MANCHESTER CITY–TOTTENHAM
Bár Josep Guardiolát sokan a világ egyik legjobb edzőjének tartják, árnyalja a róla alkotott képet, hogy a Bajnokok Ligájában immár nyolc éve nem tudott maradandót alkotni. A Barcelonával kétszer (2009, 2011) is megnyerte a sorozatot, viszont a legutóbbi diadal óta egyetlen csapatával sem jutott be a döntőbe. Sorozatban négyszer vérzett el az elődöntőben, előbb a katalánokkal 2012-ben, majd egy év szünetet követően háromszor (2014, 2015, 2016) a Bayern Münchennel, míg a Manchester Cityvel eddig még a legjobb négy közé sem jutott: 2017-ben a nyolcaddöntő, 2018-ban a negyeddöntő jelentette a végállomást. Mindezt úgy, hogy az angolok Manuel Pellegrinivel a 2015–2016-os idényben az elődöntőig meneteltek, míg a müncheniek 2013-ban BL-t nyertek Jupp Heynckes irányításával.
Kérdés, kilenc év elteltével sikerül-e a régóta várt áttörés. Fabio Capello néhány nappal ezelőtt úgy fogalmazott, eleinte a Cityt tartotta a jelenlegi kiírás legnagyobb esélyesének, ám a Tottenham elleni negyeddöntő első mérkőzésén azt vette észre, az idény végére elfáradt a csapat. Ennek ellenére az 1–0-ra elveszített első meccs után nem reménytelen a helyzet, a katalán sztáredző pedig próbált higgadt maradni a visszavágó előtt, vagy legalábbis úgy tett, mintha adott esetben az újabb korai búcsú sem jelentene tragédiát.
A Tottenham helyzetét nehezíti, hogy az első mérkőzésen bokasérülést szenvedő Harry Kane szinte biztosan kihagyja a visszavágót, de a kézsérüléssel bajlódó Dele Alli játéka is kérdéses. Így még nagyobb teher nehezedik az első meccsen győztes gólt szerző, hetek óta remek formában futballozó Szon Hung Minre, aki a Crystal Palace elleni 4–0-s győzelem alkalmával csereként csak a 87. percben állt be, ám még így is adott egy gólpasszt a triplázó Lucas Mourának. „Nem érzem, hogy túl nagy lenne rajtam a nyomás. Egyszerűen csak élvezem a játékot, és mindenki másnak ezt javaslom. Kedvező helyzetből várhatjuk a visszavágót, de úgy kell hozzáállnunk, mintha gól nélküli állásról indulna a párharc, és meg kell nyernünk ezt a meccset is” – mondta a dél-koreai szélső. |
„Az egyetlen félelmem, hogy nem indulhatunk a BL-ben – mondta Guardiola. – Egy vagy két napig szomorúak lennénk, ha kiesnénk a negyeddöntőben, de aztán ismét pályára lépnénk a Premier League-ben, amelyben megvan az esélyünk a bajnoki címre, valamint döntősök vagyunk az FA-kupában. A következő szezonban pedig ismét ott leszünk a BL-ben. Ha engem kérdeznek, mégis azt mondom, bejutunk az elődöntőbe. Most így érzem. Az első meccs után is ezt éreztem, és akkor is, amikor visszanéztem a találkozót. Lehet, hogy tévedek, de úgy gondolom, bekerülünk a legjobb négy közé. Szeretném ismét megnyerni a Bajnokok Ligáját, de a futballban többször veszítesz, mint nyersz. Sorsdöntő egy hét vár ránk, ha nem nyerjük meg a következő három meccsünket, alighanem két trófeának is búcsút inthetünk.”
Valóban nagy fejtörést okozhat az edzőnek, hogy a kulcsfontosságú negyeddöntő mellett a bajnoki versenyfutásra is figyelnie kell. Vasárnap a Premier League-ben ismét a Tottenhamet fogadja a második helyen álló City, majd jövő szerdán következik a Manchester United elleni idegenbeli derbi. Roppant kemény menetnek ígérkezik, ám a klasszis edzőt elsősorban az különbözteti meg a többiektől, hogy a nagy tét súlya alatt sem roppan össze.
Az ismert futballszakíró, Jonathan Wilson írta azt a Guardianban publikált jegyzetében, hogy Pep Guardiola az utóbbi években kissé túltaktikázta a BL-ben sorsdöntő összecsapásokat. Lehet benne igazság, ezt támasztja alá Kevin De Bruyne napokban adott nyilatkozata is.
„Rengeteget idegeskedik, sokkal többet, mint mi, játékosok – mondta a vb-bronzérmes labdarúgó. – Állandóan stresszel, mert nem egyszerűen győzni akar, a tökéletességre törekszik. Viszont a labdarúgást uraló félelem és pesszimizmus ellenére nagyon pozitív személyiség. Mindig olyan magasra teszi a lécet, hogy azt szinte lehetetlen megugrani. Ezt mindenkinek értékelnie kell, aki szereti a futballt. Amikor tökéletesen futballozunk, olyan gördülékenyen, ahogy ő szereti, az olyan, mintha elérnénk a nirvánát.”
PORTO–LIVERPOOL
A későn érő Moussa Maregát gyakorta gúnyolták, most viszont már tőle várják a gólokat Portugáliában.
„Az egész csapat jól teljesít a Bajnokok Ligájában, de ha ki kellene emelnem valakit, aki erőt ad nekünk, aki mindig pozitív, az Moussa Marega.”
Ha már a Porto hátvédje, Alex Telles is megtette, mi is nyugodtan összpontosíthatunk a csatárra.
Tudjuk, a futball csapatjáték, de az Anfielden elszenvedett 2–0-s vereséget követően a portugáloknak mindenképpen gólokat kell szerezniük hazai pályán (ahol tavaly 5–0-ra kaptak ki az angoloktól a nyolcaddöntőben), ebből a szempontból pedig tényleg Maregában bízhatnak leginkább. Nem véletlenül. A mali futballista az előző idényben 23 gólt jegyzett, most tizennyolcnál jár, ebből hatot a Bajnokok Ligájában szerzett. Csak a Pool elleni negyeddöntő első mérkőzésén nem talált be, pedig voltak lehetőségei, igaz, edzője szerint annyira beteg volt, hogy végighányta az egész napot.
Andrew Robertson, a Liverpool balhátvédje: – Jó eredményt értünk el hazai pályán, de a Porto otthon más arcát mutatja. Még koránt sincs lefutva a párharc. Tavaly is megfordultunk itt, akkor a hazaiak nem bírtak velünk, azóta viszont sokat változott a csapatuk. |
A 28 esztendős játékos nagyon hosszú utat járt be, amíg ő lett az, akit egy ilyen rangos párharc előtt kiemelnek. A franciaországi Les Ulisban született, csakúgy, mint Thierry Henry, de – és ez nem lekicsinylés – a játékából hiányzik az az elegancia, technikai tudás, mint a korábbi világbajnok csatáréból. No meg későn érő típusnak is tűnt, 23 esztendősen a francia harmadosztály jelentette pályafutása csúcsát. Ezután igazolt a tunéziai Espérance-ba, itt adminisztrációs okokból egy percet sem játszott, igaz, ez nem zavarta a portugál Marítimót, amely 2015 telén néhány tízezer euróért szerződtette.
Alig egy év elteltével azonban innen is távozott, 2016-ban a Porto az utolsó pillanatban megelőzte riválisát, a Sportingot, és szerződtette. Az itt töltött első hónapok azonban rémálomszerűen alakultak, a csapat akkori, labdabirtoklásra épülő, rövid passzos játéka nem feküdt neki, tizenhárom mérkőzésen csupán egy gólt szerzett. A Maisfutebol újságírója akkor azt írta róla, kétméteres passzokat nem tud átvenni, és egyébként egész vicces lenne, amit csinál a pályán, ha nem kapna pénzt érte, de még maga a futballista is elismerte, akkoriban nevetség tárgya volt.
A 2016–2017-es idényben aztán valami megváltozott, a támadó külön edzőt fogadott, aki nemcsak testileg, hanem lelkileg is „dolgozott” rajta, a Guimaraesnél kölcsönben töltött idénye során meggyőzte a Porto elöljáróit, adjanak neki még egy esélyt. A Terminátor becenévre hallgató futballista azóta remekel, a fentebb idézett újságíró pedig nyilvánosan megkövette, kiemelve, hogy ugyan még mindig bonyolult a kapcsolata a labdával, de mostanra olyan csapatban, olyan edző keze alatt játszik, aki megérti őt és kihasználja az erősségeit.
És már nem rajta nevetnek Portóban, hanem vele.
BAJNOKOK LIGÁJA
NEGYEDDÖNTŐ, VISSZAVÁGÓK
21.00:FC Porto (portugál)–Liverpool (angol) (Tv: Spíler2)– élőben az NSO-n!
Az első mérkőzésen: 0–2
21.00:Manchester City (angol)–Tottenham Hotspur (angol) (Tv: M4 Sport)– élőben az NSO-n!
Az első mérkőzésen: 0–1