Mignolet – Clyne, Skrtel, Sakho, Moreno – Milner, Lucas Leiva, Can – Lallana (Allen), Coutinho (Ibe) – Origi.
Alisson – Alexander-Arnold, Van Dijk, Matip, Robertson – Henderson, Fabinho, Wiljaldum (Milner) – Szalah, Firmino (Origi), Mané (Gomez).
Két Liverpool, két, Tottenham elleni összeállítás. Az első 2015. október 17-ről – ezen a találkozón mutatkozott be Jürgen Klopp a Pool kispadján, egy 0–0-s döntetlennel. A második 2019. június 1-ről: ez az a csapat, mely megszerezte a Liverpool történetének hatodik BEK/BL-sikerét 1977, 1978, 1981, 1984, 2005 után, s edzői csúcsra repítette a német trénert. Illetve – egymást repítették a csúcsra. Nyilvánvalóan sok szó esik még az ezerwattos vigyorú sváb edzőről, a rengeteg pénzzel, ugyanakkor rengeteg ésszel és tudatossággal összerakott keretről, az útról, ami a madridi estéig vezetett – most elégedjünk meg annyival, hogy leírjuk, nem égből kapott siker volt ez, hanem gyönyörűen felépített.
Az, hogy nem egy gyönyörűen felépített BL-döntőben kulminálódott, pedig senkit sem fog érdekelni a mámoros Liverpool-drukkerek közül.
Erre a BL-re ezt a döntőt…
Sok jót nem lehet elmondani a döntőről, azt leszámítva, hogy nem lett hosszabbítás és esett két gól... Az első percben megítélt tizenegyes – mely nyilván évekig fogja piszkálni a Spurs-drukkereket, sok vitára ad alkalmat, ám a tavasszal kiadott UEFA-interpretáció alapján befújható volt – nem jóvá tette, hanem unalmassá silányította a finálét.
A Tottenham, mely elképesztő feltámadások sorát mutatta be ebben az idényben, képtelen volt váltani, a Liverpool pedig – amely, ebben egyetérthetünk a mérkőzést szakkommentátorként elemző José Mourinhóval és Arsene Wengerrel, elmaradt legjobbjától – így is kontroll alatt tartotta a mérkőzést.
Érdemes megnézni az Opta statisztikáját a döntőről, mely a mérkőzésen kialakított – jobban mondva ki nem alakított – helyzeteket mutatja be a lehetőségek minőségét rangsoroló xG-mutató (expected goals, elvárt gólok) alapján. Minél nagyobb a négyzet, annál nagyobb az xG – és annál tisztább a helyzet, annál inkább várható, hogy gól szülessen abból.
Hát, ez…
…hervasztónak bátran nevezhető.
Az európai klubfutball csúcsmeccsén a két csapat tulajdonképpen nem tudott kialakítani értelmezhető ziccert (a tizenegyes nem számít bele az xG-mutatóba), és nyilván ez az, amiért kifejezetten gyengének érzékeltük a finálét. A különböző cégek xG-mutatói eltérnek, metodikától függően: az Opta 1.0–0.6-ot mért a Spurs javára (ez 1–0-s vagy 1–1-es eredményt „sugall”, ehhez képest 0–2 lett), a Wyscout 1.62–1.22-t (kb. ugyanaz a „sugallat”). Eltérő adatok ide, eltérő metodika oda, egyik számsor sem jelent semmi jót a közönség szórakoztatása szempontjából.
Jó kérdés, százszázalékos állapotban volt-e Harry Kane a Bajnokok Ligája döntőjén. Ha nem, akkor Mauricio Pochettino azzal a dilemmával szembesült, mint előtte számos kitűnő edző nagy döntőben: játszassa-e legjobb játékosát (egyben a csapat egyik szellemi vezérét) ilyen állapotban, meccshiányosan is? Kane április 9. óta nem játszott mérkőzést, a BL-fináléban pedig nagyon halovány volt, hiába maradt végig a pályán. A Spurs játékosai közül arányaiban neki volt a legkevesebb sikeres megmozdulása (16 sikeres megmozdulás a 44-ből, 36 százalék), egyszer tudott kapura lőni, csak tizenegy passza volt, párharcai 75 százalékát pedig elveszítette. Vajon jó döntés volt-e Kane-t a kezdőcsapatba állítani? |
Az, hogy az xG hasznos mérőszám, már csak abból is megmutatkozik, hogy ha a kísérletek számát nézzük, abból akár azt a következtetést is levonhatnánk, hogy ez jó mérkőzés volt. A Tottenham és a Liverpool ugyanis együtt 29 lövést, illetve fejest „eresztett meg” (15 és 14, ezek közül 8, illetve 3 talált kaput), tehát durván minden három percre jutott egy kísérlet.
Az, hogy ezek minősége milyen volt, viszont nem mindegy – ezt mutatja jól meg az xG, és ezt éreztük a képernyők előtt. A Liverpool megszerezte a korai gólt, ezzel – bármi is volt az – felborult a Spurs meccsforgatókönyve és terve, s az első félidőben a londoni csapat teljesen bénultan mozgott.
Ha már az xG-ről tettünk említést, ez a mérőszám a Spursnél az első félidőben a Wyscout adatai alapján 0.05 (!) volt, azaz hozzávetőleg bármelyik nézőnek annyi esélye volt helyzetet kialakítani, mint a BL-döntő egyik résztvevőjének...
Az xG-mutatóban egyébként az utolsó negyedóráig a Liverpool állt jobban, ezt követően alakította ki a Tottenham szinte összes lehetőségét – az más kérdés, hogy a Loris Kariushoz képest klassziskategóriányi előrelépést jelentő Alissonnal nem lehetett kiszúrni ezen az estén.
Megtanulták a pragmatizmust
A pragmatikus futball egyik felkent prófétája, José Mourinho ugyan nem volt elragadtatva a döntő színvonalától, de kiemelte, Jürgen Klopp csapata igen pragmatikus futballal, jó védekezéssel tudta rövidre zárni a Tottenham támadójátékát.
„Ha megfigyeljük a Liverpool középpályássorának helyezkedését, akkor szinte egyenes vonalban játszottak a négyes védőlánc előtt. Henderson, Wijnaldum, Fabinho, Milner nem került közel a három támadóhoz, nem érkeztek a tizenhatosra, nem volt semmi ilyesmi – a Liverpool maradt egy hetes blokkban, nagyon pragmatikus, védekezést tekintve nagyon szilárd felállást alkalmazott. Ha ez nem a Bajnokok Ligája döntője, hanem egy Premier League-mérkőzés vagy egy Ligakupa-döntő, mindannyian azt mondjuk, ez nem volt egy jó találkozó. Mivel BL-döntő volt, az érzelmi töltet és plusz ott volt, de ettől függetlenül a játék színvonala nem volt magas. A Tottenhamet frusztrálhatja ez: részint azért, mert úgy érezhetik, ennél azért jobbak. De a lényeg pont az, hogy az ilyen nagy mérkőzéseken kell a lehető legmagasabb szintű játékot nyújtani” – vélekedett a portugál szakember, és a vele egy stúdióban elemző (a két edzőt a beIN Sports kérte fel) Arsene Wenger sem látta másként.
„Két pontrúgás döntött tulajdonképpen a mérkőzésen. Személy szerint én úgy vélem, hogy ez egy nagyon, nagyon átlagos Liverpool volt, amit a döntőn láttunk, és ezért a Tottenham többet is kihozhatott volna a mérkőzésből. De nem volt meg bennük a gyilkos ösztön, és azt éreztem, ennek inkább pszichológiai, mintsem minőségbeli a háttere. Valahogy hittek, de mégsem hittek száz százalékban a sikerben” – mondta.
A Mourinho által említett pragmatizmus nem az, amire elsőként gondolnánk, amikor egy Jürgen Klopp irányította gárdáról van szó. Sokkal inkább az arcba mászós, ultraagresszív, villámgyors ellencsapások, a közönséggel szimbiózisban levő, fanatizált, megállás nélkül pörgő csapatok jutnak eszünkbe Kloppról.
A Liverpool BL-sikert és kis híján angol bajnoki címet érő építkezésének egyik kulcsa az volt, hogy egyrészt a csapat megtanulta pragmatikusan menedzselni a mérkőzéseket, másrészt Alisson és Virgil van Dijk megszerzésével már a minőség is megvolt hátul ahhoz, hogy erre képes legyen.
Jól mutatja ezt, hogy a 2018–2019-es idény során a Liverpool 38 tétmérkőzésen (angol bajnoki, Ligakupa, FA-kupa, Bajnokok Ligája) szerezte meg az első gólt. Harmincnégyet – köztük a BL-döntőt – megnyert ezek közül, huszonnégyet úgy, hogy nem kapott gólt.
Összmérlege ezeken a találkozókon 34–3–1: a Chelsea babrált ki egyedül a Poollal azt követően ebben az évadban, hogy Jürgen Klopp együttese megszerezte az első gólt (1–0-ról 1–2 az angol Ligakupában, 2018. szeptember 26-án). Az Arsenal, a Leicester City és a West Ham United tudott pontot szerezni 0–1-et követően. Nem volt olyan csapat, mely kétgólos hátrányt be tudott volna hozni a Liverpoollal szemben.
KÖSZÖNJÜK, HOGY SZAVAZOTT!
Szóval attól kezdve, hogy a fél perc után befújt tizenegyes „felborította” az előzetesen kialakított meccsterveket, a Spursnek pokoli nehéz dolga volt. Még úgy is, hogy a Liverpool nem játszott igazán jól.
Stabilan, pragmatikusan, kontrolláltan, éretten viszont igen. Ez már (nagyon) nem az a Liverpool volt, amely Klopp „hatalomátvételét” követően eszelős energiával és elképesztő lelkesedéssel, azonban annál kevesebb kontrollal szántotta fel a pályát. Ez egy érett, higgadt, ha kell, a játékot is „ölő” Liverpool volt. Olyan, mely a szenvedély és a rohanás ereje után megtanulta a kontroll erejét is. A védekezés erejét.
Olyan, amely éveken át tartó fejlődésével kivívta a lehetőséget, hogy kétszer egymás után megvívjon az európai klubfutball trónjáért – és miután először elbukott, másodszor már nem hibázott, főleg azért, mert pótolta védekezésbeli hiányosságait és nagyot javult hátsó sorát tekintve.
Mivel nem hibázott, megérdemelten emelhette fel a BL-serleget. S ha az egész idényt nézzük, talán azt is kimondhatjuk – 2018–2019 legjobb klubcsapata Európában valóban a Liverpool volt.
Még ha erre a döntőre a Pool- és Spurs-drukkereken kívül aligha fogunk sokan emlékezni. A tottenhamesek ki tudja, átélhetnek-e még egyszer ilyet? A Liverpool-drukkereket pedig szemernyit sem érdekli a játék minősége. Csak a trófea.
És igazuk is van.
Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) technikai elemzőcsapata – melynek tagjai Thomas Schaaf, Peter Rudbaek, David Moyes, Raúl González, Packie Bonner, Michael O'Neill, Gareth Southgate, Roberto Martínez és Ginés Meléndez voltak – Virgil van Dijk játékát látta a legjobbnak a Bajnokok Ligája 2019-es döntőjében. „Kiemelkedő vezérképességet mutatott, és a Liverpool legjobb védője volt a döntőben. Kulcsfontosságú beavatkozásokat mutatott be, amikor kellett, és végig megőrizte a higgadtságát” – indokolt a bizottság részéről Thomas Schaaf. Az UEFA technikai elemzőcsapata 2001 óta választja meg az MVP-t, 2008 (Edwin van der Sar, Manchester United) és 2013 (Arjen Robben, Bayern München) után harmadszor lett holland játékos a finálé legjobbja. |
Kapusok: Alisson Becker (13 mérkőzés/12 kapott gól), Caoimhin Kelleher (0/0), Simon Mignolet (0/0) |
Védők: Trent Alexander-Arnold (11 mérkőzés/0 gól), Joe Gomez (9/0), Ki-Jana Hoever (0/0), George Johnston (0/0), Adam Lewis (0/0), Dejan Lovren (3/0), Joël Matip (8/0), Alberto Moreno (1/0), Nathaniel Phillips (0/0), Andy Robertson (12/0), Virgil van Dijk (12/2), Corey Whelan (0/0) |
Középpályások: Rafael Camacho (0/0), Fabinho (11/0), Jordan Henderson (11/0), Curtis Jones (0/0), Naby Keita (6/1), Adam Lallana (3/0), James Milner (12/2), Alex Oxlade-Chamberlain (0/0), Xherdan Shaqiri (4/0), Georginio Wijnaldum (12/2), Ben Woodburn (0/0) |
Támadók: Rhian Brewster (0/0), Roberto Firmino (12/4), Sadio Mané (13/4), Conor Masterson (0/0), Divock Origi (8/3), Daniel Sturridge (7/1), Mohamed Szalah (12/5) |
Menedzser: Jürgen Klopp |
Az idény során benevezett, ám tavasszal a keretben már nem szereplő játékosok: Kamil Grabara, Nathaniel Clyne, Curtis Jones, Pedro Chirivella, Dominic Solanke |
Az uefa.com keretlistája alapján |
BAJNOKOK LIGÁJA
DÖNTŐ
Tottenham Hotspur (angol)–Liverpool FC (angol) 0–2 (0–1)
Madrid, Wanda Metropolitano (Atlético-stadion), 63 272 néző. Vezette: Damir Skomina (szlovén)
Tottenham: Lloris – Trippier, Alderweireld, Vertonghen, Rose – Winks (Lucas Moura, 66.), M. Sissoko (Dier, 74.) – Eriksen, Alli (Llorente, 82.), Szon Hung Min – Kane. Menedzser: Mauricio Pochettino
Liverpool: Alisson – Alexander-Arnold, Matip, Van Dijk, Robertson – Fabinho, Henderson, Wijnaldum (Milner 62.) – Szalah, Roberto Firmino (Origi, 58.), Mané (J. Gomez, 90.). Menedzser: Jürgen Klopp
Gólszerző: Szalah (2. – 11-esből), Origi (87.)
ONLIVE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!