Atlétikai vb: Visszamentem volna futni még egyszer – Kozák Luca

Mennyire más ez világbajnoki tizenharmadik hely, mint a 2019-es dohai?
Sokat változtam azóta. Akkor nagyon örültem, minimális hiányérzetem volt: szerettem volna új egyéni csúcsot futni, és csak egy századdal maradtam el tőle. Most nagyobb a hiányérzetem – mondta a Nemzeti Sportnak a gátfutó Kozák Luca. – Ha az elődöntőben 12.68-at futok, most teljesen másképp beszélnék róla, pedig ez csak négy század, ami még fél méter sincs. Örülök, hogy helyt tudtam állni ilyen erős mezőnyben, és ha nem is borítottam a papírformát, hoztam, amit tudok, erre büszke lehetek. Ez a tizenharmadik hely értékesebb, mint négy éve, egyrészt mert másfél tizeddel gyorsabb vagyok, másrészt sokat erősödött a mezőny. A női gátfutás az egyik legdinamikusabban fejlődő versenyszám az atlétikában, nemcsak erős, sűrű is a mezőny. De ilyen mezőnyben lehet jól futni.

Miben változott az elmúlt négy évben?
Dohában huszonhárom éves voltam, most huszonhét vagyok, úgy érzem, fizikailag és mentálisan is beértem. Kellett a nemzetközi és világversenyek tapasztalata, ma már rutinos versenyzőnek mondhatom magam. Az akkori és a mostani mezőny között sok az átfedés – Dohában is ott volt Nia Ali, Tobi Amusan, Kendra Harrison és Nadine Visser, mellettük most sok a fiatal, akik sokkal hamarabb érnek el kiemelkedő eredményt. Mintha mindkét irányban kitolódott volna a versenyzők életkora, a világ élmezőnyében vannak fiatalok és idősebbek is. Nagyon gyorsak a riválisok, főleg a tengerentúliak, akik közül sokan sprinterből lettek gátasok; technikai szempontból talán nem a legjobbak, de nem okoz nekik gondot a nyolcvannégy centis gát, és elképesztő a síkformájuk.

Mennyivel nehezebb fejlődni ezen a szinten?
Sokkal. Minden századért küzdeni kell, itt már ritkán tud valaki rövid idő alatt tizedeket ugrani, és azt stabilan hozni. De egyáltalán nem frusztrál a helyzet. Most nem sikerült javítanom, de viccesen azt szoktam mondani, én a páros években vagyok jó, hiszen 2020-ban és 2022-ben tudtam javítani az egyéni csúcsomon. Összességében előreléptem tavalyhoz képest, mert az átlagom jobb, és a legjobb eredményben is csak minimális a különbség.

Mondhatjuk, hogy Budapesten megerősítette a pozícióját a világ élmezőnyében?
Tulajdonképpen igen, de azért nem a legszűkebb elitben, ugyanakkor örülök, hogy attól sem választ el olyan sok, egyáltalán nem tűnik elérhetetlennek. Az erős előfutamban most is versenyben voltam a legjobbakkal, nem szakadtam le tőlük, nem volt messze az eleje, ami jó érzés. Európában is nagyon megerősödött a mezőny, idén heten futottak 12.70-en belül, a vébén az ötödik legjobb európai voltam. Nem volt ez rossz eredmény, sőt sok olyan világbajnokságot rendeztek a közelmúltban, amelyeken az időm döntőt ért volna.

A elődöntőben azt mondta, üres térben futott. Ez mennyit vesz el az eredményből?
Futás közben érzékeljük a futót a mellettünk lévő pályán, még az eggyel utána következőt is, azonban két-három pályával beljebb már nem nagyon. Mellettem az amerikai Masai Russell rontott, a másik oldalamon az ausztrál lassú volt, a jamaicai Ackera Nugent pedig már távol volt ahhoz, hogy húzzon magával. Néha nem rossz, ha üres térben fut az ember, mert a saját ritmusára figyel, és nem görcsöli el, de néha nem is jó, mert nincs meg a közvetlen verseny. Én pedig szeretek úgy futni, hogy mellettem hasonló vagy kicsit jobb képességű futó van, mint az előfutamban Nia Ali vagy Pia Skrzyszowska, akikkel tudtam együtt menni. De volt olyan versenyem is, amelyen belementünk egy különcsatába, az eredmények mégsem lettek jobbak.

Feszült volt a várakozás az elődöntős futása előtt?
Nem voltam feszült, csak sokat kellett várni, hogy végre történjen már valami; kicsit olyan, mint amikor az ember vár a karácsonyra, de csak nem akar eljönni. Ilyenkor van egy megszokott ritmusom, ami az évek alatt kialakult, hiszen sokat versenyeztem külföldön. Ezt is meg kell szokni, el kell tölteni valahogy a napot, és sok mindent nem lehet csinálni, mert este verseny van.

Tapasztalt versenyzőként mennyire volt stresszes, hogy a hazai vébén mindenki jó eredményt várt öntől?
Tudtam, hogy nem rajtam fog múlni, és még az extra teljesítmény sem biztos, hogy elég lesz. Halász Bence mondta, hogy olvasatlanul továbbgörgetett a róla szóló cikkeken, és én is ezt a taktikát választottam. Igyekeztem nem foglalkozni vele, de jó érzés, hogy egyre többen megismertek, és olyan ismerősök is kijöttek, akikkel már évek óta nem találkoztam. A vébé rengeteg olyan embert is megmozgat, akik talán nem is tudták, mennyire jó buli egy atlétikai verseny.

Miben volt más a hazai világbajnokság, mint a londoni és a dohai?
A budapesti hangulatot a londonihoz tudom hasonlítani, ahol már reggel telt ház előtt futottunk. Ott is, itt is vigyáznom kellett, hogy koncentrált maradjak, a magyar közönség előtt viszont már tudtam, mire számíthatok. Nagyon élveztem, szívem szerint visszamentem volna futni még egyszer és még egyszer meg még egyszer. De jó lesz végre kimenni, leülni, szurkolni és nézőként élvezni, hogy részese vagyok a vébének.

Az atlétikai vb-ről a Nemzeti Sportot a helyszínről tudósítja: Csinta Samu, Németh Andrea, Patai Gergely, Vincze Szabolcs, Nagy-Pál Tamás (videó), Pusztai Viola (videó), Szabóky Zsolt (videó), Árvai Károly (fotó), Szabó Miklós (fotó), Török Attila (fotó)