Passzjáték: Barcelonában filozófia, Münchenben eszköz

A visszavágó statisztikai „térképe” szinte teljesen leképezi az első meccsen látottakat, azaz kijelenthető: akármilyen változtatásokkal is vágott neki a Barcelona az összecsapásnak, abból nem sok minden valósult meg. (Nyilván ebben jelentősen hátráltatta több kulcsjátékosa hiánya.)

A labdabirtoklást természetesen ezúttal is „megnyerte” a katalán csapat, amely érezhetően igyekezett sokkal célratörőbben futballozni – ezúttal a kapura lövésekben is jobb volt a Barcelona, ám ezekkel sem sokra ment. (Az InStat szerint a Bayern két kapura lövésből három gólt „szerzett”, ami természetesen úgy lehetséges, hogy Gerard Piqué öngólját a rendszer nem számolja lövésnek.)

A „versenyfutásban” ezúttal is a Bayern volt a jobb, bár mindkét csapat játékosai sokkal többet mozogtak, mint az Allianz Arénában, aminek az elsődleges oka a Camp Nou szélesebb játéktere lehet. A levegőben újra Bayern-fölény mutatkozott, bár a játéknak ez a szegmense kevésbé domborodott ki Barcelonában, a Bayern például nem is végzett el szögletet.

Feltűnő lehet még, hogy Tito Vilanova csapata szinte pontosan ugyanannyit passzolt mindkét összecsapáson (Münchenben 688-szor, Barcelonában 686-szor), ellenben a Bayern München alaposan „felfejlődött” ebben az adatsorban (Münchenben 377, Barcelonában 502), ami nyilvánvalóan azért van, mert a münchenieknek Barcelonában már egyáltalán nem volt fontos, sürgős a játék gyorsítása, az előny birtokában belefértek a lassító passzok is.

A két meccs adatsora kiválóan rámutat, hogy a két klub futballfilozófiájában mennyire más a viszonyulás a labdabirtokláshoz. Barcelonában alapvető cél a labdatartás, az hogy minél többet legyen gránátvörös-kék lábakon a labda – abból lehet helyzet és abból biztosan nincs gól. Az elődöntős párharc azonban minden eddiginél jobban megmutatta, hogy a labdatartó passzjáték „halálos” is lehet egy csapat játéka számára, mégpedig ha az ellenfél olyan szinten hatékony, mint a jelenlegi Bayern. A münchenieknél a labdabirtoklás nem feltétlenül cél, sokkal inkább eszköz: nyugodtan próbálkozzon az ellenfél, jöjjön, ha tud, hiszen ezáltal nyílnak területek, a sok passz pedig gyakran lassítja a támadást, a cél minél hamarabb a kapu elé érni és veszélyhelyzetet kialakítani. Ebben pedig gyakorlatilag tökéletes a jelenlegi Bayern – támadásépítésben szinte senki sem veszi fel vele a versenyt. Talán csak egy csapat – a Dortmund.

Két rövid momentum erejéig azonban térjünk vissza a Barcelonára, mert mindkettőnek fontos üzenete lehet. A katalánok egy éve is elveszítették a BL-elődöntőt, akkor a Chelsea-vel szemben, Barcelonában mégsem kongatott senki vészharangokat: a Barca uralta azt a párharcot is. Hogy nem nyert, abban volt némi életlenség, balszerencse és egy rendkívül elszánt, taktikus ellenfél. Hogy a Bayern München elleni párharc történelmi volt-e vagy sem, majd az idő eldönti, ám a mostani és az egy évvel ezelőtti meccs passztérképéből kiindulva egyet leszögezhetünk: ha a Barca meg akarja őrizni elmúlt években tapasztalt kiemelkedő szerepét, változtatnia kell. A Bayern nemcsak hátrébb kényszerítette a Barcelona passzjátékát – és ezzel kihúzta az állandó veszélyteremtés lehetőségének méregfogát –, hanem sokkal könnyebben hatolt be az ellenfél harcvonalai mögé is.

A Barcelonának viszont épp a Bayern mutathatja a fejlődés útját: a jövőben az eddigieknél sokkal nagyobb hatékonyság kell, ráadásul – és ezt a támadójátékkal szemben különösképp megnyilvánuló kritikák miatt nem árt hangsúlyozni – nemcsak elöl, hanem hátul is! A katalán klubnál több játékos és Sandro Rosell elnök is arról beszélt: a szezon végén le kell vonni a konzekvenciákat. Nos, a BarcaStat bloggere a Twitteren nagy segítséget nyújtott ehhez egy figyelemre méltó táblázattal…