Atlétikai vb: a szurkolók segítségével átlendülhetnek a holtponton női maratonistáink

– Tíz nap múlva áll rajthoz a Hősök terén. Izgul már?
Szabó Nóra: Inkább azt mondanám, hogy nagyon várom, csupán az időjárás aggaszt, ahogy néztem, már a rajtban is húsz fok lesz. Különleges versenyre számítok, azért is, mert itthon futhatok, minden méterét ismerem a pályának, ami előny.
Kovács-Garami Katalin: Ahogy közeledik a világbajnokság, egyre nagyobb bennem a drukk. Megvolt a csapatfotózás, felvettem a szerelésemet és az akkreditációmat, vagyis már vébéüzemmódba kapcsoltam. Illetve csak félig, mert azért otthon is vannak még teendőim.

– Mikor futotta le legutóbb a maratoni távot?
Sz. N.: Februárban a sevillai maratonin, amikor a 2:28:25-ös országos csúcsot futottam. Pozitív visszajelzés volt, mégsem tudtam felhőtlenül örülni, az edzések alapján lehetett volna jobb is az időm. Nem is bánom, hogy nem vagyok elégedett, mert így érzem, hogy még mindig nem értem el a képességeim határát.
K.-G. K.: Az áprilisi országos bajnokságon, amelyet megnyertem, viszont az időmnél jobbat szerettem volna, sajnos a körülmények nem tették lehetővé. Akkor arra gondoltam, hogy a következőt ősszel futom, de amikor nyár elején megtudtam, hogy kijutottam a világbajnokságra, változtattam a terven.

– Hogyan lehet felkészülni a 42 195 méterre?
Sz. N.: Mindig tizenhárom héten át tart a felkészülésem, ezúttal sem változtattunk a bevált szokáson. A munkám az elsődleges, egy cégnél dolgozom statisztikusként, emellett sportolok, illetve vizsgaidőszakom volt az egyetemen, kihívást jelentett mindent összeegyeztetni. Utólag visszagondolva többet kellett volna pihennem, mert a regeneráció is fontos, hozzájárul a jó eredményhez.
K.-G. K.: Sok edzéssel és logisztikával, kevés pihenéssel telt az elmúlt időszak. Igyekeztem kihasználni a rendelkezésre álló két hónapot, rengeteg futómunkát végeztem, emellett gyógytorna és masszázs szerepelt a programomban. Növeltük az edzésmennyiséget, viszont a szükséges regenerációra is figyeltünk.

– Milyen lesz hazai közönség előtt versenyezni, hogy tetszik az útvonal?
Sz. N.: Általában emlékszem a kívülről érkező hangokra, de verseny közben nem reagálok semmire – figyelnem is kell rá, hogy ne vigyen el a hév. Ami az útvonalat illeti, nagyon szép helyeken vezet, és bár az Alagútból felfutni nem lesz egyszerű, mindenkinek hasonlóak a körülmények.
K.-G. K.: Sokan írtak már az ismerőseim közül, hogy kijönnek szurkolni, kérdezték, hova álljanak, hogy jól lássanak. Motiválnak a szurkolók, de észnél kell lennem, hogy ne „fussam el” az elejét. Nézői szemmel nagyon jó az útvonal, Budapest legszebb helyein futhatunk, de nehéz a pálya, jó kihívás lesz.

– Hogyan lehet átlendülni a holtponton?
Sz. N.: Nem hiszek a „maratoni falban”, akár már tíz kilométernél jöhet a holtpont, de a legfontosabb, hogy ne pánikoljak, próbáljam tartani az iramot. Akkor sem eshetek kétségbe, ha nem olyan kilométert futok, amilyet elterveztem.
K.-G. K.: Nem futottam még olyan maratonit, amelyen ne lett volna holtpont, általában harmincöt és negyven kilométer között jön, de ha mentálisan erős vagyok, leküzdhetem a nehézségeket. A vébén a magyar szurkolókba is kapaszkodhatok, segítségükkel könnyebb lesz átlendülni a holtponton.

– Ha befolyásolhatná az időjárást, mi lenne a kívánsága?
Sz. N.: Tíz-tizenkét fok, nincs napsütés, eső és szél sem – ez persze nem reális… Azért örülnék, ha jövő szombaton felhős lenne az ég, mert a tűző nap „ölni tud”.
K.-G. K.: A múlt héten aggódtam, hogy túl hideg lesz, mert azt nem szeretem, húsz és huszonnyolc fok között érzem jól magam a pályán. A meleggel nincs gondom, ha nem elviselhetetlen a hőség.

– Az időt vagy a helyezést tartja fontosabbnak a világbajnokságon?
Sz. N.: Szeretnék jó időt futni és a mezőny első felében végezni. Nem lenne szokatlan, ha valamelyik boly élén vagy egyedül futnék, mert az edzéseken is ezt csinálom. Talán csak egy héttel a verseny után tudatosul majd bennem, hogy valóban részt vehettem a budapesti világbajnokságon, de azért szeretném élvezni a futást.
K.-G. K.: Csak időben gondolkodom, mert nem a mezőny elejével érek majd célba. Szeretnék jó időt futni, ha kihozom magamból, amire az edzésmunka alapján képes vagyok, akkor bármi előfordulhat. Csodálatos lenne, ha megjavítanám az egyéni csúcsomat.