van és lesz hírértéke annak, hogy egy klub hány légióst alkalmaz, hogy egy ország hány légióst ad másoknak, és így tovább. Ezért aztán számolgattunk.

MIRE JUTOTTUNK?

• A Bajnokok Ligája 2020–21-es csoportkörére benevezett labdarúgók többsége (61 százaléka) légiós, azaz cikkünk megközelítése szerint olyan játékos, aki A-válogatott szinten nem klubja országát, hanem egy másikat képvisel, illetve olyan, aki egyelőre nem válogatott, külföldön született, külföldi állampolgár (is) és szülőhazája nemzeti csapatában (is) jogosult pályára lépni.

• Leszámítva Óceániát, a futballvilág minden konföderációja – összesen pedig 70 ország – adott légióst a BL 2020-as csoportkörébe, összesen 458-at. A legnépesebb a brazil (67) és a francia légióskülönítmény (38).

• Az A-listán benevezett, azaz reálisan játéklehetőségre számító játékosokat figyelembe véve a 32 klub közül csak hétben (köztük a címvédő Bayern Münchennél) alkottak többséget a hazai játékosok, 25 csapatnál a légiósok voltak fölényben.

• A Ferencváros az utóbbi halmazba tartozik: a zöld-fehérek 16 légióst és 6 magyar futballistát neveztek a csoportkörbe. Náluk több külföldit csak nyolc klub jelölt, kevesebb hazai játékost pedig csupán három.

REBROV: NEM NÉZEM, HOGY MAGYAR VAGY KÜLFÖLDI

Elmúltak azok az idők, amikor a külföldi labdarúgók szerződtetése luxusszámba ment Európában. Jól mutatta ezt az idei BL-főtáblára benevezettek megoszlása is: a 746 játékos közül csak 288 futballozik hazája klubjában. A Ferencváros BL-kerete a maga 73 százalékos mutatójával valamelyest felfelé húzta a légiósarányt. (Fontos megjegyezni: a B-listán benevezett, túlnyomó többségükben töredéknyi játékidőre számítható utánpótláskorú labdarúgókat cikkünkben nem vesszük figyelembe.)

Az áru, a tőke, a szolgáltatások és a személyek szabad áramlására épülő Európai Unió országai dominálta európai futballban az „ősidőkhöz” képest jóval mélyebb a játékospiaci merítési lehetőség, viszont miközben a nemzetközi kínálat elméletileg korlátlan, a klubok költségvetése könyörtelenül kijelöli a manőverezés gyakorlati határait. Itt nyer jelentőséget a klubkultúra, a koncepcióhűség, a szakmai stábok gondos felépítése, az eszközök és a célok alapos összehangolása.

A Ferencvárosnál régóta nem csinálnak titkot abból, hogy a többségében nemzetközi erőkből álló csapatban látják a siker zálogát. (Ami közvetve persze a hazai utánpótlás-nevelés kritikája is egyben.) Így volt ez Szerhij Rebrov 2018. nyári szerződtetése előtt is, és a helyzet nem változott azóta sem.

„Én nem nézem, hogy magyar vagy külföldi az illető. Nekem fontos lenne, hogy a legjobb magyarok a Fradiban focizzanak, de ez nem így működik (…) Ha továbbra is a legmagasabb szinten akarunk szerepelni, akkor konkurencia kell a posztokra, néha ezt a harcot pedig elveszítik a hazai játékosok. Valaki nem lehet csak azért a csapatban, mert magyar” – fogalmazta meg a lényeget, a Fradinál a gyakorlatba sikeresen átültetett szakmai hitvallását az ukrán vezetőedző egy közelmúltbeli interjúban.

A megfelelő technikai, taktikai és fizikai paramétereken túl persze más is szükségeltetik ahhoz, hogy egy légiós a mai Fradi játékosa lehessen. Hajnal Tamás, a Ferencváros sportmenedzsere ezt így fogalmazta meg a Képes Sportnak: „A leglényegesebb talán mégis az, hogy sikeréhes labdarúgókat szerződtessünk, akik fejlődni akarnak és nagy célokért küzdeni. Fontos, hogy a saját pályafutásukat tekintve is motiváltak legyenek, és magasabb szintre akarjanak jutni, mert csak így fejlődhetnek.”

Ami a fentiek megvalósításához szükséges pénzügyi hátteret illeti, Orosz Pál, az FTC Zrt. vezérigazgatója nemrégiben arról beszélt lapunknak, hogy a Fradi üzleti súlya a jelenlegi BL-mezőnyben nem meghatározó („az Európa-liga a mi polcunk, a Bajnokok Ligája főtáblája kiugró eredmény”), a neve mégis egyre kellemesebben cseng a nemzetközi porondon, ami jól leszűrhető a játékospiaci tárgyalásokon. Ugyanerre Kubatov Gábor klubelnök is utalt, egyértelművé téve a sejthetőt, hogy a nemzetközi szereplés nyomán a korábbiaknál több pénz áll rendelkezésükre az erősítéshez, azaz a koncepció aligha változik.

A keret felépítése magyar futballmércével mérve tetemes ráfordítást igényelt, de ma már nem kérdéses, hogy megérte. A Fradi – a 2019-es Európa-liga-csoportkörös szereplés után – ott volt a BL-főtáblán, e szakmai siker több mint hatmilliárd forintos bevétellel járt, és a csapat közben képes volt az NB I-ben is úgy teljesíteni, hogy igencsak jó eséllyel hajt bajnoki címe megvédésére – egyben arra, hogy 2021-ben kísérletet tehessen idei európai szereplése megismétlésére.

Ez tehát az elméleti háttér – nézzük, mindez hogyan mutatott a gyakorlatban!

17+4+4=25, DE AZÉRT EZ NEM ILYEN EGYSZERŰ…

A BL-selejtezőben a Fradi – emlékezzünk, az egyedüli klub, amelyik az idén négy kört vívott meg sikerrel – mind a négy kiejtett ellenfelénél (Djurgarden, Celtic, Dinamo Zagreb, Molde) több légióst szerepeltetett, ám az FK Krasznodar, a Midtjylland, az Olympiakosz és a Salzburg főtáblára jutása azt igazolja: ezen a szinten már ez a jellemző sikerrecept. Egyedül a hatodik sikeres selejtezős klub, a Dinamo Kijev jutott el főként hazai erőket mozgósítva a legjobb 32 közé.

(Más, itt most nem körüljárt kérdés, hogy a klubok milyen életkorban szerződtetik a külföldi futballistát, mennyi munkát és egyéb erőforrást mozgósítanak a képzéséhez – Szoboszlai Dominik karrierjét figyelemmel kísérve tudhatjuk, hogy a Fradival ellentétben például a Salzburg nem kis részben belülről tölti fel a felnőtt légiósállományát.)

Az UEFA érvényes szabályzata szerint a klubok maximum 25 fős A-listát nevezhettek be a Bajnokok Ligája csoportkörére. A 25 játékos közül 17-et gyakorlatilag kötetlenül jelölhettek (de közéjük két kapust mindenképpen kellett), a további nyolc kerettagnak „helyi nevelésű labdarúgónak” kellett lennie. Ha a csapatnak nem volt nyolc ilyen futballistája, akkor nem tölthette fel teljesen a 25-ös A-keretét.

A „helyi nevelésű labdarúgó” kategória további két csoportot rejt magában: azokét a játékosokét, akik 15 és 21 éves koruk között legalább 36 hónapon át a mostani klubjukban nevelkedtek („saját nevelésű játékosok”), és azokét, aki 15 és 21 éves koruk között legalább 36 hónapon át klubjuk országának más csapatát, csapatait erősítették („ország nevelte játékos”). Itt is van egy megkötés: a nyolc „helyi nevelésű” labdarúgó közül legfeljebb négy lehet „ország nevelte" futballista.

Hogyan történhetett a végül 22 tagú A-keret összeállítása a Fradinál?
• A 17 „gyakorlatilag szabad” helyet Rebrov gond nélkül feltölthette volna légiósokkal, de – vélhetően taktikai megfontolásból – nem tette: a Fradi 16 légióst nevezett be, Michal Skvarkának ezúttal nem jutott hely.
• Gyorsan összegyűlt az „ország nevelte” 4 játékos is, sőt a tréner egy ötödiknek is helyet akart szorítani, így a Bogdán Ádám, Botka Endre, Dibusz Dénes, Lovrencsics Gergő, Sigér Dávid kvintett tagjai közül egy a fenti „szabad” kategória utolsó helyére került. A selejtezőben még lehetőséget kapó Varga Rolandnak viszont már nem jutott kvóta.
• S lehetett volna 4 „klub nevelte” játékost is nevezni, csakhogy ilyen felnőtt labdarúgókban nem dúskálnak a zöld-fehérek, így ide végül csak Csonka Andrást jelölték – és ő sem játszott egyetlen percet sem. További kilenc fiatal (feltétel: 1999. január elseje után született, és a 15. születésnapja után volt két teljes megszakítatlan idénye a Fradiban) a B-listára került, de játéklehetőséghez ők sem jutottak. (Ezen a ponton érdemes utalni arra, amiről Hajnal Tamás beszélt a fenti idézett interjúban: amíg korábban lehetőséget adtak a fiataloknak, hogy az első csapattal eddzenek és megmutassák magukat, a jelenlegi vírushelyzet, a fertőzésveszély miatt ezt most csak korlátozottan tudták megtenni.)

Természetesen nem a Fradi volt az egyetlen, amely nem tudott/nem akart maximális létszámú A-kerettel nekivágni a csoportkörnek; a 32 klub nagyjából csupán egyharmada (11) töltötte fel hiánytalanul a 25 fős létszámot, a Manchester City (21), a Chelsea (21), az FC Bruges (21) és az Ajax (20) a magyar bajnokénál is szűkebb A-kerettel indult.

ELTÉRŐ STRATÉGIÁK LEIPZIGTŐL RENNES-IG – HOVÁ HELYEZHETŐ A FRADI?

♦ A LEGTÖBB LÉGIÓST – ez szinte törvényszerűen következik a klub mögött álló Red Bull labdarúgó-világbirodalom küldetéséből és üzletfilozófiájából, a világ minden pontján végzett felderítő munka eredményéből – az RB Leipzig tudhatta soraiban, 19-et.

♦ A LEGTÖBB ORSZÁGBÓL. A lipcseiek 12 külföldi országból toboroztak a keretükbe, de ebben a kategóriában nem ők vezetnek, hanem a Porto és a 2019-es BL-győztes Liverpool: mindkettőbe 14 nemzetből érkezett légiós. Utánuk következik 13-13 ország légiósaival a Juventus, a Lazio és – a Ferencváros. A Fradi BL-keretében albán, bosnyák, brazil, elefántcsontparti, francia, ghánai, grúz, horvát, német, norvég, szlovák, szlovén és ukrán futballista található a magyarokon kívül.

♦ S HA MÁR FRADI: a mezőnyben nyolc olyan gárda található, amelyik több légióst nevezett be, mint a csoportkörnek 16-tal nekivágó magyar bajnok. Ezek közül hét topligás (19: Leipzig; 18: Chelsea, Liverpool, PSG; 17: Manchester City, Manchester United, Real Madrid), egy nem az (18: Porto). Az FTC-hez hasonlóan 16 légióst benevező vetélytársak közül öt topligás (Atalanta, Atlético Madrid, Dortmund, Lazio, Mönchengladbach), kettő nem az (Olympiakosz, Salzburg).

♦ A 13 NEM TOPLIGÁS CSAPAT – a már említett öt (18: Porto; 16: FTC; 16: Olympiakosz; 16: Salzburg; 15: FC Bruges) kivételével – 13 vagy annál kevesebb légióst nevezett a csoportkörre, de ebben a tartományban található a címvédő Bayern München is a maga 13 hazai/12 légiós arányával. Fontos megjegyezni, hogy az orosz, a török és az ukrán bajnokságban szigorúbbak a légiósszabályok, emiatt más az ottani klubok játékospolitikája – és jellemzően alacsonyabb a BL-re benevezett légiósaik száma.

♦ A LEGKEVESEBB HAZAI JÁTÉKOST a Chelsea (3) nevezte be, a legtöbbet a Rennes (18). A Fradi hat magyar állampolgárságú játékost jelölt A-listán, ennél kevesebbet csak a Chelsea, a Man. City (4) és a Porto (4), ugyanannyit a Bruges, a Leipzig, a Liverpool, a PSG és a Salzburg. (Itt ismét nyomatékosítjuk, hogy az A-listákat vizsgáljuk, a fő szabály szerint egyelőre csak epizódszerepre számítható, 1999. január 1. után született játékosoknak fenntartott B-listákat nem, márpedig pl. a Chelsea a B-re jelölte a már nagyválogatott Callum Hudson-Odoit, míg a Manchester City a hasonló státuszú Phil Fodent.)

♦ HA „NEMZETI SZÉLSŐSÉGEKRE” vadászunk az idei BL-mezőnyben, akkor a légiósokat legnagyobb előszeretettel foglalkoztató kluboknak az angolokat mondhatjuk, a leginkább hazai erőkre építőknek pedig az oroszokat. A négy Premier League-klub ott található a mezőny nyolc „legnemzetközibb” csapata között, míg a három orosz – a fent említett szigorúbb otthoni szabályozás következtében is – a hat legkevesebb légióst fizető között.

A VILÁG MINDEN SARKÁBÓL JÖTTEK

Az öt konföderáció közül értelemszerűen Európa országai adják a legtöbb légióst: 39 UEFA-tagállam összesen 264 futballistája erősíti egy másik ország BL-csoportkörös klubját. Egy gyors kivonással megállapítható, hogy 16 UEFA-tagállamnak nincs képviselete a mostani BL-főtáblán. Közülük Észak-Írország áll a legjobb helyen (45.) a 2020. november végi FIFA-világranglistán, de a „kicsik” mellett jelenleg nincs BL-játékosa az Eb-résztvevő Finnországnak és Észak-Macedóniának, valamint a közelmúltban több főtáblás csapatot is adó Ciprusnak.

Dél-Amerika öt legerősebb futballnemzete (Brazília, Argentína, Uruguay, Kolumbia, Chile), valamint hatodikként Ecuador sem hiányzik a palettáról, Afrika 16 országgal van jelen, a CONCACAF-térség öttel, Ázsia négy ország 10 játékosával (hazájuk zónabesorolása miatt beleszámítva a dán Midtjylland két ausztrál játékosát is).

• Két olyan csapat szerepelt a főtáblán, amelyik öt konföderációból toborozta a légiósait: a Midtjylland és a Porto. A dán bajnok soraiban a többi UEFA-tagállamot belga, bolgár, izlandi, német és svéd, Dél-Amerikát brazil, a CONCACAF-térséget kanadai, Afrikát guineai és nigériai, az ázsiai konföderációt ausztrál játékosok képviselik. A Portónál francia, spanyol, szerb (UEFA), argentin, brazil, kolumbiai (Dél-Amerika), mexikói (CONCACAF), bissau-guineai, kongói DK-beli, mali, nigériai, szenegáli (Afrika), iráni és japán (Ázsia) légiós található.

• A Ferencváros légiósait három kontinens adja – a legtöbben európaiak, illetve európai válogatottbeli játékra jogosultak, de akad köztük dél-amerikai (Isael, Somália) és afrikai (Franck Boli, Abraham Frimpong) is.

VÉGY EGY BRAZILT! …VAGYIS INKÁBB TÖBBET

A 70 kibocsátó ország természetesen közel sem egyenlő arányban osztozott a BL-játéklehetőségen. A hagyományoknak megfelelően Brazília áll a rangsor élén: az ötszörös világbajnok futballnemzetet nem kevesebb mint 67 játékos képviselte a 2020-as főtáblán, vagyis nagyjából minden hetedik légiós brazil volt (és ebben nincsenek benne a Brazíliából importált és már honosított labdarúgók).

• A 32 klub közül 28-ban találtunk brazil labdarúgót, a négy kivétel: az FC Bruges, az Internazionale, az RB Leipzig és Mönchengladbach. (Érdekességképpen megjegyezzük, hogy a Bruges, a Leipzig és a Mönchengladbach keretében a másik nagy dél-amerikai exportőrt, Argentínát sem képviselte senki.)

• A mezőnyben csapattal érdekelt 14 ország közül csupán egy nem nevezett brazil játékost, az FC Bruges képviselte Belgium.

• A legnagyobb brazil „játékoslerakat” a spanyol és az ukrán BL-küldöttségben található: 12-12 játékos. Nagy különbség, hogy a tucatnyi brazil futballista Spanyolországban négy klub között oszlott meg – a legtöbbet (5) a Real Madrid nevezte –, Ukrajnában viszont csupán ketten dobták össze a tucatot. Ez a megfogalmazás is csak súrolja az igazságot, tekintve, hogy a Sahtar egymaga 11 brazil játékost jelölt a keretébe – és csak azért nem 13-at, mert Júnior Moraes és Marlos már ukrán válogatott...

TOVÁBBI NÉPES NEMZETI DELEGÁCIÓK

Európa legnagyobb kibocsátója Franciaország (38), Afrikáé Marokkó (10) és Szenegál (10), a CONCACAF-zónáé az Egyesült Államok (6), Ázsiáé Japán (5).

• Bár az említett spanyolországi és ukrajnai brazil BL-különítmény is tekintélyes méretű, a legnagyobb „nemzeti játékoslerakat” francia: a négy német BL-csapatban összesen 13 francia labdarúgó szerepelt.

• További jelentős nemzeti állományok: 9 spanyol játszik az angol BL-klubokban, nyolc svájci a németeknél, hét holland az olaszoknál, hat osztrák megint csak a németeknél – érdekesség, hogy Ausztriának más BL-csoportkörös országban nem is volt légiósa.

• Ami pedig a Sahtar „brazil 11-esét” követő legnagyobb klublerakatokat illeti: volt öt portugálja az Olympiakosznak, öt svájcija a Mönchengladbachnak, öt franciája a Bayern Münchennek – és jutott négy-négy francia a Barcelonának, valamint a Leipzignek is.

TOPLIGÁK SZERINTI MEGOSZLÁS

Mint jeleztük, Brazília után Franciaország adta a legtöbb légióst a többi ország BL-csapatainak – a 38 játékos többségét, 30-at a másik négy topligának.

Nem meglepő ez, hiszen a francia utánpótlás hagyományosan hatékony nevelőbázis, a legjobb helyi klubok meg – noha három is szerepel a főtáblán – sem felszívni, sem megfizetni nem tudnak minden BL-képes franciát. Ami pedig a legjobb anyagi helyzetűt illeti: a PSG-nek módjában áll a világpiac összes elit standját végigmustrálni – meg is teszi.

• Franciák természetesen a négy erősebb topliga mindegyikéből kerültek a BL-be, mind a négy spanyol és mind a négy német BL-indulónak volt francia labdarúgója, a Liverpool kivételével az angoloknak is, ellenben a Serie A négy klubja közül csak a Juventusnak.

• Adott a másik négy topligának légióst Spanyolország és Németország is; a Premier League mind a négy BL-indulójának volt spanyol légiósa, és három német klubnak is.

• Ami pedig a topligák legnagyobb külső „szállítóit” illeti: mind az ötből neveztek az idei BL-csoportkörre brazil, belga, holland és portugál labdarúgót, négyből pedig horvát, dán, marokkói és szerb játékost.

HOL HELYEZHETŐ EL A MAGYAR LÉGIÓ?

Hazánkat három labdarúgó, Gulácsi Péter, a honosított Willi Orbán (mindkettő RB Leipzig), valamint Szoboszlai Dominik (Salzburg – de 2021-től ő is Leipzig) képviselte a BL-főtábla légiósai között. Térségünk országaival összevetve légiónk

• nem meglepő módon jóval kisebb volt a hagyományosan nagy létszámú horvát (14) és szerb (12) BL-kontingenshez képest – igaz, e két országnak velünk ellentétben nem volt csapata a főtáblán, a Dinamo Zagrebet éppen a Fradi búcsúztatta –, és alatta maradt az ukrán (7), az osztrák (6), a lengyel (6), a szlovén (6), valamint kicsivel a bosnyák (4) és a szlovák (4) számnak is;

• állta ellenben az összehasonlítást az utóbbi évtizedekhez képest meglepően kicsiny cseh (2) és román (2) légióval;

• körünket kelet felé nyitva: bolgár, görög, orosz és török légióst csak egyet-egyet találtunk a nevezettek között, igaz, Bulgáriát leszámítva az említett országok küldtek csapatot a főtáblára, Oroszország hármat is.

EGY KIS KIEGÉSZÍTÉS: MI ÚJSÁG AZ EDZŐK FRONTJÁN?

Ha nem is fölényes, de hazai győzelmet hirdethetünk az edzők vetélkedésében: 17 BL-klub kispadján ült hazai nemzetiségű edző, 15 csapatot irányított külföldi szakember. A 32 tagú edzőkompánia 18 országból verbuválódott – hét több trénerrel is jelen volt.

• A német kluboknál többségben voltak a hazai szakvezetők(Bayern: Hans-Dieter Flick; Leipzig: Julian Nagelsmann; Mönchengladbach: Marco Rose; a kakukktojás a Dortmundot irányító – ám a BL-csoportkör után elbocsátott – svájci Lucien Favre), és akadt két német légiós is (Liverpool: Jürgen Klopp; PSG: Thomas Tuchel), azaz az idén az ötfős német edződelegáció volt a legnépesebb a BL-ben.

• Mind a négy olasz csapat hazai edzővel vágott neki a csoportkörnek (Inter: Antonio Conte; Atalanta: Gian Piero Gasperini; Lazio: Simone Inzaghi; Juventus: Andrea Pirlo), ez egyedülálló a topligákban, ugyanakkor más BL-induló kispadján nem ült olasz vezetőedző.

• A további három topliga BL-együttesei közül csak egyet-egyet irányított hazai szakember (Chelsea: Frank Lampard; Sevilla: Julen Lopetegui; Rennes: Julien Stéphan).

• Az olaszokhoz hasonlóan négy trénerrel képviseltették magukat a portugálok is: Sérgio Conceicao (Porto), André Villas-Boas (Marseille), Luís Castro (Sahtar), Pedro Martins (Olympiakosz).

• Egynél több vezetőedzőt adott a mezőnynek még Spanyolország (Manchester City: Pep Guardiola; Sevilla: Julen Lopetegui), Franciaország (Real Madrid: Zinédine Zidane; Rennes: Julien Stéphan), Hollandia (Ajax: Erik ten Hag; Barcelona: Ronald Koeman) és Oroszország (Zenit: Szergej Szemak; Krasznodar: Murad Muszajev) is.

• Európán kívülről két vezetőedző dolgozott a 2020-as BL-csoportkörben: az Atlético Madridot 2011 óta irányító argentin Diego Simeone és az osztrák bajnokot vezető, a New York–Leipzig–Salzburg „Red Bull-túrát” végigszárnyaló egyesült államokbeli Jesse Marsch.

• A már említett Anglián (Lampard) és Svájcon (Favre) kívül egy-egy vezetőedzőt adott a mezőnynek Belgium (Philippe Clément: Bruges), Dánia (Brian Priske: Midtjylland), Norvégia (Ole Gunnar Solskjaer: Manchester United), Románia (Mircea Lucescu: Dinamo Kijev), Szerbia (Marko Nikolics: Lokomotív Moszkva), Törökország (Okan Buruk: Basaksehir) és Ukrajna (Szerhij Rebrov: FTC).

Cikkünkhöz az Európai Labdarúgó-szövetség hivatalos honlapján szereplő BL-csapatlistákat vettük alapul.