Jürgen Klopp Szoboszlai Dominikot dicsérte

– Igen, általában mindig ő kapja, főleg a nagyobb meccsek után – válaszolta lapunknak Szoboszlai Dominik, a Salzburg és a magyar válogatott 19 esztendős középpályása. – Minden játékosnak jólesik, ha a nézők mezt kérnek tőle, én is láttam a táblákat, de mégiscsak a család a legfontosabb.

– Gondolom, beszéltek a meccsről.
– Azt mondta, az első félidőben jól futballoztunk, de a fordulás után kicsit elfáradtunk, ami főleg kétgólos hátrányban mutatkozott meg.

– Máshogy alakult volna a meccs, ha a Salzburg szerez vezetést?
– Akkor szerintem nem kapunk ki. Az első játékrészben nem éreztem, hogy a Liverpool sokkal erősebb, akkor több helyzetet alakítottunk ki, igaz, az angoloknak is voltak ziccereik, de ilyen erősségű csapat ellen ez elkerülhetetlen. Az Anfielden labda nélkül kellett megállás nélkül futni, ezúttal többet birtokoltuk a labdát, próbáltuk irányítani a játékot, de a kihagyott helyzetek a Liverpool ellen megbosszulják magukat.

– Azt kapta a BL-csoportkörtől, amit várt?
– Sok tapasztalatot szereztem, testközelből láttuk, mennyire más ez a szint. Az osztrák bajnokikhoz képest jóval nagyobb a tempó, az ellenfelek is más minőséget képviselnek. Gyors, erős, okos és tapasztalt futballistákkal találkoztunk, ezzel együtt a legtöbbet hoztuk ki a csoportkörből. A továbbjutás is sikerülhetett volna, de a végső sorrend összességében reálisnak mondható.

– A jövőjével kapcsolatban európai topklubokat emlegetnek, és mivel éppen most tapasztalta, mire képesek a topjátékosok, adódik a kérdés: késznek érzi magát, hogy Liverpool szintű csapatban rendszeresen szerepeljen?
– Fogalmam sincs, mert sohasem játszottam ilyen kvalitású játékosok között. Nem tudom, megállnám-e a helyem köztük, de az biztos, hogy tapasztalatban jóval előttem járnak, ráadásul én az osztrák Bundesligában, ők a Premier League-ben játszanak.

– Mire lehet képes a Salzburg az Európa-ligában?
– Bizonyítottuk, hogy senkitől sem kell tartanunk, van miben bíznunk a tavasszal is. Erős csapatok szerepelnek az El-ben, de motiváltak vagyunk, és szeretnénk a lehető legtovább jutni. Egyszer már eljutottunk a döntő kapujába, miért ne sikerülhetne újra?

– A salzburgi öltözőben több nemzetiség képviselteti magát, hatalmas a harc a csapatba kerülésért, a pályán mégis egységes együttes benyomását keltik. Ez minek köszönhető?
– Annak, hogy minden pozícióért nagy a harc, minden edzésen odatesszük magunkat, de nem rúgjuk agyon egymást a gyakorlásokon azért, hogy a másik ne játszhasson. A rivalizálás révén jobb teljesítményre ösztönözzük egymást, nem pedig lenyomjuk a másikat. A hibázó játékost nem szekáljuk, hanem biztatjuk – sajnos otthon többnyire mást tapasztaltam.

– Az ősszel öt BL-csoportmeccsen kapott lehetőséget, a hatodikról az egyik osztrák újságcikk szerint azért maradt ki, mert elszaladt önnel a ló, és nevelő célzattan ültették a kispadra.
– Ezek szerint a cikk írója bent volt az öltözőnkben, és a saját szemével látta, hogy nagyképűvé váltam... Nem tudom, miért kell ilyesmit kitalálni. Legutóbb a válogatottbeli csapattársam, Kovács István mutatott egy cikket, amelyben az állt, hogy a nemzeti csapat öltözőjében azt mondtam Pistinek, egyedül több BL-meccsem van, mint a Fehérvár játékosainak együttvéve. Apró szépséghiba, hogy erről Kiskokó sem tudott... Mindegy, hogyan futballozom, mindig lesznek rosszakaróim, de lelkül rajta, nem foglalkozom velük. Csak annyit tehetek, hogy továbbra is a legjobb tudásom szerint teljesítek. Ha az édesapám szerint jó úton járok, ha a vezetőedzőm elégedett velem, és ha a lefújás után Jürgen Klopp odalép hozzám, és azt mondja, „Szép munka!”, talán mégsem járok annyira rossz úton.

– Klubszinten aligha zárhatott volna jobb évet, osztrák bajnok és kupagyőztes lett, a BL-ben szerepelt – de a válogatott esztendejéről mi jut eszébe?
– Több volt ebben a selejtezőcsoportban, ha a szlovákok elleni hazai meccsen legalább a döntetlent megtartjuk. Sajnos ezen nem tudunk változtatni, örüljünk, hogy kaptunk még egy esélyt, és éljünk vele!

– A Wales elleni utolsó selejtezőn a bátorság hiányzott, vagy a jobb csapat ennyit engedett a magyar válogatottnak?
– Az egyéni képességekre nem foghatunk semmit, mert a horvátok egyértelműen jobbak nálunk, itthon mégis legyőztük őket. Cardiffban inkább azt éreztem, csapatszinten nem hittük el, hogy nyerhetünk. Ez fejben dől el: nem lehet úgy hozzáállni, hogy úgyis jobb az ellenfél, és vereség esetén is van még egy esély. Addig kell futni, amíg össze nem esünk a pályán. Remélem, Bulgáriában ezt látják tőlünk.

– A Liverpool elleni meccs előtt önbizalomtól duzzadó, mosolygós salzburgi játékosokat láttunk, akik az angol sztárcsapat ellen a hatalmas tét ellenére is élvezték a játékot. Ilyen hangulattal és testbeszéddel miért nem találkozunk a magyar válogatottnál?
– Ezt nehéz párhuzamba állítani, mert a világ legjobb együttese ellen teher nélkül léptünk pályára. Úgy álltunk a mérkőzéshez, hogy hozzuk ki magunkból a legtöbbet, élvezzük a pillanatot, a válogatottnál viszont inkább a meg kell csinálni a jelszó. Elvégre ha itthon legyőzünk egy nálunk erősebb válogatottat, idegenben miért ne sikerülne? Akkor is, ha az ellenfélnél a Juventus, a Real Madrid és a Manchester United játékosai szerepelnek. Minden meccsen azért hajtunk, hogy megfeleljünk az elvárásnak, de amíg Salzburgban a kezdő sípszó pillanatában többnyire felszabadulunk, ez a válogatottnál az elvárás miatt nem mindig történik meg.

BAJNOKOK LIGÁJA, CSOPORTKÖR
6. FORDULÓ
E-CSOPORT
Napoli (olasz)–Genk (belga) 4–0 (Milik 3., 26., 38. – a harmadikat 11-esből, Mertens 75. – 11-esből)
Salzburg (osztrák)–Liverpool (angol) 0–2 (N. Keita 57., Szalah 58.)