„Véget ért a magyar váltó legendája” – búcsú az olimpiai bronzérmes Zarándi Lászlótól

Zarándi László tízévesen Kiskunfélegyházán eldöntötte, testnevelő tanár lesz. Ingázott Szeged és szülővárosa között, kiderült, nem ügyetlen a futballpályán, az SZVSE leigazolta. Úgy került a Testnevelési Főiskolára, hogy a hadifogságból hazatérő édesapja áldását adta rá. Nem feltétlenül atlétának készült: a TF-en is futballozott, jóban volt Csanádi Árpáddal, a Ferencváros 1949-ben magyar bajnok játékosával, aki a főiskolán tanított. Az egykori fedezet biztatta, ám azért maradt a futás mellett, mert Bácsalmási Péter és Koltai Jenő nagyobb fantáziát látott benne. Zarándi reálisan értékelte helyzetét, nem látott rá esélyt, hogy labdarúgóként válogatott egyen. „Nem gondolhattam komolyan, hogy Puskás Ferencék idején labdába rúghatok...” – állapította meg utólag. Más kérdés, hogy volt átjárás, mert a nála fiatalabb Mátrai Sándor, a helsinki olimpián bronzérmes váltó tartalékja futballistaként 81 válogatottságig jutott.

Zarándi 1948-ban megnyerte Dunakeszin a vasutas ifjúsági bajnokságot, egy év múlva a felnőttek között jó barátját, Varasdi Gézát is megelőzte.

Az ötvenes évek elejére állt össze a Zarándi, Varasdi, Csányi, Goldoványi négyes, amelyet 1952. január elsejétől a korábbi sprinter, Kovács „Kléri” József készített fel. Illetve: eredetileg a londoni olimpián (1948) negyedik helyezett kvartettet nevezték villámikreknek, amelyben Tima Ferenc, Bartha László, Csányi György és Goldoványi Béla futott, ebben a sorrendben. Ám Zarándi – szó szerint – átvette a stafétabotot, a nála egy évvel idősebb Varasdi Gézával legyőzték Timát és Barthát. Az 1950-es brüsszeli Európa-bajnokságra még nem utazott el a magyar válogatott, mert a vezetőség attól tartott, hogy lelép valaki... A szovjetek részt vettek a kontinensbajnokságon, a váltót Vlagyimir Szuharev, Lev Kaljajev, Levan Szanadze, Nyikolaj Karakulov összeállításban 41.5 másodperccel meg is nyerték.  „Mi pedig Tatán futottunk, hogy lássuk, mit tudtunk volna, ha kivisznek... És egy tized másodperccel jobbat mentünk, mint ők! Persze tudtuk, hogy azért más Brüsszelben futni, mint Tatán, de jó visszajelzés volt”      – mondta Zarándi László nyolc évvel ezelőtt, amikor dunakeszi otthonában felkerestük.

A négyesből Goldoványi volt a leggyorsabb (10.4), Csányi 10.5-öt, Zarándi és Varasdi 10.6-ot tudott. A stafétában egyértelmű volt, hogy Goldoványi a befutóember, Zarándi jól rajtolt, a kanyarban is erős iramban futott annak köszönhetően, hogy a TF-en volt 200 méter kerületű pálya, amelyen megtanulta a kanyartechnikát. Az első egyenes elején Varasdi kapta a botot, a túlsó kanyarban Csányi. Zarándi elsősorban a váltásoknak tulajdonította az elért eredményeket. A szovjetek például 10.3-as és 10.5-ös sprinterek voltak, de Sir József és Kovács „Kléri” szerint a váltással gondjuk volt, a magyar szakemberek úgy látták, Szanadzénak nem is abban a szakaszban érvényesül a gyorsasága, ahol futott. Nekünk az utolsó váltással akadtak problémáink, Goldoványi – tartva a túlváltástól – nem kezdett erősen. Zarándi úgy vélte, a magyar csapat ereje a jó váltásokban rejlett.  „Versenyen sohasem ejtettünk el botot vagy váltottunk túl.”

A felvetésre, hogy amíg az ötvenes években a hosszútávfutók (Iharos Sándor, Rózsavölgyi István, Tábori László) edzője, Iglói Mihály esküdött a résztávos edzésekre, a sprintereknél akadt-e olyan edzőegyéniség, mint a később az Egyesült Államokba emigráló szakember, Zarándi László azt válaszolta, Kovács „Kléri” József kiváló tréner volt, ám mivel Goldoványi Béla és Csányi György az Újpestben, Varasdi Géza a Csepelben, ő pedig a TF csapatában futott, nem lehetett annyira speciális edzésmódszert alkalmazni, mint a Bp. Honvédban versenyző Iharoséknál. Ezért Kovács inkább a váltások összehangolására fektette a hangsúlyt. A helsinki olimpiai indulásról azzal lehetett meggyőzni a vezetőséget, hogy a mieink Kijevben legyőzték a szovjeteket. A szakvezetőség a döntőbe várta a négyest, az amerikaiak (40.1) és a szovjetek (40.3) mögött a magyar bronzérem (40.5) meglepetés volt. „Amikor a célba értünk, azt sem tudtuk, hol vagyunk, aztán meg csak lézengtünk az olimpiai stadion folyosóján. Néhányan odajöttek, hogy harmadikok lettünk, de azt hittük, szórakoznak, el is küldtük őket a fenébe... Aztán amikor a szakvezetők is ezzel jöttek, akkor fogtuk fel.”

A 4X100 MÉTERES VÁLTÓ 1952-ES OLIMPIAI DÖNTŐJE (RÉSZLET) – A VIDEÓ ELINDÍTÁSÁÉRT KATTINTSON IDE! (Forrás: olympics.com)

Zarándi úgy emlékezett, az 1954-es Eb-t megelőzően Rákosi Mátyás a tatai edzőtáborban beszélgetett az atlétákkal is – elsősorban a labdarúgók svájci vb-re felkészülése érdekelte –, kezet fogott vele is. A sprinter elmondta, mivel 1953-ban és 1954-ben is veretlen maradt a kvartett, Bernben (1954) a britek, a szovjetek és a nyugatnémetek mellett legalább a dobogóra esélyesnek tartották magukat, végül egy tizeddel rosszabb idővel, mint amit Helsinkiben futottak (40.6) nyertek Nagy Britannia (40.8) és a Szovjetunió (40.9) előtt. Sir József ezt írta a berni Eb-győzelemről a KS-ben: „A 4x100-as váltó tagjairól meg kell állapítanom, hogy egészen kiváló teljesítményt nyújtottak. Minden dicséretet megérdemel ez a négy fiú. Tökéletes az összhang közöttük, most már nem is tudom, hányadszor bizonyították be, hogy mindig lehet rájuk számítani. A második és harmadik váltás félig-meddig biztonsági volt, ha az kicsit jobban sikerül, egészen ragyogó új csúcs született volna.”

A váltónak 1956-ban lett vége, minden tekintetben: Zarándinak elszakadt a combhajlítóizma, ki sem utazott Melbourne-be, a helyére beszálló Jakabfy Sándor és Varasdi sem volt teljesen egészséges. A négyes (Jakabfy, Varasdi, Csányi, Goldoványi) az olimpia első középfutamában 41.5-öt futva kiesett. Varasdi nem tért haza Ausztráliából. „Nincsenek többé villámikrek. Véget ért a magyar váltó legendája”      – mondta szomorúan Goldoványi Béla.

Zarándi a TF-en egyre feljebb lépkedett a szakmai létrán, elméleti kutatásaival párhuzamosan elkezdett ugrókkal foglalkozni. Közülük kiemelkedett a kétszeres fedett pályás Európa-bajnok távolugró, Szalma László. A Dunakeszin élő Zarándi nagy vágya volt, hogy az augusztus 19. és 27. között megrendezett világbajnokságon ott lehessen a Nemzeti Atlétikai Központ lelátóján, de az eseményt már nem érhette meg.

Zarándi László emlékére szeptember 26-án, 15 órakor a Szent Kereszt-templomban (1123, Budapest, Táltos utca 16.) gyászmisét tartanak.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. szeptember 16-i lapszámában jelent meg.)