A nosztalgiázáshoz Thierry Henry személye kínál muníciót. Mint ismert, a francia válogatott labdarúgó nyolc évig erősítette az Arsenalt, ő a csapat gólrekordere, és a napokban kifejtette, hogy nagyon nehezére esik pályára lépni szeretett volt klubja ellen. Henry azóta érthetően hallgat, így ezúttal is csak a két edző rövid véleményére szorítkozhatunk a témában:

„Thierry Henryt nagyon szeretik az Arsenal szurkolói, ő bizonyos értelemben hazatér ide, de most csak egyvalami fontos: hogy jó munkát végezzen a Barcelona számára" – mondta Josep Guardiola, a Barcelona trénere.

A legutóbbi nagy visszatérőt szeretettel fogadta a londoni publikum, és bár az egy házzal odébb történt (José Mourinho, Chelsea), vélhetően Thierry Henry is „megkapja a neki járó ovációt, hiszen mindig örülünk, ha látjuk" – hogy egykori edzőjét, Arsene Wengert idézzük.

Wengernek van persze nagyobb gondja is: csupán a bemelegítés után derül ki, hogy csapata játékmestere, Cesc Fabregas vállalhatja-e a játékot. Ha kedden lett volna a meccs, Wenger nem játszatta volna, és a francia tréner negyven százaléknál több esélyt nem adott arra sem, hogy szerda estére jelentősen javul a térdsérüléssel kúrált középpályás állapota. Az ő eltökéltségén amúgy nem múlna semmi:

„Nincs nagyobb kihívás annál, mint hogy az ember a világ legjobbjai ellen tegye próbára a képességeit – márpedig jelenleg a Barcelona a világ legjobb futballcsapata. Az sem mellékes, hogy ott nőttem fel, ott tanítottak meg nekem sok mindent a futball tudományából" – mondta a hét éve Barcelonából Londonba kerülő játékos.

Függetlenül attól, hogy milyen eredménnyel zárul Cesc Fabregas versenyfutása az idővel, az Arsenal természetesen győzelemre tör, dacára annak, hogy félelmetes ellenfél vár rá.

„Nem akarom, hogy a játékosaim túlságosan sokat aggodalmaskodjanak a Barcelona erősségein – mondta Wenger. – Egy pillanatig sem kérdőjelezem meg a tudásukat, egyenként és csapatként is ijesztően jók, de a miénk is különleges csapat! Nincs idő arra, hogy Lionel Messit csodáljuk; aki meg akarja nyerni a Bajnokok Ligáját, annak a legerősebb ellenfeleket is le kell győznie."

Visszaemlékezve a két csapat 2006-os Bajnokok Ligája-döntőjére, Arsene Wenger reményét fejezte ki, hogy ezúttal nem lesz korai kiállítás (Jens Lehmannt, az „ágyúsok" akkori kapusát már a 20. percben kiállították), így nagyobb szerep jut a taktikának. „Az önbizalmunk jelentheti a vízválasztót. Ha a legjobb formánkat futjuk, bárkit legyőzhetünk" – véli a francia szakember.

A másik hadvezér, Guardiola kifejtette, hogy természetesen szeretnének gólt szerezni és nyerni, de a cél elérése érdekében „nagyon, de nagyon óvatosnak kell lennünk, hiszen az elmúlt tíz-tizenöt év egyik legjobb klubjával állunk szemben. Nagyon sokan csodálják Wenger úr csapatának dinamikus játékát!"

„Meg kell birkóznunk Andrés Iniesta távollétével is – tért rá saját csapatára a katalán tréner. – Nem ismerek játékost, aki nála jobban tartaná a labdát, de sajnos nem egészséges, nem játszhat. Van már gyakorlatunk az ilyesmiben, korábban Xavi pótlását is meg kellett oldanunk."

S ha valakinek még ezek után is biztatásra lenne szüksége, hogy megtekintse a mérkőzést, azoknak idézzük még egyszer Arsene Wengert:

„Két ilyen csapat nem vívhat unalmas mérkőzést!"