Atlétika: Kerekes Grétát motiválja, ha nem hisznek benne eléggé

Alig 13 másodperc. Ennyi telik el Kerekes Gréta rajtja és célba érése között 100 méteres gátfutásban – kevesen gondolnák, hogy eközben még gondolatok is cikáznak a fejében. A múlt heti Gyulai Memorialon például már akkor érezte, hogy jó lesz az ideje, amikor lelépett az utolsó gátról, és nem is tévedett, 12.92 másodperces egyéni csúcsot futott.

„Olyan erős mezőnyben futottam, mintha világbajnoki döntőben álltam volna rajthoz – hangsúlyozta a debreceniek sprintere, aki egy századdal javította meg eddigi legjobbját. – Az egyes pályát kaptam, volt bennem némi félsz, de erőt adott, amikor bemondták a nevemet, és felhördült a közönség. A belső pályákon a külföldi riválisok elléptek, a nyolcadik gátnál el is gondolkodtam, hogy jól futok-e, mert nagy volt a különbség. Aztán amikor a cél előtt jobbra néztem, és megláttam, hogy szinte mellettem van Kozák Luca, titkon reméltem, hogy bejöhetek kilencven alá – természetesen a kilencvenkettőnek is örültem, az egyéni csúcs mindig jó formára utal. Technikailag jó futás volt, a rajtom is úgy sikerült, ahogy terveztem, az elején pedig tartottam a lépést a középen futó esélyesekkel.”

Kerekes Gréta élete formájában versenyez, ráadásul a legjobbkor, a budapesti világbajnokság évében.

A szezonban négyszer is 13 másodperc alá került, a stabil eredményekből pedig általában egy kiugróan jó futás is következik – reményeink szerint a Nemzeti Atlétikai Központban. Az országos bajnokságon már kipróbálta az új stadion borítását a harmincéves sprinter, akinek tetszettek a körülmények, a vb-n ráadásul népes tábor szurkol majd neki, még általános iskolai osztálytársai is jelezték, hogy megvették a jegyüket.

„Már június elején jól futottam, szükség is volt rá, hogy a szezon elejét »megnyomjam«, mert nincs meg a vébészintem, a ranglistán pedig gyűjtögetni kellett a pontokat – mondta Kerekes, aki jelenleg a 32. a 100 gát rangsorában, a világbajnokságon negyvenen állhatnak rajthoz. – Sok versenyen indultam, és úgy tűnik, sikerült biztosítani a részvételemet, de azért nem kiabálnám el, a héten még zajlik a kvalifikáció. A magyar bajnokság előtt három hétig nem versenyeztem gáton, ami nem feltétlenül ideális, de úgy gondoltuk, hogy jót tehet, ha a négyszer százas váltóra összpontosítok, amellyel a közelmúltban két országos csúcsot is futottunk. Olyan vagyok, mint a versenylovak, jól teljesítek téthelyzetben, az ob-n beállítottam az egyéni csúcsomat, ráadásul éreztem, hogy még maradt a futásomban. Az edzőmmel a napokban beszélgettünk arról, hogy a rekortán vagy a Mondo fekszik-e jobban, utóbbi régen gyakran »szétszedte« a ráfutásomat az első gátra, de már vagyok annyira tapasztalt, hogy ne legyen kifogás a borítás minősége. A Nemzeti Atlétikai Központban minden adva van a tökéletes futáshoz.”

Egy évvel ezelőtt kevesen gondolták volna, hogy Kerekes Gréta rajthoz állhat a hazai rendezésű világbajnokságon. A DSC-SI kiválóságának nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is fel kellett készülnie pályafutása eddigi legfontosabb megméretésére, amely előtt nem helyez terhet magára, csupán élvezni szeretné a versenyzést, elvégre már azért is hálás, hogy egyáltalán ott lehet az erős mezőnyben.

„Van olyan időszak az életben, amikor magunkba kell néznünk – sóhajtott a kiváló sprinter.  – Sportolói családból származom, úgy nőttem fel, hogy ha kudarc ért, nem másokra mutogattam, hanem magamban kerestem a hibát. Az elmúlt években is tudtam, hogy velem van a baj, és mivel szerettem volna fejlődni, úgy voltam vele, nem ciki segítséget kérni. Sportpszichológushoz fordultam, elkezdtem könyveket olvasni a témában, fokozatosan egyre nagyobb hangsúlyt fektettem az önismeretre. Megtanultam egyedül lenni, tudatosan kizárni a külvilágot elalvás előtt, ilyenkor leteszem a telefont, elköszönök mindenkitől, és csak magamra figyelek. A fizikai munkát az alapozás során elvégeztük, de ezen a szinten már az is rengeteget számít, hogy mentálisan ki az erősebb, kiegyensúlyozottabb. Az utolsó hónapban már a finomhangolás kerül előtérbe, még mindig találunk hibákat a futásomban, amelyeken lehet javítani. Ünnepként élem meg a világbajnokságot, úgy állok oda, hogy »ami a csövön kifér«, és bízom benne, hogy sikerül eljutnom a középdöntőig.”

S hogy Kerekes Gréta hitt-e a világbajnoki részvételben?

„Naná, én éreztem, hogy ott leszek! Senki sem ismer jobban, mint én magamat, és tudtam, hogy minden csak elhatározás kérdése, áldozatok árán bármi sikerülhet. Egyébként is motivál, ha nem hisznek bennem eléggé…”