A 40 éves skót futó első nőként ért célba a világ legkegyetlenebb ultramaratoni futásán

A Barkley Maratont először 1986-ban rendezték meg az Egyesült Államokban, a Tennessee állambeli Frozen Head természetvédelmi parkban. A verseny ötlete akkor született, amikor a két alapító, Gary Cantrell és Karl Henn hallott Martin Luther King gyilkosának, James Earl Raynek a szökéséről, aki a verseny helyszínéhez közeli Brushy Mountain büntetés-végrehajtási intézetből szökött meg.

A Barkley Maraton azért különösen nehéz, mert a 100 mérföldes távolságot 60 óra alatt kell teljesíteni az indulóknak, akiknek ötször 12 óra alatt kell megtenniük a 20 mérföldes kört, de minden körben 3300 méter emelkedővel, illetve lejtővel (azaz összesen 16 500 méter szintkülönbséggel) kell megküzdeniük, s további nehezítés, hogy minden évben a versenyzőknek kilenc és tizennégy közötti könyvet kell megtalálniuk a pálya mentén, s belőlük ki kell tépniük az ő versenyszámukkal megegyező oldalt – lényegében ez számít ellenörzőpontnak.

Noha a viadalt már csaknem 40 esztendeje rendezik meg, a mostanival együtt mindössze 26-szor sikerült azt teljesítenie a résztvevőknek szintidőn belül: John Kellynek négyszer, Jared Campbellnek háromszor, az 52:03:08-as idővel csúcstartó Brett Maune-nak kétszer – de volt olyan év, amikor még a rövidebb, 60 mérföldes távot sem sikerült senkinek teljesítenie a 40 órás szintidőn belül.

Az idei Barkley Maratonon azonban meglepően sokan célba értek, a legjobb idővel Igor Verys (58:44:59) zárt, megelőzve a harmadszor befutó Kellyt és a maratonit negyedszer teljesítő Campbellt, negyedikként pedig Greig Hamilton ért be.

Bár izgulni is kellett érte, a 40 éves skót futónő, Jasmin Paris történelmet írt az idei versenyen, ugyanis elképesztő hajrával éppen befutott szintidőn belül, 59:58:21-gyel, így első nőként ért célba a világ legkegyetlenebb ultramaratoni versenyén.

Mivel Parisnak még hajráznia is kellett, aligha meglepő, hogy célba érkezése után azonnal a földre rogyott.

A verseny profi fotósa, David Miller a BBC Scotlandnak elmondta, „minden idők legnagyobb ultramaratoni teljesítményének” volt tanúja. 

„Nagy várakozás volt a célban, és három perccel a 60 órás szintidő lejárta előtt kiabálást és üvöltést hallottunk, az emberek Jasminnak szurkoltak. Sprintelt és mindent beleadott, mert nem volt helye hibának. Különben nem ért volna célba. Megérintette a kaput és kimerülten összeesett. Ez volt a legjobb dolog, amit valaha láttam” – elevenítette fel a skót klasszis hajráját a teljesen kimerült Jasmin Parisról érzelemdús fotókat készítő David Miller, akinek képeit ide kattintva lehet megtekinteni.

JASMIN PARIS CÉLBA ÉRKEZÉSE

AZ IDEI CÉLBAÉRŐK

AZ EDDIGI CÉLBAÉRŐK