Atlétika: Mindig az aranyra vágytam, a világcsúcs csak ráadás volt – Szabó Gabriella

A besztercei születésű Szabó Gabriella az ezredforduló környékének egyik legendás sportolója volt. Legnagyobb sikere a Sydney-ben szerzett olimpiai aranyérem volt 5000 méteres síkfutásban. Ezüstérmet szerzett Atlantában négy évvel korábban 1500 méteren, majd bronzérmet szerzett Sydney-ben ugyanebben a számban.

A futó visszaemlékezéseiben megemlítette Gyulai Istvánt, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség akkori főtitkárát, akivel minden versenyen lehetett találkozni, ő volt a „versenyek szíve”, és mindig kedvesen fordult a sportolóhoz. "Én Hello-val köszöntem neki, ő pedig „Szia Gabival” köszönt vissza.”

Szabó az első versenyére is tisztán emlékezett. „Minden egyes képkockára emlékszem, mintha tegnap lett volna. 1988-ban Beszterce központi parkjában egy iskolai verseny volt, április 4-én, egy gyönyörűszép tavaszi napon. Én is futottam, és meg is nyertem. Aztán a következő héten ismét nyertem, és a következő évtől kezdődően egyetlen versenyt sem veszítettem el.”

Első világraszóló sikerét 1994-ben Lisszabonban érte el, amikor 3000 méteren ifjúsági világbajnok lett, egy évvel később Barcelonában pedig már a felnőttek között diadalmaskodott. Azonban a 3000 méteres síkfutás nem volt olimpiai szám, ezért Atlantában 1500 és 5000 méteren indult, előbbiben ezüstérmet szerzett.

1997-ben aranyérmet nyert szabadtéren (Athénban, 5000 méter) és fedett pályán (Párizsban, 3000 méter), 1999-ben pedig ezt megismételte Sevillában és Maebashiban, utóbbi világbajnokságon 1500 méteren is nyert.

1999-ben világcsúcsot futott 5000 méteren, és Golden League-et is nyert, valamint a világ legjobb atlétanőjének választották.

Edzője, és férje Gyöngyössy Zsolt egy különleges módszerről is beszámolt, valamint egy példát is hozott arra, hogy Gabi mekkora tiszteletet vívott ki magának kollégái között.

„A mi edzéseink olyan nehezek voltak, hogy Gabi már azt várta, mikor megyünk versenyezni, mert azok könnyebbek voltak az edzéseinknél. Nekem sokat segített a külföldi lét, láthattuk Marokkóban, hogyan készül Hicham el-Guerrouj. Gabi volt az egyetlen, akit beengedtek az ő edzésére. Minden évben elmentünk a mangáliai rehabilitációs központba, ahol Gabi egy iszappal teli kádban is feküdt. Ezt a gyógyiszapos módszert mi 18 napon keresztül szigorúan betartottuk, és a mai napig hiszem, hogy ez közrejátszott abban, hogy sérülés nélkül tudott versenyezni évről-évre.”

Gabriella azt is hangsúlyozta, hogy az aranyérem mindig fontosabb volt neki a világrekordnál.

„A történelemkönyvekben az érmeseket jegyzik fel, a himnuszokat a győzteseknek játsszák le. Én mindig a dobogó legfelső fokán akartam állni. Hogy ez közben egy rekorddal is járt, az ráadás, de a legfőbb vágyam, és a cél, amiért éjjel-nappal edzettem, az az első hely volt, és nem az országos bajnokságon. Olyan atléta vagyok, akinek 23 érme van Európa- és világbajnokságokról, valamint olimpiákról, de csak egy országos bajnoki címem van.”

Szabó Gabriella 2004-ben vonult vissza, Athénban már nem állt rajthoz. Ezt követően a Román Atlétikai Szövetség alelnöke, 2014-ben pedig Románia ifjúsági- és sportminisztere lett. Most a csíkszeredai futófesztivál nagyköveteként együtt futotta le a résztvevőkkel a távot, és megígérte, hogy jövőre a félmaratonon is rajthoz áll.