Atlétika: 200 százalékos év után is javítani akar Márton Anita

– Elférnek még az érmei, kupái és kitüntetései?
– Egyre kevesebb a hely, már dobozolnom kell, csak a legértékesebbek maradtak a polcon. Mondjuk, az olimpiai bronzérmem épp nem, mert az elmúlt hónapokban mindenhova vittem magammal.

– Ez jelképezi legjobban a szezonját. Minden célt teljesített?
– Kétszáz százalékos szezont zártam! A portlandi fedett pályás világbajnokságon ezüstérmet szereztem, az amszterdami Európa-bajnokságon pedig szerettem volna javítani a két évvel ezelőtti harmadik helyemen. Sikerült, holott munkából mentünk, akárcsak a Gyulai-emlékversenyre, amelyen – ha csak egy centivel is, de – egyéni csúcsot döntöttem. Az olimpián szerettem volna a hatba kerülni, bronz lett belőle.

– És ott volt a Gyémánt Liga is…
– Mind a hét állomáson indultam, ám csak menet közben fogalmazódott meg bennünk, hogy jó lenne az első háromban végezni. Végül második lettem az összetettben Valerie Adams mögött.

– Azért volt valami, amivel elégedetlen?
– Talán a Gyémánt Liga új lebonyolítási rendje, ami miatt Monacóban és Lausanne-ban sem jutottam be a legjobb négy közé. De ezzel nem lehet mit kezdeni, nálam nagyobb nevek is áldozatául estek, például Dohában az olimpiai bajnok Michelle Carter.

– A zsúfolt idény végén volt ideje pihenni?
– Az olimpia után még hat versenyem volt, csak szeptember közepén ért véget a szezonom. A párommal egy hetet Krétán Kapcsolódtunk ki, majd októberben jött a pihenő hónap napi egy edzéssel. Nálunk nincs teljes leállás, ha kihagynék két hetet, egy hónapig kellene dolgoznom, hogy újra elérjem azt a szintet.

– Súlyemelésben és diszkoszvetésben is országos bajnok. Ezekkel vannak tervei? Diszkoszban nincs messze az olimpiai szinttől sem.
– A súlyemelésben az új nevezési szabály miatt már nem indulhatok az ob-n, ha pedig a diszkoszvetéssel többet foglalkoznék, annak a súlylökés látná a kárát. Az atlétika nem olyan, mint az úszás, itt nem lehet két számban is magas szinten teljesíteni. Hiába jött össze minden a Szuper Liga-döntőben, nem fogok olimpián indulni diszkoszvetésben.

– Ha már olimpia: Rio után mennyire változott meg az élete?
– Sokkal több figyelmet kapok, és sok helyre hívnak. Ez az alapozó edzések miatt már nem könnyű, csak a pihenőidőmben tudok eleget tenni a meghívásoknak. Szeretek iskolákba látogatni, Kiszomborban például sorversenyt játszottam a gyerekekkel a Küzdj meg a bajnokkal! program keretében.

– És legyőzték?
– Le bizony, nemegyszer én is a vesztes csapatba kerültem. Nagyon élveztük, és ez volt a lényeg.

– Szegeden, ahol él, a város eddig nem nagyon támogatta. Ez változott?
– Szeretnék, ha újra szegedi színekben versenyeznék, de miért hagynám cserben Békéscsabát, amely már kétszer is kisegített, amikor nehéz helyzetben kerültem?! Nem csak rólam van szó, én ugyanis jobban szeretném, ha a fiatalokat támogatnák. Tudom, könnyebb egy sportoló mögé beállni, ha már vannak sikerei, de ha a város nem támogatja a tehetségeket, akkor ők is eligazolhatnak, mint én is annak idején.

– Említette, hogy már elkezdték az alapozást.
– Szinte mindennap meg kell halni, a kezem tele van vér- és vízhólyaggal. Karácsony előtt két hétig edzőtáborozom Békéscsabán, és már most tudok öt nemzetközi versenyemről februárban.

– Zsúfolt szezonnak ígérkezik, és világbajnoki érme még nincs…
– Egyedül az hiányzik a kollekciómból, remélem, augusztusban, Londonban összejön. De jövőre szeretném megvédeni a fedett pályás Európa-bajnoki címemet, és megtartani a gyémánt ligás helyezésemet is. Ugyanakkor reálisan mérem fel a mezőnyt, nem lesz könnyű dolgom.

– Ha húsz méter felett dob, könnyen sikerülhet.
– Már idén is bíztam benne, hogy elérem, ám jövőre, remélem, tényleg meglesz. Edzésen még sosem dobtam ekkorát, versenyen azonban nekem amúgy is jobban megy. Csak tizenhárom centi hiányzik hozzá, ezt azért nem lehetetlen ledolgozni.