Bolt örök, miközben oda az amerikai hegemónia

Bolthoz hasonlóan Carl Lewis és Allyson Felix is tíz vb-érmet nyert, ám ők a nyolc arany mellett „csak” egy ezüstöt és egy bronzot tudnak felmutatni a jamaicai két második helyével szemben. (Rajtuk kívül még a szintén sprinter Michael Johnsonnak is nyolc aranya van.) Bolt ráadásul ismét triplázott: a berlini vb-hez, illetve a pekingi és a londoni olimpiához hasonlóan immár harmadszor hozta össze a 100, 200, 4x100 győzelmi mesterhármast. (A kivétel az előző, tegui vb, amikor a 100-as kiugrása miatt nem sikerülhetett ugyanez.)

„Nagyszerű dolog ez – reagált az újabb triplára Bolt. – Folytatni fogom a dominanciát, továbbra is keményen dolgozom majd. A célom, hogy minél nagyobbá váljak. Minden évben, ahogy öregszem, egyre nehezebbé válik így teljesíteni, de büszke vagyok magamra és a csapattársaimra.”

Vasárnap, a 4x100 méter döntőjében az utolsó váltás előtt Justin Gatlin egyértelműen zavarta a jamaicaiak pályáját, de Bolt nem foglalkozott ezzel. „Nem aggódtam Justin miatt. Tudtam, hogy ha előttem is kapja meg a botot, el tudom kapni, szóval csak azzal foglalkoztam, hogy a lehető leggyorsabban fussak” – tette hozzá a vb első számú sztárja, aki a néhány héttel ezelőtti londoni versenyhez hasonlóan megint kidobta a cipőjét a nézők közé, majd mezítlábas táncot produkált a nagyérdeműnek.

A szakírók szerint minden esélye meg is van tervei megvalósítására, a Yahoo, a Reuters, az Independent és a BBC egyaránt kiemeli méltató sorai között: nagyon nehéz elképzelni, hogy a következő két vb-n – pont a számára oly' kedves Pekingben és Londonban –, illetve 2016-ban Rióban ne ő legyen a fő esélyes 100-on és 200-on, persze ha ő is úgy akarja. Bolt ugyan hangsúlyozza, hogy a fiatalok – különösen a honfitársak, Nickel Ashmeade, Kemar Bailey-Cole, illetve Warren Weir – remekül fejlődnek, eddigi eredményeik alapján azonban úgy tűnik, hogy Yohan Blake-nek lehet csak valós esélye elkapni egy gyengébb napot kifogó Boltot, míg 200-on gyakorlatilag senkinek sem: a hosszabb távon 2007 óta nem kapott ki nagyobb viadalon.

A jamaicai férfi 4x100-as váltó a legutóbbi öt nagy világversenyt – a pekingi olimpia óta – mind megnyerte, miközben az ugyancsak triplázó Shelly-Ann Fraser-Pryce vezette női részlegnek köszönhetően a karibi ország mindkét nemnél tarolt a sprintszámokban: a 100, 200, 4x100 alkotta hat versenyszámban hat aranyat, egy ezüstöt és egy bronzot szerzett! Ezen kívül csak férfi 4x400-on született egy ezüstjük, ám ez is elég volt az éremtábla harmadik helyéhez – és hogy ugyanannyi elsőséggel végezzenek, mint az amerikaiak...

Az Egyesült Államok ugyanis olyannyira visszaesett a tegui teljesítményhez képest (akkor 12–8–5 volt a mérlege), hogy lecsúszott az éremtáblázat első helyéről, amire az első két vb-t leszámítva – 1983-ban, Helsinkiben a keletnémetek, négy évvel később Rómában az NSZK-beliek lapátolták legserényebben a medáliákat – mindössze egyszer, 2001-ben, Edmontonban volt példa, amikor a mostanihoz hasonlóan az oroszok végeztek az élen. A hátrébb szorulás egyértelműen összefüggésbe hozható a jamaicai sprinterek hódításával, de ügyességi számokban is visszaesett a sportág legfőbb nagyhatalma: hat érem (2–3–1) jutott a futópályán kívül az amerikaiaknak (Teguban: 5–1–2).

Ezzel szemben az oroszok egyenletesen teljesítve, nagy futósztár nélkül, remek gyaloglóeredményeikkel (három számban két arany, két ezüst) beelőztek. A moszkvai vb mégsem elsősorban miattuk, hanem a gyakran kongó lelátók és az újabb Bolt-show miatt marad emlékezetes.