Atlétika: hazatértek az apeldoorni hősök

A szövetség elnöke, Gyulai Miklós a rendkívüli sajtótájékoztatót egy 2020-as Nemzeti Sport-idézettel kezdte, mely során Orbán Viktor miniszterelnök elmondta: az atlétáktól is nagyon várja, hogy egyszer majd berúgják az ajtót. Az elnök úgy vélte, ha nem is berúgták az ajtót, de a mostani sikerrel mindenképpen szintet léptek. Gyulai azt is kiemelte, hogy 1985 és 2015 között, azaz három évtizeden keresztül nem nyertek aranyérmet fedett pályás Eb-n a magyar atléták, akkor a súlylökő Márton Anita törte meg a sorozatot, mi több, két évvel később is győzött, s a 2015-ös kontinensbajnokság óta megrendezett hat Eb-ből ötön érmet szereztek a mieink – Molnár Attilának köszönhetően most ismét aranyat.

Természetesen az esemény sztárja, a 400 méteres síkfutás újdonsült Európa-bajnoka, Molnár Attila volt, akire tv-stábok és újságírók hada várakozott. „Számomra nem volt teher az esélyesség, hanem úgy éreztem, hogy mindenki mögöttem áll, ami nagyon doppingolt – fogalmazott a sprinter, akit csak a döntő előtt kezdték el nyomasztani az elvárások, de ezzel is sikerült megküzdenie. – Túl sokat dolgoztam ezért a sikerért, és nagyon ügyeltem, hogy nehogy a végén csússzak el valamin.”

Hogy a mostani teljesítménye mire lehet elég a jövő hétvégi nancsingi világbajnokságon, arról már edzője, Karlik Pál beszélt, aki abban bízik, hogy teher nélkül lesz majd egy felszabadult futása. Az atléta az idényben eddig minden versenyét megnyerte, s vezeti az európai ranglistát, a világranglistán azonban négyen – három amerikai és egy nigériai futó – is megelőzik.

A 60 méteres síkfutásban két országos csúcs után hetedik Takács Boglárka arról beszélt, hogy még sohasem volt ilyen sűrű versenye. „Most fordult olyan velem először, hogy egy nap alatt háromszor is futni kellett. De igyekeztem nem foglalkozni ezzel, és mindig csak a következő futamra koncentráltam. De tettem magamnak egy fogadalmat, mégpedig azt, hogy ha bejutok a döntőbe, akkor csillámport teszek a hajamra, hogy ott még jobban ragyogjak. Bejutottam, és a versenytársak segítettek a fogadalom betartásában” – mondta nevetve.

Németh Roland edző szerint tanítványában benne volt a két új országos csúcs, ennek ellenére nagyon kellemes meglepetést szerzett neki. Azt viszont nagyon sajnálta, hogy annyira kevés idő volt az elődöntő és a döntő között, hogy nem tudtak visszamenni a szállásra pihenni, hanem kint kellett várakozniuk a csarnokban.

A csapat meglepetésembere a mindössze 17 éves magasugró, Bátori Lilianna volt, aki már az első felnőttvilágversenyén is döntőbe tudott jutni, ahol a 9. helyen zárt. „Egyáltalán nem volt cél a döntőbe jutás, igazából évezni akartam az egész versenyt, és ez sikerült is, nagyon jól éreztem magam. Hatalmas élmény, hogy ott lehettem a többiek között, és sokat beszélgettem velük, most már kezdem elhinni, hogy én is közéjük tartozom.”

Edzője, Kun-Szabó Balázs azt mondta el, hogy a selejtezőben 170 centin kezdtek, és szépen, fokozatosan tudták felépíteni a versenyt. A fináléval az volt a baj, hogy 180 centiméter volt a kezdőmagasság, és Lilianna még sohasem kezdett ennyire fent, így ott nem tudott fokozatosan belelendülni. A kezdő magasságot még magabiztosan teljesítette, a 185 centivel azonban már meggyűlt a baja. Két gyenge kísérlet után a harmadiknál már megvolt a magasság, de sajnos a sarkával így is leverte a lécet.