Mourinho: Meggyőződésem, ezúttal lesz csapatom

REAL MADRID–MANCHESTER CITY

A spanyol és az angol bajnok egymás ellen – kell ennél látványosabb felütés egy mérkőzéssorozathoz? Aligha. Ráadásul annyi pikantériát rejt ez a párosítás, hogy akár a kezdő sípszóig bolyonghatnánk közöttük.

Ott van mindjárt a Real pocsék idénykezdése, amely – amint arról bővebben is megemlékeztünk – a José Mourinho vezetőedzői karrierjét összesítő statisztikákon is csúnya pecsétet hagyott. A portugál mester a szombati sevillai vereség után odáig ment, hogy kijelentette: az a benyomása, hogy nincs csapata.

Kérdés, a Bajnokok Ligája-nyitány megfelelő kulissza-e a javításhoz. Ha a Real legutóbbi BL-idénybeli hazai mérlegét vesszük alapul (hat meccs, hat győzelem), akkor igen.

Sőt a Real az angol klubok elleni hazai mérlege is meggyőző (öt győzelem, négy döntetlen, két vereség). És a mourinhóistáknak is van miért bizakodniuk, hiszen a mester hétfői sajtótájékoztatóján már egy kicsit derűlátóbban fogalmazott:

„Meggyőződésem, hogy ezúttal lesz csapatom. Egy eltökélt, egységes és erős csapatom” – jelentette ki José Mourinho, hozzátéve, nem tervez jelentős átalakítást a kezdő tizenegyen; mint mindig, most is azokat küldi harcba, akiket a legjobbnak vél. S hogy foglalkozik-e a bajnokság eddigi eredményeivel?

„A futballban csak a ma és a holnap számít. A tegnap már történelem – tette tisztába a dolgokat Mou. – Sajnos nem tudtam kellőképpen motiválni a játékosaimat, noha úgy vélem, annál jobb kapcsolatot, mint amilyet én tartok a csapatommal, nem lehet kialakítani. Ha nyerünk, együtt nyerünk, ha vesztünk, az az én felelősségem, ez tiszta sor. Hogy nagy a nyomás rajtam? Nézzék, ezen a szinten sokat nyert játékosok és edzők dolgoznak, megvan az anyagi biztonságunk, szóval nem igazán kell foglalkoznunk mások véleményével. Ha valaki nyomást fejt ki rám, az én magam vagyok. Ha valaki motivál engem, az én magam vagyok. S nekem mindegy, hogy Manchester City vagy Getafe, Bajnokok Ligája vagy más sorozat, a motiváció egy s ugyanaz.”

Mourinho szót ejtett az ellenfélről is. Párhuzamot vont a Chelsea-nél eltöltött korszaka, londoni csapatépítése és manchesteri kollégája, Roberto Mancini sorsa között, és arra jutott, hogy amit a londoniak véghezvittek vele (és utódaival), azt eléri majd a City is.

„Fogalmam sincs, hogy ebben a szezonban vagy a következőben, Robertóval vagy másvalakivel a kispadon, de amilyen irányba haladnak, előbb-utóbb meg kell nyerniük a nagy kupát is” – jósolta Mourinho, félreérthetetlenül célozván a BL-trófeára.

Ami pedig a Cityt illeti, a bajnoki rajtra különösebb panasza nem lehet, az eddigi két győzelem és két döntetlen – átitatva a 44 év után megszerzett angol bajnoki címből táplálkozó önbizalommal – megfelelő alapnak tűnik a tavalyi európai megpróbáltatások feledtetésére. Emlékezhetünk, Roberto Mancini csapata a legutóbbi szezonban nem jutott túl a csoportkörön a BL-ben, és az Európa-ligában is megfeneklett a nyolcaddöntőben. Különösen idegenben voltak sebezhetőek a világoskékek, öt meccsükből hármat elveszítettek – igaz, éppenséggel a Villarreal ellen nyerni tudtak, megszerezvén ezzel történetük első spanyolországi győzelmét.

„Az elmúlt szezon tapasztalatszerzésre jó volt. A csoportkörben nem voltunk rosszak, de amit nyújtottunk, mégsem volt elég – ezek már Roberto Mancini szavai. – Az idei csoportunk még nehezebb, egyik csapatnak sem lesz könnyű dolga, de bárhogy alakuljon is, tovább akarunk jutni. Egyelőre csak egyvalamit tudok megjósolni: borzasztóan keményen kell dolgoznunk. Fontos lenne a jó rajt. Nagy meccs lesz, az biztos, hiszen mindkét klubnak fantasztikus játékosai vannak. A Real Madrid a világ legjobb csapata, arra törekszünk, hogy kihozzuk magunkból is a legjobbat.”

Mindenesetre, ha nyer a Real, duplán ünnepelhet: a „királyi gárda" egyelőre 99 Bajnokok Ligája-győzelemnél tart – a következő lesz a jubileumi századik.

DORTMUND–AJAX

Micsoda „árnyékmeccs”! A D-csoportban a figyelem ugyebár a másik mérkőzésre irányul, ám ne feledjük: Dortmundban két korábbi BL-győztes csap össze – nem mellesleg két hatalmas futballnemzet, a német és a holland képviseletében!

S mivel e két csapat elméletileg (tehát a bajnokságok pillanatnyi erősségét figyelembe véve) csak a második hely megcsípésében reménykedhet, a dortmundi meccsük afféle „előrehozott kisdöntő”. A legutóbbi szezonban egyikük sem tudott továbbjutni a csoportjából (a Borussia még az Európa-ligába sem zsilipelhetett át), így alig várták, hogy tiszta lappal újra nekirugaszkodhassanak a feladatnak.

„Elképesztő figyelni, milyen sok fantasztikusan felkészített labdarúgót nevelnek Hollandiában, azon belül is különösen az Ajaxnál – emelt kalapot a leendő ellenfél előtt Jürgen Klopp, a Dortmund szakvezetője. – Gyors, támadó beállítottságú csapat vár ránk, kihívás lesz a javából. Tavaly sem a játékstílusunk miatt nem jutottunk tovább, hanem a megfelelő tapasztalat hiányzott. Az most már megvan, tudjuk, hogy a futballunk eredményes, de tudjuk azt is, hogy nem követhetünk el olyan hibákat, mint tavaly.”

Bár veretes múlttal büszkélkedhet, holland vendégcsapatot még sohasem győzött le a Dortmund az európai kupaporondon. Ezzel szemben az Ajax németországi mérlege pozitív (négy döntetlen mellett hat győzelem és öt vereség), legutóbbi szomszédolása során is győzött Hamburgban (2008–2009, UEFA-kupa, 1–0).

„Nem mondanám, hogy a Dortmund nem tipikus német futballt játszik, hiszen hatalmas munkabírás és fegyelem jellemzi. Mégis a látványos támadófutballt emelném ki – mondta Frank de Boer, az Ajax vezetőedzője, majd szinte visszhangozta Klopp tavalyi szavait. – Mindig azt mondom a játékosaimnak, hogy elsősorban ne a győzelmi kényszert tartsák szem előtt, hanem azt, hogy a saját játékukat játsszák. Nagyon fiatal csapatunk van, amelynek sok tapasztalatot kell gyűjtenie, én és a játékosaim is így tekintünk a közelgő európai mérkőzésekre. De persze azért mindegyiket meg akarjuk nyerni…”

A Dortmund 31, az Ajax 19 mérkőzés óta nem talált legyőzőre hazája bajnokságában – mindkét sorozat tekintélyt parancsoló.