Schmidt Ádám: Az önkéntesek munkájának értéke felbecsülhetetlen

Az atlétikai vb augusztusi forró napjai alatt 2520 önkéntes dolgozott a viadal helyszínein és kiszolgáló létesítményeiben, a legfiatalabb közülük az alsó korhatárnak megfelelően 16 éves volt, a legidősebb pedig 79 esztendős. Ahogy Perényi Szilvia, az önkéntesprogram igazgatója, a Testnevelési Egyetem sportmenedzsment tanszékének docense elmondta, volt közöttük az akadémia matematikaprofesszorától kezdve teljes családokon át a gimnazistákig mindenki – közülük 2270-en már átvették az elismerő oklevelüket, amely mellé a vb hivatalos kitűzője, egy emlékjegy és egy fülhallgató is járt a kis ajándékcsomagban.

A valóban csak jelképes, ám annál szebb emléket jelentő ajándékot Schmidt Ádám mellett ezúttal a vb egyik kiváló eredményt elérő magyar résztvevője, a hétpróbázásban negyedik helyen végző Krizsán Xénia is segített átadni – ő egyébként az egyetem hallgatója edzői szakon –, és akitől nem győztek közös fotót, a belépőkártyájukra aláírást kérni az önkéntesek.

„Ahogy az atlétikai világbajnokság vége óta számtalanszor hangsúlyoztam, több százezer embert megmozgató sporteseményt lehetetlen megrendezni önkéntesek nélkül – mondta a Nemzeti Sportnak Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár. – Óriási áldozatnak tartom, hogy valaki egy sportrendezvény kedvéért, a hazájáért, a sport iránti szeretetéért vállal ilyen mennyiségű, elképesztő munkát. Csak azért, hogy közelebb kerüljenek a sporteseményhez, a sportolókhoz, sokan a szabadságukat használták fel, a szabadidejüket áldozták fel. Tették mindezt azért, hogy a budapesti atlétikai világbajnokság sikeres legyen. Márpedig abban, hogy a világbajnokság egyértelműen sikeres volt, hatalmas szerepük volt az önkénteseknek, a legmagasabb szinten álltak helyt. Amikor először találkoztam velük, még 2022 novemberében a BOK-csarnokban, azzal próbáltam meg biztatni őket, hogy az ő munkájuk óriási felelősséggel jár, hiszen a hozzánk érkező sportolók, szakemberek, diplomaták velük találkoznak elsőként, velük töltik azokat a meghittebb, mások számára nem látható pillanatokat, amikor egyik helyszínről a másikra mennek, velük találkoznak a szállodában, a Nemzeti Atlétikai Központban vagy az edzőpályán, és aztán őket látják utoljára, amikor elhagyják hazánkat. Ebből adódóan meghatározó szerepük van abban, hogy az itt lévő vendégek hogyan érzik magukat, és amikor távoznak, milyen szájízzel mennek el, hogyan ítélnek meg minket. Mivel a hozzánk visszaérkező valamennyi információ rendkívül pozitív, nyilvánvaló, hogy az önkéntesek munkája is kimagasló volt. Ezért minden lehetőséget igyekszem megragadni, hogy megköszönjem nekik, akár személyesen, akár levél formájában – hiszen nem lehet csak kérni tőlük, a munkájukat illik is megköszönnünk.”