– Meglepő volt Önnek, hogy nem jutott be a döntőbe a világbajnokságon?
– Azt kell mondjam, semmi váratlan nem történt, miután az idei tíz versenyemből kettő, ha jól sikerült. Ennek már jeleznie kellett volna, hogy valami nem stimmel az edzésmunkával, amit végeztetnek velem. Ezek alapján kisebb csoda kellett volna, hogy jól sikerüljön a világbajnokságom.Meglepő volt Önnek, hogy nem jutott be a döntőbe a világbajnokságon?
– Azt kell mondjam, semmi váratlan nem történt, miután az idei tíz versenyemből kettő, ha jól sikerült. Ennek már jeleznie kellett volna, hogy valami nem stimmel az edzésmunkával, amit végeztetnek velem. Ezek alapján kisebb csoda kellett volna, hogy jól sikerüljön a világbajnokságom.
– Akkor számított ilyen eredményre?
– Igen, tudtam, hogy gondok lesznek, mert egy ilyen világversenyt egy jó szezon kell, hogy megelőzzön, nekem pedig nem volt ilyen. A májusi, júniusi versenyeken még hatvan métereket is alig dobtam a diszkosszal, és egyáltalán nem éreztem jó formában magam ezúttal sem. Nem is vártam csodát.
– Tudja ennek az okát?
– Másképpen edzettem, mint szoktam, elsősorban a mennyiségi munkára helyeztük a hangsúlyt, ami sérülésveszéllyel és rossz beidegződések kialakulásával jár. És aminek nálam az volt az eredménye, hogy a dobóerő hiányzik, és annyira fáj a térdem, hogy alig tudok járni.
– Az edzésmennyiséggel pedig nem volt gond, igaz?
– Hát, azzal nem, nagyon komoly edzésmunkát csináltam végig, ami idővel, energiával és rengeteg lemondással járt. Csak, mint kiderült, teljesen feleslegesen.
– Csalódott?
– Nem is a londoni eredmény miatt vagyok csalódott, inkább az egész év miatt. Remélem, ez a világbajnokság tanulságul szolgál, és nemcsak nekem.
