„Minden nagyon szép, minden nagyon jó” – énekli az Elefánt zenekar Kösz című dalában. A DSC-SI 23 éves rúdugrója, Klekner Hanga mostanában sokat hallgatja a zeneszámot, amely elmondása szerint tökéletesen leírja lelkiállapotát: a csapat Európa-bajnokságon beállította 445 centiméteres egyéni csúcsát, majd egy héten belül kétszer vitte át a 440-et, amivel a Honvéd-kupán és az országos bajnokságon is aranyérmet szerzett.
„Nemrég találtam rá a dalra, és hamar az egyik kedvencem lett, mert a szövege jellemzi a mentalitásomat, általában mosolyogva versenyzem – ecsetelte a szabadtéren és fedett pályán egyaránt négyszeres magyar bajnok Klekner Hanga. – A ranglista miatt nagyon kellettek a pontok, de az elmúlt év végére elfáradtam az eredménykényszerben, a fedett pályás szezonban nem ért mindig fülig a szám... Emlékeztetnem kellett magam, hogy annak idején miért kezdtem el a rúdugrást: azért, mert szeretem csinálni, élvezem, ha külföldön versenyezhetek. Bizonyítani akartam, hogy nemcsak egyszer kaptam el a fonalat, hanem hosszú távon is képes vagyok 430 centiméter felett ugrani. Ismét megtaláltam az örömforrást a sportban, idővel pedig jöttek az eredmények is, hatalmas élmény volt, hogy a csapat Európa-bajnokságon beállítottam az egyéni csúcsomat. Mivel összesen négy rontott kísérletünk lehetett, nagyon kellett koncentrálnom, és sokat adott hozzá a teljesítményemhez, hogy a többiek sikeréért is küzdöttem.”
Noha Klekner Hanga pályafutása során számos világversenyen és rangos nemzetközi viadalon vett részt, eddig még nem tapasztalt olyat, hogy golfkocsival szállítják át a versenyzőket az edzőpályáról a stadionba. Az idei országos bajnokság nem csupán ezért volt különleges, hiszen impozáns környezetben, ragyogó hangulatban versenyeztek az atléták, ízelítőt kaphattak abból, mi vár rájuk az augusztusi világbajnokságon. Klekner jó eséllyel pályázik az indulásra, jelenleg harmincadik a ranglistán, a vb-re 36 női rúdugró jut ki.
„Már a golfkocsin utazni is szokatlan élmény volt, aztán amikor a call roomból bevezettek minket a stadionba, csodálatos látvány tárult elénk – mondta Klekner. – A magyar bajnokság után izomláz volt a lábamban, valószínűleg a kemény borítás miatt, de nagyon jól lehetett rajta futni, a szél is kedvező volt. Szerettem volna 440 centiméternél magasabbra jutni, de nem vagyok elégedetlen, mert mégiscsak felfokozott hangulatban, sok néző előtt versenyeztünk. Rövidebb rúddal is lehet jól ugrani, ha megfelelő a technika, de idővel szeretnék átfogni a 430 centiméteresről a 445-ös rudakra – a fellendülésen, ráforduláson még mindig lehet javítani. Rendszeresen figyelem az eredményeket, és számolgatok, hányan kerülhetnek elém a kvalfikációs rangsorban, ami minden, csak nem megnyugtató, ráadásul a július végi zárásig már nem lesz kiemelt versenyem. Mindenesetre úgy tervezek, hogy ott leszek a vébén, a következő két hétben a munka kerül előtérbe, edzőtáborba viszont nem utazom, mert az MTK sporttelepén minden feltétel adva van a sikeres felkészüléshez.”
Klekner Hanga szerint könnyen előfordulhat, hogy a világbajnokságon 460 centiméter kell a döntőbe jutáshoz – ha sikerül neki, átadja a múltnak edzője, Szabóné Molnár Krisztina 455 centis országos csúcsát. Az edzéseken gyakran szóba kerül a rekord, a tréner pedig örülne, ha tanítványa megdöntené a 2006-ban felállított csúcsot, mindketten ezért dolgoznak. A világbajnoki felkészülés mellett az egyetemen is helytállt Klekner: miután hazaért a csapat Eb-ről, másnap államvizsgázott, és már utazott is tovább az ostravai versenyre.
„Kognitív és neuropszichológia specializáción végeztem, eközben mentáltrénernek is tanultam, és már jelentkeztem a sportpszichológusi szakképzésre – sorolta a bizonyítékokat Klekner, hogy a tanulás összeegyeztethető az élsporttal. – A pszichológiai tanulmányaim miatt nagy hangsúlyt fektetek az önismeretre, egyre könnyebben tudom kezelni a stresszhelyzeteket. A magyar versenyeken sokszor két órát kell várnom, mire beszállok, az első magasság azért nehéz, mert mindenki tőlem reméli a jó eredményt, meg kell birkóznom a nyomással. A rangos nemzetközi versenyeken más a helyzet, hiszen az elsők között szállok be, ezért előfordul, hogy az ugrásom után ismét én következem... A fizikai mellett a mentális felkészültség is sokat számít, és ezen a téren is sokat fejlődtem.”
Napjaink legjobb magyar női rúdugrója hozzátette, az országos bajnokságon biztatta, bátorította versenytársait, akik reményeink szerint egy hónap múlva több tízezer nézővel együtt szurkolhatnak neki a Nemzeti Atlétikai Központban.