Atlétika: klasszisok, hőstettek, drámák – vb-történelem videókkal

„Az atlétika több ezer éves történetében új korszak kezdődik augusztus 7-én Helsinkiben. Az egyik legnépszerűbb sportágban ugyanis a világ legjobbjai eddig csak a négyévenként megrendezésre kerülő olimpiai játékokon versenyezhettek egymással. Az atlétika hihetetlenül gyors fejlődése azonban újabb világtalálkozót igényelt. Nemcsak az atlétika nagy ünnepe lesz a helsinki Olimpiai Stadionban, hanem az egész sporté. A sport történetében ugyanis most fordul elő első ízben, hogy egy világversenyen több mint 150 ország sportolói versengenek az érmekért. Ez tehát a világcsúcs” – így vezette fel az első világbajnokságnak szentelt helyszíni tudósítását 1983 nyarán a Nemzeti Sport, illetve akkori nevén a Népsport.

Az ötlet, hogy a többi sportághoz hasonlóan az atlétikának is világbajnokságra van szüksége, már jó ideje keringett a döntéshozók köreiben. Két tesztesemény is lezajlott: 1976-ban Malmőben a montreali olimpia programjából kiejtett 50 km-es férfi gyaloglásban, 1980-ban Sittardban pedig két feltörekvő női számban, a 400 méteres gátfutásban és a 3000 méteres síkfutásban rendeztek világbajnokságot.

Azonban a „sportág nagy bemutatója”, ahogyan a Népsport hajdani tudósítása fogalmazott, 1983 augusztusában, HELSINKIBEN került színpadra: az első igazi, teljes programot kínáló világbajnokságon a korszak legnagyobb atlétáit csodálhatta a finn publikum és a televíziós közvetítésnek hála az egész világ.

Az első aranyérmet a norvég nemzeti hős, Grete Waitz nyerte, aki először futott kizárólag női indulókat felvonultató maratonit – esélyeshez méltón három percet vert a második helyezettre. Kiváló vb-je volt az 1500-on és 3000-en nyerő amerikai Mary Deckernek, két számban (400, 800) uralkodott a csehszlovák Jarmila Kratochvílová is – az előbbiben 47.99-es világcsúccsal.

A férfiak mezőnyében is hemzsegtek a világklasszisok: a 400 gátat Edwin Moses, az 1500-at Steve Cram, a tízpróbát Daley Thompson, a rúdugrást a szárnyait bontogató Szerhij (akkoriban még Szergej) Bubka nyerte meg. A legnagyobb ováció Carl Lewis szereplését kísérte: a vágtázó a 100 métert és a távolugrást is megnyerte, majd – Emmit King, Willie Gault és a 200-as világbajnok Calvin Smith után következő befutó emberként – a 4x100-as amerikai váltó világcsúccsal (37.86) emlékezetessé tett diadalának is részese volt.

A legtöbb aranyérmet (10) az NDK szerezte Helsinkiben, a 200-on győztes Marita Koch két váltóval is a dobogó tetejére állhatott.

Huszonöt ország nyert érmet, a mieinknek nem sikerült – leginkább a távolugró Szalma László negyedik helyének, Bakos György 110 gáton és Vanyek Zsuzsa női távolugrásban elért hatodik helyeinek örülhettünk. És persze a győztesek között egy picit másképp tekintettünk a férfi diszkoszvetés aranyérmesére, a csehszlovák színekben versenyző Imrich Bugárra, aki nekünk Bugár Imre volt és maradt mindmáig...

Négy évvel később RÓMÁBAN Afrika is megszerezte első világbajnoki címét (Paul Kipkoech, 10 000 m), az amerikai Jackie Joyner-Kersee a hétpróba mellett a távolugrást is megnyerte, a portugál Rosa Mota több mint hétperces előnnyel győzött a női maratonisták között – és Carl Lewis megint triplázott. Igaz, ez csak két évvel a vb után derült ki, amikor a 100 méteren nyertes kanadai Ben Johnson eredményét doppingolás miatt megsemmisítették…

A kizárás a kiváló magyar sprintert, Kovács Attilát is eggyel előrébb, a dobogó tövébe léptette, bár az eredeti ötödik hely (10.20) sem volt akármi a bitang erős mezőnyben!

Újabb négy év elteltével Ázsiába, TOKIÓBA látogatott a mezőny. A házigazdák örömére a vb-történelem első japán érme rögtön arany lett a maratoni futó Tanigucsi Hiromi jóvoltából, de a világ elsősorban nem erre, hanem Mike Powell és Carl Lewis távolugrópárbajára emlékszik azokból a napokból.

Az atlétika történetének csodaszámba menő estéjén Lewis minden idők legjobb sorozatát produkálta (sorrendben 868, majd egy belépett ugrás után 883, 891, 887, 884 cm), vagyis még (igaz, hátszéllel) Bob Beamon 1968 óta érvényes, megdönthetetlennek hitt világcsúcsát (890) is túlugrotta, mégsem tudott győzni. Powell ugyanis – miután majdnem megőrült, amikor a negyedik, hatalmas ugrásánál belépett csöppet – ötödikre 895 centire repült, méghozzá engedélyezett szélviszonyok mellett! Világcsúcs (ma is él), aranyérem!

Magyar főszereplője is volt egy másik ügyességi szám fináléjának: a rúdugró Bagyula István elsőre átrepült az 590 centis magasság felett, és az összes kihívó közül már csak ő akadályozhatta meg Bubkát abban, hogy megszerezze harmadik világbajnoki címét. Az országos csúcsot (592) máig tartó Bagyula 595-ön a harmadik kísérleténél már-már teljesítette a magasságot, de a léc végül lehullott – neki így az ezüst, Bubkának (595) pedig megint az arany jutott.

BAGYULA ISTVÁN 590-EN

BAGYULA ISTVÁN 595-ÖN

Az első magyar vb-érmet azonban nem Bagyula, hanem két nappal korábban, 1991. augusztus 27-én Horváth Attila szerezte meg: a szombathelyi diszkoszvető – aki sajnos már nincs közöttünk – 65.32 méteres dobással a harmadik helyen végzett;győzött az öt vb-aranya közül az elsőt nyerő német legenda, Lars Riedel.

Sikertörténetet írtak tehát a világ legjobb atlétái, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy Tokió után csak két évet kellett várni a STUTTGARTI vb-re. A Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) vezetői – akik között ott volt, 1991 óta a szervezet főtitkáraként, a magyar Gyulai István is – megfelezték a két világbajnokság közötti időt, amit a főszereplők öt világcsúccsal „háláltak meg” a német városban.

Ott volt például a női 400 gát, amely az utolsó métereken dőlt el a britek friss olimpiai bajnoka, Sally Gunnell javára. Nemcsak az ő ideje (52.74) volt jobb az addigi világrekordnál, hanem lehajrázott riválisáé, Sandra Farmer-Patrické is.

Ne feledkezzünk meg az 50 km-es gyaloglás aranyérmeséről, a spanyol Jesús Garcíáról sem, aki 13 vb-részvételével (és nyolc olimpiai indulásával) különleges csúcsot tart. A spanyol sportember még a 2019-es vb-n is indult, 50. életévét taposva nyolcadik (!) lett e gyilkos távon, mielőtt 2021 őszén, a tokiói olimpia után bejelentette: most már tényleg elég volt.

A magyar küldöttség sem tért haza érem nélkül: Gécsek Tibor a negyedik sorozatban bemutatott 79.54 méteres dobással a harmadik helyen végzett a kalapácsvetők mezőnyében. Az eddigi 14 magyar vb-érem fele ebben a versenyszámban született – ez volt az első a hétből.

Négy világcsúcs maradt 1995-re, GÖTEBORGRA is – a hármasugró Jonathan Edwards kétszer is javított, róla majd sorozatunk egy későbbi pontján –, és nem volt hiány drámai pillanatokból sem. Ilyen volt a női 200 méter döntője: a 100 méteren aranyérmes Gwen Torrence lenyűgöző magabiztossággal nyert itt is, ám kiderült, néhány tizedmásodpercre elhagyta a pályáját, ezért kizárták, az aranyérem pedig példaképének, a másodikként célba érő Merlene Otteynak jutott – a jamaicai világklasszis két évvel később 14 érmes gyűjteménnyel lép majd le a vb-színpadról.

Gécsek két év után másodszor is bronzéremmel térhetett haza a vb-ről, és harmadik lett a hétpróbázó Ináncsi Rita is, aki korábbi két vb-je 11. helyezését alaposan felülmúlva léphetett fel a dobogóra.

Az 1997-es ATHÉNI volt az első olyan világbajnokság, amelyiken nem született világcsúcs, viszont a vendéglátás színvonala olyan meggyőző volt, hogy a görögök – nyilván nem csak ezért – egy hónappal később megkapták a 2004-es olimpia megrendezésének jogát. Bubka hatodszor is világbajnok lett, Ato Boldon viszont karrierje egyetlen – és hazája első – vb-aranyát nyerte, a 200 méter döntőjében elégtételt véve a 100 kudarcáért.

Két évvel később SEVILLÁBAN is nyílt alkalom megünnepelni egy atlétát a hatodik egyéni világbajnoki címéért, de ahhoz az aranyhoz világcsúcs is járult: az amerikai Michael Johnson 43.18 másodperc alatt robogott végig a 400 méteren – 11 éves világrekordot döntött meg, míg az ő csúcsa 17 évig tartotta magát!

A mieinknek egy ezüstérem jutott az andalúz városban, méghozzá egy rendkívül izgalmas kalapácsvető-verseny végén: Németh Zsolt az utolsó dobásával (79.05) kapaszkodott fel a dobogóra!

2001-ben elérkezett az ideje, hogy az amerikai kontinens is világbajnokságot rendezzen. A kanadai EDMONTONBAN nem jegyzőkönyveztek világcsúcsot, de... Az etióp Gezahegne Abera egy másodperces (!) előnnyel nyerte meg a férfi maratonit a kenyai Simon Biwott előtt... A női távolugrás aranyérmese, az olasz Fiona May egy centivel előzte meg Tatyjana Kotovát... Jan Zelezny pedig máig érvényes világbajnoki csúccsal (92.80) győzött férfi gerelyhajításban...

A 2003-as PÁRIZSI volt az egyetlen olyan vb, amelyiken két magyar ezüstéremnek is örülhettünk (a kalapácsvető Annus Adrián és a diszkoszvető Fazekas Róbert nyerte őket). A lengyel gyaloglófenomén, Robert Korzeniowski harmadszor is világbajnok lett – és hát ott volt a férfiak nevezetes 5000 métere...

Az 1500-as bajnok Hisam el-Gerrúzs és a 10 000-en nyertes Kenenisa Bekele egyaránt a második párizsi aranyérmére hajtott, a célegyenesbe fordulva mindkét legenda reménykedhetett, hogy meglesz a dupla, csakhogy kirobbant közülük a 18 éves trónkövetelő, a kenyai Eliud Kipchoge, és ő győzött! A jelenleg is aktív Kipchoge hosszú utat tett meg azóta a szó eredeti és átvitt értelmében egyaránt: a hat leggyorsabb maratoni időből négy az övé, 2022 óta 2:01.09-cel tartja a világcsúcsot.

A világbajnokság 2005-ben visszatért HELSINKIBE, és nemcsak a kitartó esőzés miatt volt az már más világ, mint a 22 évvel azelőtti. Az IAAF minden korábbinál több erőforrást összpontosított a doppingellenőrzésre, 705 atlétán összesen 882 tesztet hajtottak végre, a mintákat elraktározták – és a nyolc évvel későbbi, már fejlettebb módszerekkel elvégzett vizsgálatok öt sportolót is megfosztottak Helsinkiben szerzett érmétől...

Két világcsúcs azért született: az orosz rúdugró, Jelena Iszinbajeva (501 cm) és a kubai diszkoszvető, Osleidys Menéndez (71.70 m) egyaránt így nyert. Magyarországnak is jutott érem, Zsivoczky Attila tízpróbában érte el!

A 2007-es OSZAKAI világbajnokság a doppingellenes harc fokozódásáról (több mint 1000 teszt), a részvételi rekordról (200 ország, 1978 atléta), az óriási hőségről, Usain Bolt felbukkanásáról (ezüst 200 méteren), Tyson Gay két sprintaranyáról (100, 200), a 400-as bajnok Jeremy Wariner nagyszerű idejéről (43.45), Jefferson Pérez 20 km-es gyaloglásban elért harmadik világbajnoki címéről is emlékezetes, de mi most inkább Allyson Felix 200-as címvédését idézzük fel. Az amerikai futó, aki 20 érmével (benne 14 arannyal) a vb-történelem legeredményesebb versenyzője, világbajnokságon szokatlan fölénnyel, akkori legjobbjával (21.81) nyerte meg a versenyszámot.

Ha nem számítjuk a gyaloglószámokat, tíz év várakozás után jegyzőkönyveztek vb-n világcsúcsot a férfimezőnyben, méghozzá rögtön hármat is. Usain Bolt mindegyikben benne volt, egyértelmű, hogy a jamaicai világklasszis volt a 2009-es BERLINI vb első számú sztárja. A négy nap különbséggel felállított 100-as (9.58) és 200-as (19.19) világcsúcsa ma is várja a kihívókat, de a 4x100-as váltó 37.31-es idejénél sincs sok jobb azóta...(A 36.84-es jelenlegi rekord is Bolt közreműködésével született meg a 2012-es londoni olimpián.)

Bolt három világbajnokságon (2009, 2013, 2015) nyerte meg ezt a három versenyszámot, és alighanem meglett volna a tripla 2011-ben TEGUBAN is, ha a 100 méter döntőjében nem ugrik ki a rajtnál... De kiugrott, kizárták, amivel a rendszerint tönkrevert vetélytársak számára ritka nagy esély nyílt. Közülük egy honfitárs, Yohan Blake élt a lehetőséggel, 9.92-es idénycsúccsal vitte haza Jamaicába az aranyérmet.

2013-ban MOSZKVÁBAN nemcsak Bolt, hanem honfitársnője, Shelly-Ann Fraser-Pryce is megcsinálta a nevezetes triplát: 100-on, 200-on és a 4x100-as váltóval is aranyérmes lett! Érdekesség, hogy Bolt 14 szabadtéri vb-éremmel (11 arany, 2 ezüst, 1 bronz) – mellesleg e tekintetben vb-rekorderként – zárta le a pályafutását, a nála néhány hónappal fiatalabb Fraser-Pryce szintén 14-nél tart (10, 4, 0). Hangsúlyozzuk, tart, hiszen a karrierje korántsem zárult le: a 36 éves futónő, 2022 Laureus-díjasa, történetesen a 100 méter címvédője, készül a budapesti világbajnokságra!

Mindketten London olimpiai bajnokaként érkeztek az orosz fővárosba, akárcsak Pars Krisztián, akinek ezúttal be kellett érnie az ezüsttel a lengyel Pawel Fajdek mögött.

A korszak magyar kalapácsvető klasszisa egymás utáni második vb-jén lett második – két évvel korábban, Teguban mindössze hat centivel kapott ki a japán Murofusi Kodzsitól... –, és Gécsek Tibor mellett egyelőre csak ő mondhatja el magáról a mieink közül, hogy két világbajnokságon is érmet nyert.

A 2015-ös PEKINGI világbajnokság többek között arról nevezetes, hogy az éremtáblázat tetején meglepetésre Kenya végzett hét arannyal, hat ezüsttel és három bronzzal. Rendszerint az amerikaiak zárnak az élen (14-szer történt meg), míg az első két vb-n a keletnémetekkel, egyszer pedig (2001) az oroszokkal kezdődött a rangsor.

Akadt olyan versenyszám, a férfiak 3000 méteres akadályfutása, amelynek első négy helyén kenyaiak végeztek a sorozatban negyedik, egyben utolsó vb-aranyát begyűjtő Ezekiel Kemboi vezetésével.

Karrierje utolsó világbajnoki érmét, stílszerűen a nyolcadik aranyat zsebelte be LaShawn Merritt is: a rutinos vágtázó két előzést bemutatva vitte célba befutó emberként a 4x400-as amerikai váltót, amelynek tagjaként sorozatban a hatodik világbajnokságon diadalmaskodott. Merritt 11 vb-érménél többet csak Bolt (14) mondhat magáénak a férfiak között.

Két évvel később LONDONBAN is az amerikaiak voltak a szám legnagyobb esélyesei, a döntő célegyenesébe még elsőként fordultak, csakhogy Lalonde Gordon lehajrázta Fred Kerleyt, és történelmi diadalhoz segítette Trinidad és Tobago 4x400-as stafétáját.

Huszonkét év elteltével, a brit fővárosban újra jutott világbajnoki érem magyar női atlétának: a súlylökő Márton Anita ezüstössé tette csodás londoni útját, míg a 110 gátas Baji Balázs megszerezte az első és egyelőre egyetlen magyar vb-érmet futószámban, egy fantasztikus bronzot.

2019-ben újabb térséget hódított meg a világbajnoki mezőny: a katari DOHA volt a házigazda. Bár a klíma miatt első alkalommal nem nyáron, hanem ősszel rendezték a versenyt, Sebastian Coe, a World Athleticsre frissiben átkeresztelt nemzetközi szövetség remek középtávfutóból lett elnöke szerint minden idők legjobb világbajnoksága zajlott le, világ-, kontinentális és országos rekordok tömkelegével.

Nos, emlékezetes párharcokban valóban nem volt hiány; ott volt például a férfi súlylökők máris vb-klasszikusként emlegetett döntője! Az új-zélandi Tom Walsh élete legjobbjával, 22.90 méterrel indított, és vezetett a brazil Darlan Romani (22.43) előtt egészen az utolsó sorozatig. Akkor jött Joe Kovacs, és egy centivel túldobta, az övé lett az aranyérem. Majd Ryan Crouser lökte 22.90-re a golyót, és jobb második dobásával ő meg az ezüstérmet happolta el.

A magyar származású Kovacs, akinek ez volt a második világbajnoki címe, a vb legjobb férfi atlétája lett, méghozzá a magyar ötlet nyomán, 2019 óta a nemzetközi szövetség hivatalos honlapján vezetett értéktáblázat alapján (a nőknél a távolugrás aranyérmesét, a német Malaika Mihambót illette az elismerés). Évtizedekkel korábban Spiriev Bozsidár fektette le az alapokat, majd fia, Spiriev Attila tökéletesítette a pontértéktáblázaton alapuló számítást, amelynek lényege: összemérhetővé tenni a különböző versenyszámokban, illetve különböző körülmények között elért eredményeket.

Ami minket illet, a kalapácsvető Halász Bence jóvoltából egy bronzéremmel gazdagodtunk.

A koronavírus-járvány miatt egy évvel elhalasztott, az egyesült államokbeli EUGENE-BEN megrendezett 2022-es világbajnokságon már a legjobb csapatnak is trófeát adtak: a legtöbb aranyat (13) és a legtöbb érmet (33, vb-rekord) nyerő hazai válogatott kapta meg. Sohasem nyert ilyen sok (29) ország aranyérmet; Kazahsztán, Nigéria és Peru himnuszát először játszották el eredményhirdetéskor – a latin-amerikai országét kétszer is, mindkétszer a gyalogló, a 20 és 35 km-en is nyerő Kimberly García tiszteletére.

Nehéz egyetlen emblematikus pillanatot kiválasztani... legyen mondjuk Armand Duplantis versenyt lezáró 621 centis repülése, a svéd rúdugró világcsúcsot és világbajnoki címet köszöntő önfeledt szaltója!

Helsinki az egyetlen város, ahol két világbajnokságot rendeztek. Finnország mellett Japán (Tokió, Oszaka) és Németország (Stuttgart, Berlin) is két vb-t látott vendégül, Olaszország, Svédország, Görögország, Spanyolország, Kanada, Franciaország, Oroszország, Kína, Nagy-Britannia, Katar és az Egyesült Államok egyet-egyet.

Következik: Budapest, Magyarország!

Sorozatunk következő két részében felidézzük a vb-történelem további emlékezetes pillanatait – bőven van miből válogatni!

A cikk megjelenését a2023-as budapesti atlétikai világbajnokság szervezőbizottsága támogatta.