Atlétika: nem volt kiemelkedő Eb-nk, de azért nem vallottunk szégyent

Még sosem fordult elő az atlétikai Európa-bajnokságok kilencvenéves történetében, hogy Olaszország végzett volna az éremtáblázat élén, ezúttal azonban az olaszok leiskolázták a mezőnyt, összesen huszonnégy érmet szereztek, köztük tizenegy aranyat, amin egyedül talán csak ők maguk nem lepődtek meg, a sportágban rajtuk kívül egész biztosan mindenki. Olyan versenyszámokban is taroltak, amelyekben sokáig nem is volt nemzetközi szintű elitsportolójuk.

A magyar csapat sem zárt érem nélkül, a kalapácsvető Halász Bence ezúttal is a legeredményesebb atlétánk volt, két év után újra ezüstérmet szerzett, az országos csúcstartó Molnár Attila pedig nemcsak Eb-döntős volt 400 méteren, a 4x400 méteres váltóval országos csúcsot döntöttek, és bejutottak a fináléba. Bár nem ez volt a főversenyük, jól szerepeltek a többpróbázóink, Krizsán Xénia és Nemes Rita is, a fiatalok, a 22 éves Szűcs Szabina és a húsz­éves Gálpál Zsombor pedig szépen helytálltak. A sprinter Takács Boglárkának sem sokon múlt a döntő, százon mindössze három századon, kétszázon pedig azon, hogy talán elfáradt a zsúfolt versenyszezon végére, de biztosan lesz még jobb Eb-je.

A magyar atlétikát ezúttal 59 sportoló képviselte a kontinensviadalon, ami szép szám, az eredményeket nézve azonban bizonyos esetekben mégsem tűnt indokoltnak. Gyulai Miklós, a Magyar Atlétikai Szövetség elnöke ugyanakkor fontosnak tartotta kiemelni, hogy mindenkinek lehetőséget akartak adni, aki megdolgozott érte, és minden versenyzési lehetőséget kihasználnak az olimpia előtt.

„Egyik alapelvem, hogy ha valaki megharcol egy világversenyen indulásért, nem szabad tőle ezt a lehetőséget elvenni. Ez az Európa-bajnokság magyar szempontból ugyan nem volt kiemelkedő, a mi szintünkön, az elvárásainkhoz képest nem teljesítettünk alul, pláne nem vallottunk szégyent – mondta az elnök. – Persze mindig az érmek a legfontosabbak, de az alapján is mérni kell az eredményt, hogy több mint tíz olyan versenyszám volt, amelyben bejutottunk a döntőbe vagy a legjobb tizenhat közé. Ez nagyon erős Eb volt, láttuk, mire voltak elegendők az eredményeink, ami alapján azt is tudnunk kell, miben és hogyan léphetünk további lépcsőfokokat.”

Szavait alátámasztja, hogy Rómában tizenöt Európa-bajnoki csúcs dőlt meg (férfi 400 m, 1500 m, félmaratoni, 400 m gát, magas, rúd, távol, hármas, súly és női 5000 m, félmaratoni, 100 m gát, 400 m gát, hétpróba és 4x400 méteres vegyes váltó), ami szokatlan.

„Iszonyú tempóban robog előre az atlétika, fejlődik, sűrűsödik, és nekünk ebben a mély vízben kell a víz fölött maradnunk, sőt, lehetőleg minél jobban kiemelkednünk – tette hozzá Gyulai Miklós. – Folytatni kell a munkát, a tanulást, a képzést, akár külföldi szakemberek bevonásával, ami jó irány, szép feladat, és nem szabad megállni, ha már ennyi pénzt, időt és energiát fektettünk bele. És persze továbbra is szükség van olyan közegre, amely a munkát el is végzi.”