Andrea Pirlo portréja

Andrea Pirlo
nemzetisége:
olasz
55/8
születési hely:
Brescia
születési dátum:
1979.05.19.
pozíció:
középső és jobb oldali középpályás, irányító
magassága:
177 cm
súlya:
68 kg
jelenlegi klubja:
AC Milan
korábbi klubjai:
Brescia, Internazionale, Reggina
sikerei:
BL-győztes (2003, 2007), Olasz Kupa-győztes (2003), európai Szuperkupa-győztes (2003, 2007), olasz bajnok (2004), olasz Szuperkupa-győztes (2004), a FIFA Klubvilágbajnokságának győztese (2007), U-21-es Európa-bajnok (2000), U-21-es Eb-bronzérmes (2002), olimpiai résztvevő (2000), olimpiai bronzérmes (2004), Eb-résztvevő (2004), világbajnok (2006), Konföderációs Kupa-résztvevő (2009), 40-szeres U-21-es válogatott/16 gól, az U-21-es Eb gólkirálya (2000), az Év csapatának tagja a Serie A-ban (2005), kilencedik a FIFA Év játékosa-szavazásán (2006), az Év csapatának tagja az Onze Mondial szerint (2006, 2007), az Év csapatának tagja a L' Equipe szerint (2006), a világbajnokság bronzlabdása (2006), az Év második legjobb irányítója az IFFHS szerint (2007), az Év harmadik legjobb irányítója az IFFHS szerint (2006), 40-szeres U-21-es válogatott/16 gól


Andrea Pirlo napjaink egyik legjobb olasz fantasistája, azaz irányítója, és ez mindent elmond a mai olasz labdarúgásról, hiszen Pirlo egy személyben világklasszis védekező középpályás és játékmester is. A Milan edzője, Carlo Ancelotti találta ki számára a hátravont irányító szerepkörét, így lett Pirlo klubtársával, jó barátjával, Rino Gattusóval hosszú évekre klubja és a nemzeti csapat szíve-lelke.

A bresciai születésű Pirlo igazi villámkarrierrel indult, hiszen nevelőklubja, a Brescia színeiben már 16 esztendősen bemutatkozhatott a Serie A-ban. Bár klubja kiesett, a fiatal középpályás alaposan megerősödött a másodosztályban, hiszen 1997-ben 29 bajnokit kapott a legjobbak között, a Vicenza, az Empoli, a Napoli és a Bologna ellen gólt is szerezve. Nem is csoda, ha bekerült az utánpótlás-válogatottakba és egy nagycsapat, az Inter csapott le rá. Milánóban nagy várakozással tekintettek az olasz újhullám ékei, a Pirlo-Ventola-duó elé, ám a páros nagy csalódást okozott a remek kezdetek ellenére is. Igaz, Pirlónak nem volt könnyű dolga, hiszen Youri Djorkaeffet, Francesco Morierót és Roberto Baggiót kellett volna kiszorítania a kezdőből.

A nyári U-21-es Európa-bajnokságon négy góllal tombolta ki magából a feszültséget, a döntőt az ő duplája döntötte el. Előtte a selejtezők során hatszor volt eredményes, többnyire büntetőből. Ki is nőtte az Inter-kispadot: először a Regginát mentette meg a kieséstől, majd a Bresciában futott újra össze Roberto Baggióval, mindannyiszor kölcsönjátékosként. Közben egy rövid időre felcsillant előtte a remény, hogy megvetheti lábát az Interben, ám végül egykori ifiedzője, Marco Tardelli alatt sem jött el az ő ideje. Később a morc Héctor Cúper mester végképpen lemondott róla, így a városi rivális Milanhoz került át, potom 17.5 millió euróért. Ancelotti mesternek sokan kétségbe vonták ezt a lépését, de Carlito egy zseniális húzással hátrább vonta Pirlót egy sorral, és elsődlegesen védekező feladattal, ám egyfajta visszavont irányítóként küldte pályára.

A futballista 2002-ben, az ázsiai világbajnokság után a felnőtt válogatottban is bemutatkozhatott, majd tökéletesen összecsiszolódott Gattusóval, akivel azóta is megbonthatatlan párost alkot mind a Milanban, mind a nemzeti csapatban. Első nagy nemzetközi tornája a 2004-es Európa-bajnokság volt, és Cristiano Zanettit kellett kiszorítania a kezdőből. Bár interes vetélytársánál jobban játszott, védőmunkája kifogástalan volt, de a támadásokat nem tudta kellő szinten segíteni, ezzel alaposan hozzájárult a squadra szégyenletes teljesítményéhez. Szerepelt az athéni olimpián is, majd következő szezonja meglehetősen furára sikeredett.

Egyrészt a világ legjobb középpályásai közé emelkedett, 6.2-es átlaga sem tükrözi megfelelően azt az elképesztő mezőnymunkát, amit hétről-hétre végzett a Serie A-ban és a BL-ben; gólpasszairól és bombaerős szabadrúgásairól eposzokat írtak az itáliai költők, a válogatottban is egyértelműen alapemberré lépett elő, de a BL-döntőben a hosszabbítás után kihagyott tizenegyese elképesztően sokat jelentett. A Liverpoolnak... A BL-ben egyébként betalált a Celticnek, asszisztot jegyzett Barcelonában, de legszebb arcát egykori csapata, az Inter ellen mutatta, amikor is két gólpasszt adott a párharc első felvonásán. Fizikuma elképesztő, hiszen kétszer is súlyosnak tűnő térdsérülést szenvedett a szezon során, februárban és áprilisban is, ám mindkétszer napok alatt felépült.

A róla szóló értékelések non plus ultrája, hogy Ancelotti azt nyilatkozta róla, hogy Pirlo a Milan keretének egyetlen játékosa, akit nincs kivel pótolnia. Bejelentkezett hősünkért a Real Madrid is, akik a menőfélben lévő Gutit ajánlották fel cserébe az univerzális vízhordó-irányítóért, de természetesen az olaszok nem álltak rá az alkura, sőt, meghosszabbították Pirlo 2008-ban lejáró szerződését plusz két esztendővel. Andrea – akit mestere csak Professzorként becézget – nem futott kiemelkedő klubidényt 2005-06-ban, bár a hatalmas mezőnymunka mellett négy szabadrúgásgólt is lőtt, ami Milan-rekord. Nem mellékesen igen nehezen illeszkedett be Marcello Lippi kapitány hagyományos struktúrájába, hiszen odahaza a rombuszalakzat alján kapott helyet, a válogatottban pedig irányítóként kellett helytállnia.

Javuló formájával párhuzamban azért a németországi torna a kezdőben találta hősünket, aki a Ghána elleni csoportnyitó mérkőzésen klasszis játékkal, egy góllal és egy assziszttal érdemelte ki a Mérkőzés embere-címet. Az USA ellen főként a támadásban jeleskedett (gólpasszal), ám hátul több nagy hibát is elkövetett. A csehek ellen szürke folt volt, az ausztrálok ellen alig-alig adott pontos labdát, az ukránok legyőzésében is csak marginális szerep jutott neki. A végére viszont igencsak belelendült: a németek elleni elődöntőben minden idők egyik leghasznosabb középpályás játékát nyújtotta, Fabio Grosso találata előtt csodálatos passzt adott.

Ki is érdemelte az újabb Mérkőzés embere-díjat a FIFA-tól, és egy ugyanilyet kapott a finálé után is, hiszen a franciák ellen jól fogta össze a taljánokat, megharcolt Claude Makélélével, gólpasszt adott Marco Materazzinak, majd a tizenegyespárbajban ő lőtte a lélektanilag legfontosabb, az első gólt. Az aranyérem mellé megkapta a világbajnokság bronzlabdáját is – nem véletlenül szerette volna annyira a selecao szövetségi kapitánya, Carlos Alberto Parreira, ha Pirlo brazilnak születik… A vb utáni idényben kissé háttérbe szorult a sziporkázó Kaká mögött, ám elévülhetetlen érdemei voltak a BL- és a Klubcsapatok világbajnoksága-elsőségben. A válogatottban is alapember maradt, 11 Eb-selejtezőn egyszer volt eredményes.

A tornán is lőtt egy gólt, a franciák ellen 11-esből talált be, sárga lapjai miatt azonban ki kellett hagynia a spanyolok elleni rangadót, amit el is veszítettek nélküle. Tizenegyespárbajban. Milánóba hazatérve szeptembertől október végéig sérülése miatt megpihent, és később sem nyerte vissza egykori formáját, mindössze egy gólt és egy gólpasszt ért el a bajnokságban. A válogatottal négy vb-selejtező után kiutazhatott a Konföderációs Kupára is.

Egyébként Pirlo igazi labdazsonglőr, egyszer Rino Gattuso azt nyilatkozta, hogy amikor látja Andreát a labdával, akkor mindig megkérdezi önmagát, hogy ő maga focista-e? Pirlo a lányok egyik nagy kedvence Milánóban, pedig érdekes arcszerkezete van, sőt, néhány képen mintha kissé kancsítana – legalább tudjuk, miért tudja ily' könnyedén becsapni a portásokat tizenegyesei elvégzésekor!