Nego: Az NB I-et azért sem vehetjük fél vállról, mert abból „táplálkozunk”

– Ugyanazt a kérdést, amit egy héttel ezelőtt, a Ludogorec elleni továbbjutást érő győzelem után Kovács Istvánnak szegeztünk, önnek is feltehetjük most: egyetértünk abban, hogy a legjobb meccse volt, amióta Székesfehérváron játszik?
– Boldog vagyok, hogy ilyen mérkőzésen vagyok túl, de… – emelte fel mutatóujját Loic Nego, aki nemcsak góllal, kiváló, a meccs embere címet kiérdemlő teljesítménnyel is hozzájárult ahhoz, hogy a Mol Vidi 1–1-es döntetlent ért el a Malmö otthonában. – A történet arról szól, hogy a csapat futballozott jól, nem pedig arról, hogy én. A labdarúgás nem véletlenül csapatjáték, társak nélkül még senki sem nyert meg meccset. Ezúttal is azért értünk el jónak mondható eredményt, mert Kovácsik Ádámtól kezdve a csereként beszálló, sőt a keretből végül kimaradó, de végig velünk lévő társakon át a stábtagokig mindannyian sokat tettünk érte. Természetesen örülök annak, hogy gólt szereztem, ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, tudok ennél jobban játszani. Szokásomhoz híven ezt a találkozót is visszanézem felvételről, kíváncsi vagyok rá, mit csináltam jól, illetve rosszul. Amit elrontottam, már a következő mérkőzésen igyekszem kijavítani, mert csak így lehetek jobb.

– Kívülről úgy tűnt, nagyon élvezi a futballt. Bátran tört előre, ha lehetősége nyílt rá, kapura lőtt, arról nem beszélve, hogy két kötényt is adott.
– Ha valaki elkezd focizni, ilyen meccsekről ábrándozik! A stadionban fantasztikus légkör uralkodott, velünk szemben erős rivális sorakozott fel, a tét hatalmas volt – miért ne élveztem volna, hogy pályán lehetek?! A kezdés előtt Marko Nikolics azt kérte tőlem, érezzem magam szabadnak a pályán. Fussak, cselezzek, lőjek, adjam be a labdát, vagyis tegyem azt, amit tudok. Az edzőnk bizalma magabiztossá tett, nem csoda, hogy mindent beleadtam. Fogalmazzunk úgy, csakugyan nem volt rossz, amit nyújtottam.

– Bár a Malmö megnyomta a második félidő elejét, a vezető gólja majdhogynem a semmiből érkezett. A legtöbb magyar csapat megtörik ilyenkor, ami általában súlyos vereséghez vezet. Minek tulajdonítja, hogy ezúttal másként történt?
– Sokat tettünk a győzelemért, vagy ha úgy jobban tetszik, azért, hogy ne szenvedjünk vereséget. Az összpontosítás nagyon fontos, ha egy csapat képes kilencven percen át kizárólag arra figyelni, ami a feladata, nagy baj nem érheti. Csakhogy ha valaki akár tíz másodpercre kihagy, annak megihatja a levét. Nos, a kapott gól előtt a mi figyelmünk is lankadt, amit nyomban kihasznált az ellenfél. Néhány másodpercig nem koncentráltunk megfelelően, meg is bűnhődtünk érte. A következő másodpercben viszont már az volt bennünk, hogy emiatt nem roppanhatunk össze, amit eddig felépítettünk, nem rombolhatjuk le. A középkezdéshez már úgy álltunk oda, hogy legalább az egyenlítést ki akarjuk csikarni a hátralevő fél órában! Percek múltán Lazovics a lécet találta el, nem sokkal később jött a gólunk. S akkor még nem szóltam arról, hogy egy-két ígéretes kontratámadásunk is volt a hajrában.

– A svédek kezezést reklamálták a góljánál. Joggal?
– Szerintem nem. Remek labdát kaptam Juhász Rolandtól, ő figyelte a mozgásomat, úgy ívelt a védők mögé. Két hátvéd gyűrűjében küzdöttem, akadt olyan pillanat, amikor félő volt, valamelyikük felszabadít, de addig ment a harc, amíg elém pattant a labda. Ők persze kiabáltak, hogy kézzel értem hozzá, ám én nem azzal törődtem, hogyan került a bal lábamhoz, sokkal inkább azzal, hogy jól találjam el. Szerencsére sikerült.

– Hálásak lennénk, ha a gólörömét megmagyarázná.
– Egy barátom még a meccs előtt megígértette velem, ha a kapuba találok, örömömben táncra perdülök. Ennyivel tartoztam neki, ha már megérezte, hogy eredményes leszek.

– Meglehet, pártatlan zsűri díjazta volna a produkcióját, ám a malmői kemény mag tagjai nem értékelték: sörös üveggel, öngyújtóval és – a svéd lapok szerint – gyűrűvel is célba vették önöket. Eltalálta valami?
– Engem nem, holott egy gyűrűnek örültem volna… Azt hozzá kell tennem, a hangulat ettől függetlenül parádés volt. Sajnos ritkán adatik meg nekünk, hogy tizenhétezer drukker előtt játszunk, ez bénítóan is hathatott volna ránk, mégis feldobott bennünket! Az ilyen meccsekért érdemes focizni! Azoknak a szurkolóknak, akik elkísértek minket, külön köszönöm, hogy vállalkoztak a hosszú és költséges túrára, remélem, a teljesítményünkkel rászolgáltunk a bizalmukra. A visszavágón számítunk a lelátóról érkező támogatásra, bízom benne, hogy a fanatikusaink is újra velünk lesznek. Óriási szükség lenne rájuk!

– Immár van összehasonlítási alapja. A Ludogorec vagy a Malmö erősebb csapat?
– Egyik erősebb, mint a másik. Különbség mindazonáltal van a két csapat között. A bolgár bajnokot életveszélyes támadójáték jellemzi, ám a védekezése időnként sebezhető. A svéd együttes stabilabb hátul, egységes, ráadásul jól járatja a labdát, lám, a gólt is abból kaptuk, hogy rövid passzokkal eljutott a kapunkig.

– Ha szabad megjegyezni, erőnlétileg sem tűnt gyengének a Malmö.
– Ebben egyetértünk, de ezen a téren nekünk sem volt gondunk. Nem is lehet. Régen rossz lenne, ha ezen a szinten az döntene, hogy a rivális jobban bírja erővel. Egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak, hogy bárki kondicionálisan kerekedjen fölénk!

– Néhány órával a meccs előtt Marko Nikolics úgy fogalmazott, ha a játékosok elhiszik, hogy nagy tettekre képesek, valóra válhat az álmuk. Ezek szerint elhitték.
– Vezetőedzőnk mindent pozitívan közelít meg, megvan az a tulajdonsága, hogy még a rosszban is megtalálja a jót. Ezzel rengeteget segít nekünk, a hozzáállása ránk is hatással van. Futballozom már jó ideje, de még nem találkoztam olyan szakemberrel, aki nála jobban bízott volna a csapatában. Az meg elképesztő, ahogyan a segítőivel együtt felkészítenek minket egy-egy mérkőzésre. A szakmai stáb tagjainak legalább annyi részük van abban, hogy idáig jutottunk, mint nekünk. S ezen a ponton vissza is kanyarodhatnék arra, hogy a futball csapatjáték.

– Tekintsük előre, pénteken a Debrecent fogadják. Két BL-selejtező között nehéz lesz felpörögni a bajnoki meccsre?
– Ha nem akarunk leszakadni a tabella elején álló csapatoktól, nyernünk kell! Az NB I-et azért sem vehetjük fél vállról, mert abból „táplálkozunk”. Ha ott nem szerepelünk jól, nincs esélyünk arra, hogy a nemzetközi porondon maradandót alkossunk. Most, hogy tapasztaltuk a Bajnokok Ligája atmoszféráját, szeretnénk még egyszer-kétszer átélni.

– Pályára lép a Loki ellen, vagy pihenőt kap?
– Ezt Marko Nikolics eldönti. Én mindenesetre készen állok. A Jóisten megajándékozott két egészséges lábbal, ezért amikor és amíg csak tehetem, futballozni akarok.

– Karrierje legfontosabb mérkőzése következik kedden?
– Ebbe még nem gondoltam bele, ám ha azt nézem, mekkora a tét, rá is vághatnám, hogy igen. Gyerekfejjel a focira tettem fel az életem, és amit eddig kaptam a sorstól, már örökké hálás leszek, de tény, Bajnokok Ligája- vagy Európa-liga-csoportmeccsen még nem játszottam. Viszont nagyon vágyom rá!

– A továbbjutás még mindig csupán álom?
– Már több annál. Számunkra kedvező eredménnyel tértünk haza Malmőből, ám a célunkat még nem értük el. Azt senki sem tilthatja meg nekünk, hogy mindent elkövessünk a siker érdekében, és ha mást nem is garantálhatok, azt igen, hogy a visszavágón a szívünket-lelkünket kitesszük a pályára.

– Zárjuk rövidre: továbbjuthat a Vidi?
– Igen.