Julio Ricardo Cruz

nemzetisége:
argentin
18/3
születési hely:
Santiago del Estero
ideje:
1974.10.10.
pozíció:
csatár
magassága:
190 cm
súlya:
78 kg
korábbi klubjai:
Temperley, CA Banfield, River Plate, Feyenoord, Bologna
sikerei:
argentin bajnok (Clausura és Apertura, 1997), holland bajnok (1999), holland Szuperkupa-győztes (2000), Olasz Kupa-győztes (2005, 2006), olasz Szuperkupa-győztes (2005, 2006, 2008), olasz bajnok (2006, 2007, 2008), olimpiai résztvevő (1996), Copa America-résztvevő (1997), vb-résztvevő (2006)

Julio Cruz, a Kertész becenévre hallgató gólvadász az egyik legjobb argentin csatár - s jellemző a dél-amerikai foci gazdagságára, hogy csak akkor kerülhet a válogatott keretébe, ha egyszerre 3-4 sztár is sérültet jelent vagy pihenni szeretne...

A Julio az Inter csapatkapitányának, Javier Zanettinek egykori klubjában, a CA Banfieldben kezdte karrierjét, ahol 3 évet töltött el. Első góljára pontosan fél évet kellett várnia, de erre a Carlos Navarro Montoyának lőtt találatra az egész ország felfigyelt rá, ugyanis szeptemberben idegenben ezzel győzték le a Boca Juniorst! Utolsó bajnoki szezonjában 10 gólt lőtt, s a legnagyobb argentin klub, az akkoriban a csúcson lévő River Plate vette meg őt. A piros-fehéreknél robbant be a köztudatban: 17 gólt ért el olyan vetélytársak mellett mint a korábbi spanyol gólkirály, Juan Antonio Pizzi, a ma az Aston Villában játszó kolumbiai Angel, Marcelo Gallardo vagy éppen az egykoron az Interben szintén megforduló Seba Rambert mellett. Erre már Európában is felfigyeltek: a Feyenoord igazolta le őt. A másik piros-fehér klubban sem okozott csalódást: a holland első osztályban 86 meccsen 44 gólt szerzett John-Dahl Tomasson és Kalou mellett. 1999-ben bajnokok lettek, s ehhez a Kertész 15 góllal járult hozzá, amivel megismételte előző évi teljesítményét. A BL-ben a Juventusnak kétszer is betalált - igaz, mindkét meccsen vereséget szenvedtek - nagy szerepe volt a duplának abban, hogy ügynöke, a Maradonát is menedzselő Jorge Cyterszpiler Olaszországba, a Bolognába vitte őt.

A kék-vörösöknél szezononként 10 gólt termelt, ami nem sok ugyan, de egy kis klubban ennyivel is házi gólkirály tudott lenni. 2001-ben a válogatottban is bemutatkozhatott, még egy pár VB-selejtezőn is pályára léphetett, de Ázsiába már nem vitte el őt Bielsa. 2003 augusztusában, amikor az Inter váratlanul eladta Crespót a Chelseanek, hirtelen szükség lett egy gólerős középcsatárra a kék-feketék háza táján, így Julio 9.5 millió euró ellenében Milánóba költözött. Itt egyből a kezdőben találta magát, s a Juve és az Arsenal idegenbeli legyőzésekor lőtt góljai miatt a közönség is elfogadta őt. Bár minden harmadik mérkőzésén betalált átlagban, ez kevés az Inter szintjén, így Martinsszal együtt alapesetben csak a kispadon foglalhat helyet, ráadásul még oda is kapott egy vetélytársat Choutos személyében. S mivel nigériai társa az utóbbi évek egyik legnagyobb felfedezettje lett Itáliában, fél év alatt mindössze négyszer léphetett pályára a Kertész, El Jardinero...
Sokáig úgy tűnt, hogy 2006 nyaától más stadionokban lesz gyepmester, hiszen Adriano, Vieri és Martins, Recoba mögött csak ötödik számú csatárnak számított - decemberben bejelentkezett érte a Barcelona, majd a Fiorentina, a Roma és a Bologna is, de végül is meghosszabbították szerződését Morattiék 2008-ig. Pedig többet érdemelne a kispad végénél: a BL-ben a főtáblán hat mérkőzésen két gólig és két gólpasszig jutott (250 perc alatt), a bajnokik felén betalált annak ellenére is, hogy gyakran csak perceket kapott, sőt, 15 góljával házi gólkirály lett Adriano előtt!

Így is keltett némi meglepetést, hogy Pekerman magával vitte Cruzt a németországi világbajnokságra, ahol a csatár kétszer is pályára léphetett. A hollandok elleni mélységesen barátságos mérkőzésen esett át a tűzkeresztségen, majd a házigazdák elleni negyeddöntőben jöhetett volna el az ő napja, ám 40 perc is kevésnek bizonyult számára, hogy egy értelmeset rúgjon vagy fejeljen a labdába - igaz, legalább tizenegyesét magabiztosan értékesítette. Mire torna utáni pihenője leteltével visszatért az Interhez, a Moratti-Mancini-Branca-trió két igen komoly vetélytárssal, Crespóval és Ibrahimoviccsal kedveskedett Juliónak, aki nem esett kétségbe, mondván "hosszú még az idény" - mindenesetre a Manchester United gyorsan bejelentkezett érte és Martinsért.

El Jardinero, aki egykoron a banfieldi stadion kis kertészeként kereste kenyerét, bizony igencsak szép pályafutást tudhat magáénak, még akkor is, ha (talán Luccarellivel együtt) ő a Serie A legalulértékeltebb gólvágója!