Cristiano Ronaldo portréja

nemzetisége:
portugál
58/21
születési hely:
Funchal
ideje:
1985.02.05.
pozíció:
szélső
magassága:
184 cm
súlya:
85 kg
korábbi klubjai:
CD Nacional, Sporting Lisszabon
sikerei:
FA-kupa-győztes (2004), angol Ligakupa-győztes (2006), angol bajnok (2007, 2008), Community Shield-győztes (2007, 2008), BL-győztes (2008), olimpiai résztvevő (2004), Eb-ezüstérmes (2004), vb-résztvevő (2006), Eb-résztvevő (2008), az Eb All-Star keretének tagja (2004), az Év legjobb U-21-es futballistája Európában (Bravo-díjas, 2004), az Év csapatának tagja az uefa.com szerint (2004, 2007), az Év ötödik legjobb U-21-es futballistája Európában (2005), tizedik a FIFA Év játékosa-szavazásán (2006), az Év csapatának tagja Angliában (2006, 2007, 2008), a Hónap játékosa Premiershipben (2006.11., 2006.12., 2007.01., 2008.01., 2008.03.), az Év játékosa Angliában (2007, 2008, mindkétszer az összes szavazáson), az Év legjobb fiatal játékosa Angliában (2006, 2007), angol gólkirály (2008), BL-gólkirály (2008), európai aranycipős (2008), a BL legjobb játékosa (2008), a vb második legjobb fiatal játékosa (2006), az Év legjobb fiatal játékosa a FIFPro szerint (2006, 2007), az Év csapatának tagja a FIFPro szerint (2006, 2007), az Év sportolója Portugáliában (2006), az Év futballistája Portugáliában (2007), az Év második legjobb futballistája az Onze d'Or szerint (2007), az Év harmadik legjobb futballistája a World Soccer és a FIFA szerint (2007), az Év csapatának tagja az Onze Mondial és a L'Equipe szerint (2007)


Cristiano Ronaldo dos Santos Aveirót Manchesterben túl hamar kiáltották ki Beckham utódjának, s a remek bemutatkozás után kiderült, hogy gyenge erőnléte és öncélú cselei még nem predesztinálják olyan sokra. 2006-ban indult el pozitív irányba fejlődése, igaz, akkor meg sem állt a csillagos évig, hiszen a MIR-t is az ő ázsiója taszajtotta le.

Stadionavatókon ritkán ismerkedik a nagyvilág új csillagokkal, Cristiano Ronaldo mégis egy gálameccsen tűnt föl. Az Európa-bajnokságra épített Alvalade XXI-stadion első nagy mérkőzésén a Sporting játszott a Manchester Uniteddel. Ekkor Cristiano Ronaldo úgy megkavarta az angolok hátsó sorát, hogy a hazafelé tartó repülőúton a "vörös ördögök" játékosai nem győztek könyörögni Sir Alex Fergusonnak, hogy az ördöngös srácot vegye meg. A menedzsernek is tetszhetett a produkció, elvégre az ember nem fizet csak úgy 17.5 millió eurót egy tiniért!

Az ifjú Ronaldo Madeirán született, s a helyi Andorinhában indította a karrierjét, majd tizenkét éves korában a Sporting elvitte Lisszabonba. A remek utánpótlással dolgozó zöldek nagycsapatában 2002 novemberében mutatkozott be, az idény végén bronzérmes lett, úgy, hogy 25 meccsen 3 gólt jegyzett. Első angliai éve viszont döcögősre sikeredett, bár Ferguson jó előre kikötötte, hogy kezdetben nem fogja túl sűrűn szerepeltetni az újoncot. Így is indult az idény, habár az első Old Trafford-i fellépésén produkált zseniális félórája után nehéz volt lehűteni a drukkereket.

A csapat ugyan (szintjéhöz mérten) katasztrofálisan szerepelt, de az FA-kupa-menetelés megmentette az évet, amit nem kis mértékben Ronaldónak köszönhetnek. Cselei, lendületes elfutásai, góljai Eb-kerettagságot értek, bár a portugálok első mérkőzésén csak csere volt. Ám később két dolog miatt is a figyelem középpontjába került: beállása után egyetlen jó beadása sem volt, viszont fejelt egy szép gólt. Az oroszok elleni derbi újra a padon találta, becserélése után kiválóan futballozott, ráadásul rúgatott egy gólt Rui Costával.

Ezután már a hozzáértés teljes hiányára utalt volna, ha nem kezd a spanyolok ellen - megtette, akárcsak az angolok ellen, ahol a büntetőpárbajban értékesítette a maga adagját, majd a hollandok elleni elődöntőn kiosztott egy gólpasszt és maga is betalált. Bár a görögök elleni fináléban csődöt mondott, bekerült a torna All Star-keretébe is. Remek cseleire a nemzetközi média is felfigyelt, azaz egyértelműen világsztárrá (De nem világklasszissá!) avanzsált azon a nyáron.

2004 őszén sem remekelt Angliában, ennek ellenére az év végi szavazásokon gyakran felbukkant a neve, elhódította a legjobb 21 éven aluli európai labdarúgónak járó Bravo-díjat is. A bajnokság második részére összekapta magát, önzőségét leépítve több remek passzal szolgálta társait. Legjobban mégis a tárgyalóasztalnál muzsikált: amikor megpendítette távozási szándékát a Real Madridhoz, gyorsan meghosszabbították 2008-ig tartó szerződését két évvel, felemelt fizetésért.

”Ha képes lesz eltüntetni fekete foltjait - akadnak bőven bűnrossz periódusai -, akkor olyan kiváló játékossá válhat, mint amekkora figyelmet kap a médiában, emellett malajziai adományútja is példamutató lehet” – írtuk róla akkoriban. Fegyelmével is akadtak gondok: kiállították a ManCity elleni örökrangadón, majd bemutatott a Benficával vívott BL-mérkőzésen az ellenfél drukkereinek, el is tiltotta az UEFA – ha valaki, hát a volt sportingos igazán átérzi az „ősi ellenfél” fogalomkörét.

Ha a játékkal foglalkozott, nehezen lehetett őt tartani: számtalan assziszt mellett kilenc bajnoki gólt lőtt, betalált a Millwall ellen vívott Ligakupa-döntőben is. A válogatottból sem lehetett kihagyni, igaz, nem is lett volna miért, hiszen 12 vb-selejtezőn 9-szer volt eredményes! A németországi tornát remekül kezdte: Angola ellen valósággal ficánkolt, fejelt egy kapufát is, Iránnak már be is talált, büntetőből. A harmadik csoportmérkőzést kihagyta, majd a hollandok elleni „nürnbergi csatában” a szenvedő fél szerepét osztották rá.

Kannibál Boulahrouz a mérkőzése elején olyan durván letalpalta, hogy stoplijai csíkokat húztak a portugál combján, mire Ronaldo nem túl férfiasan elpityeredett, de miután magához tért, felszárította könnyeit s döntő érdemeket szerzett a győztes gólban. Az angolok elleni összecsapáson az egész szigetország népellensége lett, hiszen döntő érdemeket szerzett Rooney piros lapjában, lévén ő sírta ki a játékvezetőnél a kiállítást.

Meg nem tagadhatta önmagát: a franciák elleni elődöntőben bűnrosszul játszott, legbutább napjait idézte, hiszen villámsprintjei végén vagy eltörte a labdát, vagy nevetséges műeséssel hergelte övéit és vidámította a TV-nézőket. A németek elleni bronzmérkőzésen sem ment neki jobban, de legalább volt néhány bíztató lövése. Manchesterbe visszatérve sokan féltették a Rooney-val való találkozástól, ráadásul éppen ekkor csábította gőzerővel hősünket a Barca és a Real Madrid is, de végül kibékült a két sztár és Ronaldo is hűségnyilatkozatot tett a MU mellett.

A gondolatokat tett követte, mégpedig nem is akármilyen, hiszen "Christiano" valósággal szárnyalt a vörös mezben: mire kitavaszodott, 22 bajnokin 16 gólt szerzett, négy Eb-selejtezőjén pedig háromszor volt eredményes! 2007 februárjában, egy nappal 22. születésnapja után megkapta a válogatott csapatkapitányi karszalagját is. Tavasszal a létező összes angol futballdíjat megnyerte, mint fiatal és mint teljes jogú állampolgár is, éppen csak a legjobb szurkolótábor és a legjobb bíró titulust nem ő érdemelte ki.

A 2007-es naptári év gólkirályaként csak ezüstlabdás lett Kaká mögött, de a következő idényben sem csökkent lendülete, különösen a BL-ben brillírozott (alighanem a sorozat gólkirálya lesz). Odahaza megdöntötte George Best gólcsúcsát s elnyerte első egyéni 2008-as díját is, amelyet a profi labdarúgók szövetségétől érdemelt ki. 13 Eb-selejtezőn nyolc gólt lőtt, s sokan már most odaadnák számára a torna legjobb játékosának szóló díjat.