André Antonius Maria Ooijer portréja

André Ooijer már ötéves korában igazolt játékos egy kis amszterdami klubban, az SDW-ben, majd az Ajax figyelt fel rá. Azonban a piros-fehéreknél csak a tartalékcsapatig jutott (a Blind-Rijkaard-Bogarde-Reiziger-Frank de Boer-sorral érdemben nem konkurálhatott), kölcsön is adták őt egy évre a Volendam együtteséhez. Itt 20 esztendősen bemutatkozhatott a felnőttek között, s olyan remekül játszott, hogy a Roda meg is vásárolta őt az Ajaxtól. Két és fél évet töltött el Kerkradében, s bár csak 1997-től lett stabil csapattag klubjában, de akkor olyannyira, Guus Hiddink szövetségi kapitány kivitte őt a France '98-ra is - ahol Ooijer újoncként természetesen nem kapott játéklehetőséget. 1998 januárjában a közép- és jobbhátvédként, védekező középpályásként is fungáló labdarúgót a PSV Eindhoven igazolta le, 450 000 euróért.

A Philips-gyáriaknál eleinte nem számított alaptagnak, viszont 1999-ben a válogatottban is bemutatkozhatott (köszönhetően Michael Reiziger súlyos autóbalesetének) a brazilok elleni 2:2 alkalmával. Ám amikor végre játékba lendült, eltörte lábát, így lemaradt a hazai rendezésű kontinensbajnokságról. Csak 2002-ben nyerte vissza korábbi formáját, éppen akkor, amikor az őt a válogatott keretbe először meginvitáló Hiddink került a piros-fehérek élére. Kettejük munkakapcsolata igazán gyümölcsözőnek bizonyult, ugyanis Ooijer a legmegbízhatóbb holland jobbhátvéddé vált. Igaz, súlyos térdsérülése miatt kihagyta szinte az egész tavaszt 2004-ben, ezért „elmulasztotta” a portugáliai Eb-t is. A 2004-05-ös szezont jónak mondható, 6.33-as átlaggal zárta, a BL-ben beköszöntött az Arsenalnak - augusztusban Marco van Basten kapitány így az ő címére is postázott meghívót.

Kevés híja, hogy nem kellett nemzetközi légipostára bízni a levelet: hívta őt a Schalke 04, míg Genovába igazolását (1.45 millió font ellenében) csak az olasz klub visszasorolása hiúsította meg! Bár mindössze két vb-selejtezőn vett részt, mindkettőn még 2004-ben, a németországi tornán alapember volt a védelem közepén. Bár itt korántsem sziporkázott, később is stabil válogatott kerettag maradt, nyolc Eb-selejtezőn léphetett pályára. Mindegyiken a Blackburn Rovers játékosaként, hiszen 2006 nyarán 3 millió euró ellenében aláírt az angolokhoz. A veterán bekk az Ewood Park gárdájában valósággal kivirult (bár első mérkőzésén, a Chelsea ellen mindkét vendéggólban alaposan ludas volt, majd a ManCity ellen öngólt vétett), igaz, már egyre nehezebben bírja a mérkőzésvégi sprinteket.

Angliában egyébként annyira elégedettek formájával, hogy 2008 nyarán lejáró kontraktusát egy évvel megtoldották, azaz 35 éves koráig.