Adriano Ribeiro Leite

Adriano Ribeiro Leite
nemzetisége:
brazil
51/31
születési helye:
Rio de Janeiro
ideje:
1982.02.17.
pozíció:
csatár
magassága:
189 cm
súlya:
91 kg
jelenlegi klubja:
Flamengo
korábbi klubjai:
Flamengo, Parma, Sao Paulo (kölcsönben), Internazionale
sikerei:
Rió állam bajnoka (2001), Olasz Kupa-győztes (2005, 2006), olasz Szuperkupa-győztes (2005, 2006, 2008), olasz bajnok (2006, 2007, 2008, 2009), U-17-es világbajnok (1999), U-21-es vb-résztvevő (2001), az U-21-es vb gólkirálya (2001), U-21-es Dél-Amerika-bajnok (2001), Konföderációs Kupa-résztvevő (2003), Copa America-győztes (2004), Konföderációs Kupa-győztes (2005), vb-résztvevő (2006), Rió állam gólkirálya (2001), a Copa America gólkirálya és legjobb játékosa (2004), a Konföderációs Kupa gólkirálya és legjobb játékosa (2005), az Év csapatának tagja a Serie A-ban (2004), az Év csapatának tagja Európában (2005), az Év gólkirálya az IFFHS szerint (2005), hatodik a FIFA Év játékosa-szavazásán (2004), ötödik a FIFA Év játékosa-szavazásán (2005), az Év hetedik legjobb játékosa a World Soccer szerint (2004), az Év negyedik legjobb játékosa a World Soccer szerint (2005), a Libertadores-kupa bronzcipőse (2008)


„Rendkívüli játékos – mondta róla egy alkalommal a neves edző, Claudio Ranieri. – Meg van benne Luigi Riva ereje, Marco van Basten gyorsasága és Romário alkalmazkodóképessége.”

„Az Udinese elleni második gólja egy játékosra emlékeztet, akit Pelének hívnak – vélekedett az Inter egykori elnöke, Giacinto Facchetti. – Ahogyan használja erejét, technikáját, bátorságát, kivételes labdakezelési képességeit, ahogyan hidegvérrel értékesíti helyzeteit, az a csak a legnagyobb bajnokok sajátossága. Hogy elérjen Pelé szintjére, neki is nagy trófeákat kell nyernie.”

„Az egyik legsportszerűbben élő sztárként tartják őt számon, már csak mély istenhite miatt sem rúg ki a hámból – fogalmaztunk egy egyik korai Bajnokok Ligája-adatbankban vele kapcsolatban. – Vallásosságát gyakran hirdeti góljai után a meze alatti feliratokkal.”

A nagyra nőtt gyerek Rio de Janeiro favelláiban, azaz fából-bádogból összetákolt nyomortanyáiban nőtt fel. Példaképe a fehér varázsló, Zico volt, így éjjel-nappal csak focizott. Nagy szerencse, hogy nem tűnt el a bűnözés és a nyomor posványaiban, az viszont már tehetsége következménye, hogy már 17 esztendősen a Flamengo profijának vallhatta magát. A nagyvilágban akkor figyeltek fel rá, amikor az U-17-es válogatottba bekerülve korosztályos világbajok lett. A brazil bajnokságban hamar megmutatta oroszlánkörmeit: első bajnokiján az ötödik percben betalált és három gólpasszt is kiosztott azon az estén! Nem is csoda, hogy Kolumbia ellen 18 évesen már a felnőtt válogatottban is bemutatkozhatott.

A szezonban még hat alkalommal volt eredményes, és erre már az Inter is felfigyelt, akik hétmillió euróért megvásárolták a tinizsenit. A lakli srác a kék-fekete mezben sem lustálkodott: rögtön első mérkőzésén, a 8. percben betalált, ráadásul a Real Madridnak, a Santiago Bernabéu-kupán, Madridban! Azonban a bajnokságban már korántsem volt ilyen jó formában Christian Vieri mellett, így kölcsönadták a brazilt a Fiorentinának. A liláknál bizonyított: tavasszal hat gólt lőtt. Azonban ennyi az Internek kevés volt, ráadásul megérkezett Milánóba Hernán Jorge Crespo is, ezért Adriano játékjogának felét eladták a Parmának (más források szerint a Parma 17.3 millió euróért végleg megvásárolta őt – no de hát nem csak felénk léteznek rejtélyes transzferek...).

Hősünk a „hercegségbelieknél” futott be igazán: 2003-ban 16 gólt lőve már a legnagyobbak közé emelkedett és 2004 őszén is remekelt: 9 mérkőzésen 8 találatot jegyezhetett. Mivel Crespót eladták, Vieri megsérült, Mohamed Kallont eltiltották, így az Inter sürgősségi felárral, 27 millió euróért és az Isah Eliakwu, Ianis Zicu duó fele játékjogáért (ez három milliót ért a feleknek) vásárolta vissza a tankot. Az Imperátor tavasszal hét góllal segítette régi-új klubját a BL-szerepléshez és visszakerült a válogatottba is: a Copa Americán aranyérmes, hét treffelésével gólkirály és a torna legjobb játékosa lett.

„Hacsak súlyos sérülés nem akadályozza, a következő évtized legnagyobb csatára lehet” – írtuk akkoriban róla újabb próféciánkban. És lőn látnoki szavak: a dél-amerikai ősszel folytatta diadalmenetét, tizennégy gólt lőtt a bajnokság első felében és bekerült az Év válogatottjába több újság szerint is, az Aranylabda-szavazáson pedig a hatodik helyen végzett! Tavasszal a Serie A-ban rengeteg gólhelyzetet elpuskázott, igaz, térdsérülései miatt nem mindig teljesen egészségesen lépett pályára; de a BL-ben fantasztikusan vitte be a legjobb nyolc közé csapatát: kilenc mérkőzésen tíz gólt lőtt! A bajnokságot 16-tal, az Olasz Kupát öttel fejezte be, nyáron pedig végképp a világklasszisok közé emelkedett, amikor is a németországi Konföderációs Kupán Robinho oldalán a győzelemre vezette övéit, a gólkirályi címet és az aranylabdát is kiérdemelve.

Ezért is mozgatott meg minden követ megszerzésükért a Real Madrid. „2006 az ő éve lesz! De hogy a következő szezont fekete-kékben, londoni kékben vagy madridi fehérben kezdi, az még komoly tárgyalások eredménye lesz..." – szólt róla nem túl pontos jóslatunk 2005 nyarán, mentségünkre szóljon, hogy az interes szerződését 2010-ig meghosszabbító Adriano sem így képzelte el álmaiban a 2005-06-os szezont. A bajnokságban végig sérülésekkel és formahanyatlással küszködött, mindössze 13 gólig jutott, még a házi gólkirályi címet is elorozta tőle a kettővel messzebb jutó argentin Julio Ricardo Cruz.

A válogatottban sem tudta elhomályosítani Ronaldo nimbuszát, pedig minden jel arra mutatott, hogy a 2006-os az ő világbajnoksága lesz: kilenc selejtezőn hatszor volt eredményes, Chilének mesterhármast lőve. Ám hiába vágott kezdőként a németországi tornának, a horvátok elleni nyitómérkőzésén nem tudott gólt lőni. Következő mérkőzésén, az ausztrálok ellen sem futballozott jobban, de legalább egyszer megvillant: Ronaldo csodás biciklicselei után Adrianóhoz passzolt, aki Scott Chipperfield lábai között a hálóba lőtte a labdát – Imperátor pedig brazil módi (A ’la Bebeto) szerint kirohant a szögletzászlóhoz, hogy csecsemőringatást imitálva üdvözölje kisfiának születését. Japán ellen pihenőt kapott, amit a Ghána elleni nyolcaddöntőben roppant lélektelen játékkal és egy (les)góllal, amúgy a brazilok 200. világbajnoki találatával hálált meg.

Pechjére a szövetségi kapitány, Carlos Alberto Parreira a franciák elleni negyeddöntőre áttért az egycsatáros játékra (bele is bukott szépen), aminek Adriano (és a jogo bonito, a szép játék) látta kárát. Az utolsó húsz percre azért beállt hősünk Juninho Pernambucano helyére, ám finoman szólva sem szakította meg magát... Pedig a vb előtt szinte mindenki megesküdött rá, hogy ez a nyár a Mágikus Kvartettről, Ronaldinhóról, Kakáról, Ronaldóról és Adrianóról fog szólni!

A nehéz természetű (a karmester Juan Sebastian Verón például miatta távozott a klubtól) Adriano mellé interes mestere, Roberto Mancini visszaigazoltatta a Chelsea-től Crespót, megszerezte Zlatan Ibrahimovicot, ráadásul sokáig üldözte Luca Tonit is, tehát sokan úgy gondolták akkoriban, hogy a brazil elhagyhatja Milánót. A Manchester United gyorsan be is jelentkezett érte egy 30 millió eurós ajánlattal. Ám mivel a Fiorentina végül nem engedte el Tonit, a Császár marad a Nerazurro tagja. Ám addigi életmódjával látványosan szakított kezdődő alkoholizmusa hatására, egyre többször járt éjszakai lokálokba, volt, hogy még edzésen is spiccesen jelent meg… Sokszor kikerült a keretből, a válogatottból is kirakta az új kapitány, Dunga.

A bajnokságot öt góllal zárta az ék, majd amikor a következő idényben sem formája, sem hozzáállása nem változott (bár októberben lőtt egy győztes gólt a Regginának), decemberben kölcsönadták a Sao Paulónak. Itt szokásának megfelelően jól mutatkozott be, két góllal első mérkőzésén, de később minden visszaállt a régi kerékvágásba: késett edzésről, egy alkalommal viszont hamarabb hazament, mint kellett volna, két meccsre pedig eltiltották egy bekk lefejelése miatt. Ha éppen tiszta volt a feje, gólerősen futballozott, hiszen 28 fellépésén 17 alkalommal volt eredményes. Visszakerült a válogatottba, haza is vitte az Inter, ahol őszre lendült csak formába, bár még mindig igen messze állt 2005-ös, egykori önmagától.

Tavaszra végképp kitelt ideje az olaszoknál, el is engedték a Flamengóhoz, ráadásul ingyen… Dunga kapitány nem is merte magával vinni az éket a Konföderációs Kupára.

Annak idején egyébként kis híján a francia PSG-be igazolt, ugyanis az Inter és a párizsiak közös tulajdonú játékosáért, a világbajnok Vampetáért cserébe a Flamengo Adrianót és Reinaldót ajánlotta fel a feleknek. A párizsiak akkor a tapasztaltabb Reinaldót választották Adriano helyett…