– Milyen érzések vannak önben pályafutása első döntője után?
– Nagyon nagy élmény volt, egy újfajta tapasztalás, mert korábban még sohasem futottam hármat egy napon. Ez extra koncentrációt igényelt, próbáltam mindig csak a következőt összerakni. Kicsit sajnálom a döntőt, de mégis életem három legjobb futásán vagyok túl. Ha most utólag lehetne módosítani, máshogyan állítanám össze a sorrendet. A döntőre sajnos visszatért a rajtomban az a hiba, ami nem fér bele egy ilyen mezőnyben.
– Mi az, ami eldönti, hogy jó vagy rossz lesz egy rajt?
– Általában nem a reakcióm a hibás, sokkal inkább az első pár lépésen múlik a dolog, hogy milyen szögben és hogyan teszed le a talajra a lépéseket, és mennyire gördülékenyen. Ez most kétszer is jól sikerült, de a visszalőtt rajtnál is hasonlított a jóra a mozgásom.
– Mekkora motivációt adott önnek Molnár Attila szombati Európa-bajnoki győzelme?
– Már kedd óta itt vagyok, mindenkit végigizgultam a helyszínen, kivéve Ati döntőjét. Sajnos csak a szálláson tudtam megnézni, mert már készülnöm kellett a saját versenyemre. Fantasztikus érzés volt látni, hogy egy magyar van a dobogó tetején. Aztán délelőtt a bemelegítő pályán is kissé könnyes szemmel hallgattam a Himnuszt, amikor az eredményhirdetése volt, éppen az előfutamra melegítettem. Egyszerűen csodálatos volt, nagyon örülünk egymás sikereinek a magyar csapatban.
– Két hét múlva irány Kína?
– Magáig a világbajnokságig lehet, hogy annyi van hátra, de csak pár napot leszek otthon. Hétfőn utazunk haza, rövid időm azért lesz átgondolni a történteket, és már utazok is Kínába. Szeretnék egy hasonlóan stabil eredménysort bemutatni, csak más sorrendben.