Atlétika: a döntő szép lenne Mártontól Tokióban

– Kislánya, Luca január 31-én született. Mikor állt újra edzésbe?     
– Március közepén, a hathetes kontroll után kezdtem el többet mozogni, előtte otthon dolgoztam gyógytornász segítségével, futópadon és ellipszisgépen, amelynek célja a törzsizom visszaerősítése volt. De addig is kijártam azért a pályára, hogy kicsit átmozgassam magam.

– Hiányzott már a súlylökés? 
– Kicsit igen, főleg, mikor a többieket láttam minden nap, hogy edzenek és mennek versenyre, miközben én itthonról szurkoltam. Mivel addig én is benne voltam a körforgásban, kicsit furcsa volt, hogy ők ott vannak, én viszont nem. Amúgy is megszoktam a napi mozgást, a várandósság alatt is rendszeresen mozogtam, a szülés után meg kellett szoknom a tétlenséget, hogy sokat kellett az ágyban feküdnöm. Talán ezért is lendültem bele újra olyan gyorsan mostanra.

– Milyen a gyerek mellett edzeni?     
– Nem egyszerű, állandó rohanásban vagyok, igyekszem idejében elindulni és sietek mindig haza, de sok segítséget kapok. A férjem, Zsolti van itthon a gyerekkel, a szüleim is közel laknak, anyu, mint büszke nagymama, szinte minden nap átjön, így én nyugodtan tudok edzeni. Éjszaka én kelek fel a kicsihez, így nem mindig tudom kipihenni magam, de ebéd után igyekszem vele együtt én is aludni egyet. Szerencsések vagyunk, Luca nyugodt baba, nem hasfájós.

 – Hol tart most a felkészülésben?     
– Most tizenhat méter fölött lökök edzésen, de munkában vagyok, ami fáradtsággal és izomlázzal jár. Tokióba már szeretnék százszázalékos állapotban utazni, addig van másfél hónap. Eddig a tervezett ritmusban haladunk, de nem volt minden sima, maradtak ki edzések, mert április közepén átestem egy térdműtéten, emiatt a tervezettnél két héttel később tudtam elkezdeni lökni.

– Mi történt? 
– Augusztusban, négy hónapos terhesen otthon leguggoltam valamiért, mire roppant egy nagyot a térdem. Fájt, és sajnos Luca születése után sem lett jobb, az MRI-vizsgálaton kiderült, hogy a meniszkusz elszakadt és a térdkalácsba kunkorodott, amit ki kellett onnan szedni, de addig nem tudtam teljes tartományban mozgatni a lábam. Amúgy elégedettek vagyunk a fejlődés ütemével, a hónap végi országos bajnokságon már tizenhét méter felett szeretnék lökni, utána megyünk edzőtáborba, és reálisnak tartom, hogy az olimpián tizennyolc felett sikerüljön dobni.

– Az országos bajnokságon kívül még dobókörbe lép valahol?  
– Békéscsabán pénteken diszkoszvetésben versenyeztem, az ob után pedig már csak egy verseny van tervben, július elején a győri Rába-kupán zárom le az edzőtábort. Több versenyem az olimpia előtt nem lesz.

– Mire lehet elég ez a tizennyolc méter Tokióban? 
– Szerintem ez elég a tizenkettes döntőbe jutáshoz, mint ahogy Rióban is az volt. Úgy gondolom, a finálé egyéves kihagyás után nagyon szép eredmény lenne.